A GENIUS Jótékonysági Alapítvány szervezésében és a Hagyományok Háza Hálózat Kárpátaljai kirendeltsége szakmai közreműködésével zajlott le a Szól a Fülemüle! – VIII. Kárpátaljai Népzenei és Néptánc Tehetségkutató és Tábor. A hét folyamán, a harminc órás képzésen kárpátaljai tanintézményekben tanuló gyerekek vettek részt, akiket kiváló, határon innen, és túlról érkezett pedagógusok oktattak. A tábornak a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Egán Ede Szakképzési Centrum Beregszászi Szakképzési Központja adott otthont.
Váradi Natália, a GENIUS Jótékonysági Alapítvány irodaigazgatója köszönetét fejezte ki a pedagógusoknak, akik szívvel-lélekkel oktatták a hagyományőrző fiatalokat. A gyerekeknek is megköszönte, hogy részt vettek a táborban, ahol fejleszthették tudásukat, arra biztatta őket, hogy a következő hetekben készüljenek az október elsejei döntőre. Mint mondta, a felkészítő tanároknak és a szülőknek is jár a köszönet, hogy egyengetik a fiatalok útját, mert csak hagyományaink őrzésével, kultúránk elsajátításával élhet tovább a kárpátaljai magyarság.
A képzés négy kategóriában – hangszeres szólisták, hangszeres együttesek, szólótáncosok és néptáncegyüttesek – folyt.
– Egy héttel ezelőtt a seregszemlén hallottam, mennyi jó tanáccsal látták el az ifjú táncosokat a szakemberek. A gyerekeknek öt napjuk volt rá, hogy fejlesszék tudásukat. Hogyan tudná értékelni az elmúlt napokat? – kérdeztük Szokolik Szabolcs magyarországi néptáncoktatót, kétszeres aranysarkantyús és Fülöp Ferenc-díjas táncost, a népművészet ifjú mesterét.
– Nagyon intenzív öt nap áll mögöttünk, hiszen napi hat órát gyakoroltunk a fiatalokkal, és én úgy gondolom, jó hatással voltunk rájuk, megfogadták azokat a tanácsokat, amiket adtunk nekik. A kisebbeknél egyelőre még a tartáson kellett javítani. Az idősebbeknél viszont már a tánctechnikákra fektettük a hangsúlyt: a súlyvételekre, a láb- és kézmozdulatokra, hogy azok pontosan illeszkedjenek a zenéhez. Emellett egy-két új figurát, új lépést is tanítottunk nekik.
– A fiatalok „vevők” voltak a tanácsokra, a tanításra?
– Azt tapasztaltuk, hogy isszák a szavainkat, és megfogadták tanácsainkat. Azért is szeretünk újra és újra ide jönni, mert egyrészt tárt karokkal és szívvel fogadnak itt bennünket, a fiataloknál pedig előrelépést látunk, tapasztalunk minden alkalommal, ami fantasztikus. Az öt nap alatt mindegyik csoportnak próbáltunk finomítani a koreográfiáján, kicsit más szemléletet belevinni – mondta a táncoktató.
– A cimbalom ősrégi népi hangszer, mely napjainkban újra reneszánszát éli. És ezt a csodálatos hangszert inkább férfiak szólaltatják meg, a táborban viszont számos kislány mutatta be tudását a cimbalom elé ülve. Ez nem lepte meg? – kérdeztük Solymosi Vincét, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem végzős hallgatóját, cimbalomművészt.
– Nem az lepett meg, hogy kicsik voltak, és lányok, a leginkább az ért kellemes meglepetésként, hogy ilyen sok tehetséges cimbalmos van itt, és, ilyen magas szinten tudnak játszani. Az első napon a technikát fejlesztettük, a kezeket erősítettük, sokat skáláztunk, az volt az elsődleges cél, hogy javítsunk az alapokon, és az általuk eljátszott darabokat még szebben elő tudják adni. Nem kellett sok munka hozzá, hogy alkalmazzák a tanultakat. Kurendás Szilvia cimbalomoktató tanítványai kivételesen tehetségesek. Egyébként a női cimbalmosok sem szokatlanok, Magyarországon számos kiváló klasszikus cimbalomművésznő tevékenykedik, és tanít. Művészként is megállják a helyüket, és nagyszerű pedagógusok. A női tanároknak különös érzékük van a gyerekekhez, az alapfokú oktatásban kiváló eredményeket hoznak Magyarországon is, és itt is. Nagyon örülnék neki, ha innen, Kárpátaljáról is minél többen érkeznének, és töltenék fel a cimbalmos konzervatóriumi, de akár zeneakadémiai helyeket az európai országokban, már csak azért is, mert a csodás hangszer egész Európában virágkorát éli.
Nagy Albert magyarországi népzenész, népzenetanár két hegedűs növendékkel dolgozott együtt a hét folyamán, s mint elmondta, nagyon jó, megalapozott zenei tudással rendelkeznek, és ezt a meglévő tudást igyekezett fejleszteni, bővíteni.
– Úgy vélem, ezek a produkciók, kisebb simításokkal, megállják majd a helyüket a döntőben is, én minden esetre nagyon drukkolok minden oda jutó gyereknek, hiszen a lehetőséget mindannyian megérdemlik.
A tábor utolsó napján az ifjú népzenészek és néptáncosok bemutatták produkciójukat, immár feljavítva, majd közös szatmári csárdással zárták a fantasztikus tábort. Reméljük, az október elsején megrendezendő döntőn is találkozunk velük.
Hegedűs Csilla
