Népzenében és néptáncban fürdőzve

Görög örömök után a rozsnyói Sajó Bandával

Felvidéki népzenészek. Ahányan vannak, annyi hangszeren játszanak. Négy éve, népzenét a javából! A néptánc a másik szenvedélyük. Kristóf Bálint, a rozsnyói Sajó Banda prímása, Áron öccse, a zenekar hegedűse, harmonikása és párja, Répássy Ivett népdalénekes a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói Budapesten. A zenekar többi tagjával együtt egytől-egyig a rozsnyói Borostyán Néptáncműhely táncosai vagy volt táncosai. Az idén nyáron sokfelé jártak. A minap tértek haza Görögországból, ahol a nagykátai Tápiómente néptáncegyüttest kísérték Karditsa és Pátra városokban. Kristóf Bálinttal és Répássy Ivettel beszélgettünk.

Hogyan kerültetek kapcsolatba a Tápiómente néptáncegyüttessel?

Kristóf Bálint: A nagykátai Tápiómente néptáncegyüttes nem ismeretlen számunkra, hiszen a hazai Borostyán Néptáncműhellyel számos alkalommal vendégszerepeltünk Nagykátán táncosként, valamint a párommal egy éve állandó, rendszeres néptáncoktatói vagyunk a nagykátai néptáncegyüttes több korcsoportjának is.

 

A görög napfény még az arcotokon. Milyen volt a turné? Hányszor álltatok közönség elé? Mi tetszett a legjobban Görögországból?

Kristóf Bálint: Augusztus 21-én indultunk és szeptember 1-én érkezünk haza, közönség elé pedig ötször álltunk. Ottlétünk alatt két nemzetközi folklórfesztiválon vettünk részt. Az első fesztiválhelyszín Karditsa és környéke volt, amely az ország belső részén található.

Itt a felvonulások és az előadások mellett, remek lehetőségünk nyílt megcsodálni a térség történelmi és természeti nevezetességeit, például a meteorákat.
Répássy Ivett: A második fesztivál helyszíne pedig Görögország egyik legnagyobb kikötővárosa, Pátra volt.

A bemutatkozó előadáson kívül helyet kapott a fesztivál programjában a városnézés és a Jón-tengerben való megmártózás is, így aztán igazán remek, élménydús kikapcsolódással zárhattuk 2022 „nyári évadját”!

A turné alatt ünnepelte születésnapját Badin Szilárd brácsás. Bizonyára megleptétek valamivel.

Répássy Ivett: Szilárd születésnapján éppen egy ünnepélyes záró vacsorán vettünk részt, amelyen jelen volt a fesztiválon résztvevő összes folklórcsoport, mexikóiak, panamaiak, montenegróiak, románok és görögök egyaránt. A finom vacsora után minden együttes zenekara muzsikálhatott.

Mi elsőnek kérezkedtünk, és egy rövid zenélés után belekezdtünk a „Sok születésnapokat vígan megélhess” kezdetű népi köszöntőbe, amiről Szilárd mit sem sejtett, és amelyet fennállva énekelt neki az egész Tápiómente néptáncegyüttes. Mivel egy nemzetközi fesztiválon voltunk, a magyar köszöntő után már játszottuk is a „Happy Birthday”-t, amit pedig már az egész bálterem tapsolva énekelt. Szilárd arcán jól látszott a meghatódottság.
 
Nézzük, hogyan jutottatok idáig! Négy éve indult a történetetek.

Kristóf Bálint: Rozsnyón, illetve az egész Felvidéken magyar és tudomásunk szerint szlovák népzenét sem lehetett rendszeres keretek között tanulni. Négy éve indított egy projektet a Hagyományok Háza Hálózat – Szlovákia. Azóta havonta egyszer-kétszer ugyanaz az oktató jár hozzánk, aki közös megegyezés alapján összeállítja a zenekar repertoárját, így tudunk haladni, fejlődni.

