Diószegi László: Az egész Kárpát-medencében egyszerre lélegeznek, egyszerre táncolnak, énekelnek majd a hagyományőrzők a fesztiválon
A Csoóri Sándor Népművészeti Fesztivál felöleli a teljes Kárpát-medencét. Június 11-től harminc helyszínen mintegy húszezer táncos, zenész és kézműves mutatja be az öt éve működő és a népművészeti mozgalom közösségeit összesen mintegy húszmilliárd forinttal támogató Csoóri Sándor Program eredményeit. Diószegi László Kossuth-díjas koreográfust, a Martin György Néptáncszövetség elnökét a nem mindennapi fesztivál eseményeiről kérdeztük.
A koreográfus elmondta, a déli harangszó után húszezren éneklik egyszerre ugyanazt a népdalt
– Mekkora az átjárás Magyarországon a profi és az amatőr néptánc világa között?
– Az, hogy valaki amatőr néptáncos, azt jelenti, hogy nem a megélhetésért táncol, de ettől még nagyon magas minőségre lehet képes, táncolhat profi szinten. Nagy az átjárás. Gyakori, hogy amatőr táncos választja hivatásul a táncot, és az is, hogy később visszatér.
– A hétköznapi küzdelmek közepette hogy van idejük az amatőr táncosoknak gyakran a legmagasabb színvonalon begyakorolni a táncokat?
– Az amatőr néptáncmozgalomban a legtöbben fiatalok, középiskolások, egyetemisták. Amikor családot alapítanak, és keményen dolgoznak a családjuk jövőjéért, akkor nagyon sokan nem táncolnak, de az utóbbi években egy új jelenség tanúi vagyunk: akik már elérték, amit szerettek volna, és felnevelték a gyerekeiket, szenior táncosként visszatérnek, nemcsak azért, mert táncolni jó, hanem azért is, mert a tánc révén egy közösség tagjai is lehetnek.
– A művészeti iskolákban a néptánc bevezetése gyarapította-e az amatőr néptáncmozgalomban résztvevők számát?
– Igen. Az alapiskolai néptáncoktatás azt jelenti a gyakorlatban, hogy több tízezer gyermek foglalkozik néptánccal. A tánccal nemcsak mozgást, hanem vele együtt sok minden mást: történelmet, földrajzot, viselettörténetet, kézművességet is megtanulják a gyerekek.
– Milyen változást hozott a mozgalom életébe a Csoóri Sándor Program?
– Hozott is változást, és nem is. Az amatőr néptáncosok lelkesedése, igényessége semmit sem változott, de létrejött egy biztonságos pályázati–támogatói háttér.
– Mire fordították az elmúlt öt esztendőben a programon keresztül nekik juttatott, összesen húszmilliárd forintot?
– Nagy összegnek tűnik, de ha azt vesszük, hogy több tízezer ember tevékenységéhez tudtunk belőle kedvező körülményeket biztosítani, már nem is olyan rettentően sok pénz.
– Mondana példákat?
– A táncpedagógusok, koreográfusok gyakran hivatásszerűen végzik munkájukat, vagyis tánctanításból élnek. A táncegyüttesnek ki kell fizetnie a munkájukat.
– Bizonyára a terembért és a rezsit is.
– Igen, és a táncosokat, zenészeket szállító busz bérlését is gyakran, mert bár szívesen látják őket sokfelé, a művelődési házakban, de ezek az intézmények nem tudják megfizetni az ottlétük költségeit. A hímzett, szövött, igényes, autentikus viseletek, csizmák, cipők is sokba kerülnek. Ha ezeket maguk készítik a táncosok, nem mindig olyan szépek, mint ami hagyományos alapanyagokból, hagyományos technikával készül.
– Miért választották az öt év megünnepléséhez ezt a sok helyszínen átívelő, rendezvényes formát?
– Gondoltunk rá, hogy szervezünk egy hatalmas néptáncfesztivált Budapesten, meghívjuk rá azoknak az együtteseknek egy kis részét, akik részesültek a Csoóri Sándor Programon keresztül a támogatásból, de ha költségeket nem kímélve ide is utaztatjuk a táncosokat, csak nagyon keveset tudtunk volna megmutatni abból, amit szeretnénk. Így azonban az egész Kárpát-medencében egyszerre lélegeznek, egyszerre táncolnak, énekelnek majd a hagyományőrző táncosok a fesztiválon.
– Hogyan alakulnak harminc helyszínen a párhuzamos programok?
– Délelőtt, tíz órakor a táncosok népviseletben istentiszteleten vesznek részt, utána a templom előtt táncolnak. Ennek is vannak a magyar néphagyományban előzményei. A déli harangszó után mind a harminc helyszínen egyszerre énekli el a húszezer résztvevő a „Magyarország, az én kedves szép hazám” kezdetű népdalt. Mindenhol elhangzik Csoóri Sándor Virágvasárnap című verse is. A táncosok menetben vonulnak át a településeken, hogy az arra járókat a további rendezvényhelyszínekre csábítsák, majd minden együttes a maga tájegysége táncát járja el improvízatív módon. A csíkszeredaiak felcsíki táncot járnak, a hortobágyiak hortobágyi csárdást, a nyugat-magyarországiak rábaközi táncokat. A hivatalos program után mindenki a saját rendezvényeivel folytatja a fesztivált: tanítással, kézműves foglalkozással, esti színpadi gálával vagy éppen táncházzal.
– Meg is örökítik a produkciókat?
– Minden helyszínen HD-kamerával veszik majd fel a fesztiváleseményeket, és a teljes nyersanyagból ötven–hatvan perces dokumentumfilm készül, amelyet bemutat majd a köztelevízió.
– Ebből nagyon különleges és erős anyag születhet. Milyen érzés volt Kárpát-medence szerte ennyi embert mozgatni a szervezés során?
– A szervezés zökkenőmentes volt, mert a néptáncosokra jellemző a fegyelem. Elég volt Zoomon és e-mailekben tartani a kapcsolatot.
A Csoóri Sándor Népművészeti Fesztivál helyszínei: Bőszénfa–Ropolypuszta, Budapest, Csíkszereda, Csongrád, Debrecen, Eger, Jászapáti, Kecskemét, Kozármisleny, Körmend, Lenti, Marosvásárhely, Nagyida, Nagyvárad, Nyíregyháza, Pápa, Pécs, Perkő, Révkomárom, Salgótarján, Sárospatak, Szabadka–Palics, Szamosújvár, Szarvas, Százhalombatta, Székelyudvarhely, Székesfehérvár, Szekszárd, Tatabánya, Vitnyéd.
Varga Klára
