Dudanóták

Aki kondás akar lenni, Kismajorba menjen lakni,
Ott tanulja meg a lopást, a mangalica-levágást.
Hej, rúgd ki, rúgd ki, rúgd ki, még a farkát sem rúgja ki.

Felment a kondás a fára, makkot rázni disznójának,
Leesett a fényes balta a legszebbik göndör kanra.
Hej, rúgd ki, rúgd ki, rúgd ki, még a farkát sem rúgja ki.

Jaj de szánom a kanomat, azt a híres jószágomat,
Serpenyőbe sül a húsa, messzire érzik a szaga.
Hej, rúgd ki, rúgd ki, rúgd ki, még a farkát sem rúgja ki.

Zsírral kenem, zsírral kenem a hajamat,
Jóba foglalom magamat.
A hajamról lefolyt a zsír,
Ez a világ rólam beszél.

Sokan ülnek, sokan ülnek a kapuba,
Hogy a fene enné sorra!
Mind énrólam hajtják a szót,
Sose hallok magamról jót.

Aki engem, aki engem nem tart jónak,
Teremtse az Isten lónak,
Vagy szürkének, vagy fakónak,
Vagy pediglen hámos lónak.

Két ujja van, két ujja van a ködmönnek,
Kerek alja a pendelynek.
Csivirítom, csavarítom,
Majd a fejedre borítom.

Haza, haza, haza, haza már,
Mert a piros hajnal hasad már.
Mert a piros hajnal aranyos,
Mindjárt rózsa nélkül maradsz most.

Ha szép asszony, szép lány nem volna,
Még az éjjel is hosszabb volna.
De mivel szép lány múlat velem,
Egy órának tetszik éjjelem.

Hogyne volna gyöngy az életem,
Mikor ilyen szép lányt szeretek,
Olyan, mint a páva, aranyos,
Minden moccanása takaros.