A kezdetekről hadd mondjam el, hogy a cimbalmosunk és az énekesünk kivételével, mi, mindannyian hegedűsként kezdtük a népzenetanulást, mivel a zeneiskolában hegedű szakon végeztünk. Nagyon hamar láttuk, hogy igazából akkor lesz ennek értelme, ha elkezdünk „szakosodni”.
Így váltunk szét nagybőgősre, brácsásra, hegedűsökre, háromnegyed évvel később csatlakozott hozzánk a cimbalmosunk, ő is nagyon izgalmasnak tartotta a feladatot, azelőtt ugyanis zongorázott. Egy éve pedig énekessel is bővültünk. Most érezzük úgy, hogy teljes lett a csapat. Ráadásul az előbb felsorolt hangszerek mellé betársult a harmonika is, sőt most már kobozt is használunk moldvai zenéhez. A zenekari oktatás előtt már terveztünk önerőből zenekart alapítani a táncműhely mellé Majd Eccer néven, de ez a próbálkozás nem volt hosszú életű. Amint elkezdődött a népzeneoktatás, jó lendülettel indultunk, és beláttuk, hogy a Majd Eccer nem épp egy pozitív töltetű, szerencsés név egy alakuló zenekarnak. Akkor választottunk nevet.

A Sajó nem messze tőlünk ered, de jó messzire, még határon túl is elér, és ahogy viszi tovább a vizét, mi is így kívánjuk továbbadni a népzene szeretetét mások számára, „határok” nélkül.
 
Kik zenélnek a Sajó Bandában?

Kristóf Bálint: Ibos Bálint nagybőgőn és kobzon muzsikál, Badin Szilárd brácsázik, Ulbrik András Márk cimbalmozik, öcsém, Kristóf Áron hegedül és harmonikázik, párom, Répássy Ivett énekel, jómagam pedig hegedülök.
 

Mivel foglalkoztok, ha nem muzsikáltok?

Kristóf Bálint: Énekes párommal és Áron öcsémmel a budapesti Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói vagyunk. Ibos Bálint Nyitrán zene és hang-desing szakon tanul, Szilárd idén szeptembertől a Szlovák Műszaki Egyetem hallgatója, Ulbrik András Márk pedig a komáromi Selye János Egyetemen tanul.

Az öcsédre, Kristóf Áronra egy televíziós műsorból is emlékezhetnek olvasóink. Produkciója különdíjat érdemelt.

Kristóf Bálint: A Fölszállott a páva legutolsó gyermek évadában szerepelt 2019-ben. Nemcsak ő foglalkozik néptánccal a zenekarból, hanem többen is. Jómagam és a párom is elsősorban tánccal foglalkozunk.

Valamennyien táncosként kezdtük, a mai napig aktívan táncolunk. Itt kell megemlítenem a rozsnyói Borostyán Néptáncműhelyt, amelyet édesanyám, a 2020-ban Szlovákiai Civil Becsületrend díjjal kitüntetett Icso Valéria vezet, hiszen a Hagyományok Háza Hálózat-Szlovákia mellett ők támogatnak bennünket, próbatermet, zenélési lehetőséget, hangszereket, illetve hangtechnikát is biztosítanak.
Ahogy már említettem, mindannyian a Borostyán Néptáncműhely táncosai voltunk, illetve van, aki a mai napig ott táncol.

Néhányan a színház világába is belecsöppentetek. A Komáromi Jókai Színház nagy sikerrel futó A beszélő köntös című musicaljében táncoltok, énekeltek.

Kristóf Bálint: Gálik Gábor, az egyik koreográfus hívott meg bennünket a Gál Tamás színházigazgató rendezte előadásba. Badin Szilárddal és Ulbrik András Márkkal együtt nagyon élvezzük a színpadi szereplést. A társulat tagjai, a színészek, a műszakosok és a produkció további táncosai alkotta csapattal nagyon élvezetes együtt dolgozni.

Legközelebb szeptember 3-án, e héten, szombaton, a dél-komáromi Monostori erődben lesz A beszélő köntös következő előadása.
 

Ki tanít benneteket muzsikálni a Hagyományok Háza Hálózat – Szlovákia égisze alatt?

Kristóf Bálint: Egyetlen oktatónk van, aki annyira sokoldalú, hogy a bőgőt, brácsát, cimbalmot, hegedűt is oktatja, ő ifjabb Gerencsér János, a Dobroda zenekar prímása.
A salgótarjáni prímás 2018 óta tart rendszeres népzeneoktatást Füleken és Rozsnyón.

Hány éve hegedülsz? Mikor kell elkezdeni a népzenével ismerkedni?

Kristóf Bálint: Szabadon idézve Kodály Zoltánt, még azelőtt kilenc hónappal, hogy megszületünk. Fontos kérdés, hogy mit tekintünk zenével való foglalkozásnak.

