Lovász Irén szerint a hangnak hatalmas szerepe van a gyógyításban

Énekszó mellett nem kell patikára költenünk, állítja Lovász Irén, Kossuth-díjas népdalénekes, néprajztudós és előadóművész, aki „Hang és lélek, népi imádságoktól a gyógyító hangokig” címmel tartott előadást a Takáts Gyula Könyvtárban.

Akkor kezdődött a hangok iránti vonzódása, amikor az anyaméhben találkozott először az édesanyja hangjával, és rajta keresztül a magyar népdalokkal. Az anyai hangon keresztül ismerte meg az alföldi népdalokat, s mivel kétéves kora óta Somogyországban él, ezért nemcsak a nagykunsági népdalokat, hanem a somogyi dalvilágot is magába szívta. Hétköznapon, ünnepnapon, örömre és bánatra anyjának mindenre volt nótája. 

– Amikor kutató lettem és kívülről, távolságtartóan próbáltam ránézni erre a hagyományra, amelyet örököltem, rájöttem, hogy ez áldás, és hogy nem mindenki van ezzel így, mert nem kapja meg otthonról – mondta Lovász Irén. – Az alapja lett a hivatásomnak, hogy visszaadjam az éneklés jótékony hatásának a tudatát az embereknek. Innen ered a Gyógyító hangok sorozatom. 
Zene- és vallásantropológiával is foglalkozott, a disszertációját a szakrális kommunikációból írta. Szerinte az embernek a természetfölöttivel való kapcsolatát univerzális jelenségként kell leírni, és ennek fontos megnyilatkozása a hanggal való kapcsolattartás. Az imádságok, az archaikus ráolvasók részei ennek az aktusnak. A hangnak szerepe van a lelki gyógyításban, állítja, és ott van velünk az egész életünk folyamán a születéstől a nagy életfordulópontokon, a lakodalmi rítusokon át a halálig. Azért készítette a négyrészes Gyógyító hangok sorozatát, hogy megmutassa, mekkora kincs és mekkora erő van ebben. – Az éneklés gyógyító szerepét szeretném bemutatni a néphagyományban – mondta –, különös tekintettel a magyar népdal spiritualitására, mert ez benne van a magyar népzenében még a kereszténység előtti világunkat idéző korból. 

A legfelsőbb csend címmel Peeter Vahi, észt zeneszerző az ő hangjára komponált egy kortárs zeneművet, melyben kora középkori tibeti és szanszkrit nyelvű szövegeket énekel, ez a mű is az éneklés meditatív szerepéről szól. 

Lovász Irén dalolóköröket tart országszerte. – Minden egyes dalolókörben arról teszünk tanúbizonyságot, hogy az éneklés fiziológiailag milyen jót tesz. Az ének rezgés, és ilyenkor a test harmonizál azokkal rezgésekkel, amelyeket az énekléssel generálunk, ezzel befolyásolni tudjuk az egészségünket. A hang energia, és attól eltekintve, hogy mit énekelünk, már jótékony hatása van a levegőáramlásnak, mert egyfajta belső hangmasszázst végzünk. Ráadásul ha olyat éneklünk, ami a lelkünkhöz szól, akkor szellemi, lelki és fiziológiai hatása van az éneklésnek. Hihetetlen nagy csoda és ingyen ott van mindenkiben. Nyugodt szívvel ajánlom az éneklés jótékony hatását. Egyik népdalunk szerint: "a patikát kerüljük el ez új esztendőben!" 

Hihetetlen csoda a hang és ingyen ott van valamennyiünkben

Lovász Irén gyerekkorát töltötte Balatonszabadiban, és a település díszpolgári címét vehette át szeptemberben. Ott járt óvodába és általános iskolába, Siófokon érettségizett, és Kaposvárra utazott rendszeresen a megyei énekversenyekre. A Siófokon tanító Együd Árpád buzsáki gyűjtése, a Zörög a cédrus a kertben című népdal volt az első lemezfelvétele. Szegeden elvégezte a József Attila Tudományegyetemet, egyébként a költő születésnapján született. 

Budapestre került az Országos Széchenyi Könyvtárba, majd egyetemi oktató lett, és a Néprajzi Múzeum népzenei gyűjteményében dolgozott. Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem docense. A kaposvári előadása után Bolognába utazott, hogy egy nemzetközi prána gyógyító konferencián ismertesse meg a közönséget a magyar népdalokkal. A kaposvári előadás előtt azonban azzal töltötte az időt, hogy egy 17 órán át tartó buszjáratot keresett az olasz repülőtéri dolgozók sztrájkja miatt.



Kovács Gábor

text