Úgy nőttem fel, szüleim is néptáncosok, hogy valóban népzenét hallgattunk az autóban, a táncpróbákon, a fellépéseken, otthon. Nálunk ez beleivódott a mindennapjainkba, és állítom, ez merőben hozzájárult ahhoz, hogy ma népzenét játszom.
Népzenével rendszeres keretek között négy éve kezdtem el foglalkozni, azelőtt saját kedvemre, autodidakta módon hegedülgettem.

Te kerestél zenekart, vagy téged választottak?

Répássy Ivett: Szerencsém volt, mert a prímás épp a párom (nevet). Már korábban kezdtem népdalénekléssel foglalkozni, gyermekkoromtól közel áll ez hozzám. Amikor a zenekar megérett rá, hogy énekessel bővüljön, tulajdonképpen kézenfekvő volt, hogy rám essen a választás, hiszen régóta ismerjük egymást.

A Sajó szennyezett vizében énekeltétek el egy videón a Zavaros a Sajó vize, nem tiszta című szalóci népdalt.

Kristóf Bálint: Hát az idén a Sajó vize, szegény, megjárta. Amint elkezdtek a közéletben a Sajó szennyezettségéről beszélni, és ráadásul mi is ezt a nevet viseljük, elkezdtük törni a fejünket, mit tehetnénk, hogy mi is felhívjuk erre a figyelmet. Lelkiismeretünkkel éreztük a dolog fontosságát, azonban még nem érett meg bennünk a felszólalás módja. Azután ismerősök is szóltak, hogy csináljunk már valamit, majd Szilárd talált a neten egy archív felvételt, amelynek a szövege egy az egyben illett az akkori állapotokhoz. Nem tétlenkedtünk. Megszólítottuk Orosz Örsöt, tud-e segíteni abban, hogy a folyó melyik pontján lenne lehetőségünk ezt elénekelni. Rögtön mellénk állt. Közös erővel vittük véghez a felvételt, ő biztosította a technikai körülményeket, mi pedig elkészítettük a dalt.

A folyóban, gumicsizmában állva, úgy, hogy még a nagybőgő is kapott egy gumicsizmát, eljátszottuk a népdalt.
Azt látjuk, hogy pozitív következményei vannak a várva várt intézkedéseknek, jóval tisztább már a Sajó vize. Annyira viszont nem ástam bele magam a témába, hogy ez biológus szemmel mit is jelent, megszűnt-e a szennyezettség, vagy ez csak átmeneti állapot. Kíváncsian várjuk, mi következik.

Miket énekeltek még?

Répássy Ivett: A Sajó Banda repertoárjában az egész Kárpát-medence területéről található népdal, népzene, és nem titkolt célunk, hogy ezt mindig tovább bővítsük a „kifogyhatatlan kincsestárból”.
Felvidéki népzenével kezdtünk, a hazai gömöri volt az első, majd ezt követte a bodrogközi, a magyarbődi (stb.) népzene, később pedig erdélyi és kis-magyarországi tájegységek zenéivel ismerkedtünk meg. Egyelőre magam dolgozom fel az adott tájegységek népdalhagyományait. Sajnos, az említett képzés keretében énekoktatás nem, csupán hangszeres oktatás indult. Az éneklés tanulását nyári táborokban, mesterkurzusokon és magánúton oldom meg.

Mennyi fellépésetek van évente?

Répássy Ivett: A nyári időszak jelentősen sűrűbb ebben a szakmában, mint évközben. Az idén nyáron szinte minden héten zenéltünk táncházat vagy koncertet, de hangszerbemutatókat is tartunk, és nem utolsósorban néptáncegyütteseket is kísérünk. Természetesen az év többi időszakában is el tudunk vállalni havi egy-két fellépést.

Úgy tudom, még nincs hanghordozótok.

Kristóf Bálint: Nem szeretnénk meghaladni a képességeinket, a tanulásra és a fejlődésre helyezzük a fő hangsúlyt.
Eddig egy karácsonyi összeállításunk jelent meg az ismert videó- és hangmegosztó csatornákon. Ezt szeretnénk a közeljövőben tovább bővíteni a legkedvesebb népzenei összeállításainkkal. Tervezünk ugyan albumot is, de addig még van hova fejlődnünk!

 

Bárány János

text