A magyar néphagyomány egyik kevésbé ismert szegletét mutatja be közönségének a csapat.
Húszéves jubileumát ünnepli idén az autentikus csángó népzenét játszó Sugalló zenekar. A magyar zene- és tánchagyomány egyik kevésbé ismert szegletét táncházakon, koncerteken bemutató formáció köré – az elmúlt két évtized alatt – szerveződött közösség egyik különlegessége, hogy többségük nem a gyakorlott amatőr néptáncosok táborából érkezett.
A zenekart az ismert hazai előadó, a püspökladányi születésű Szabó Balázs (Szabó Balázs Bandája névadó-alapítója - a szerk.) és Mester István hívta életre néhány zenésztársával, akikkel rendszeres résztvevői voltak debreceni táncházaknak, koncerteknek. A jelenlegi vezető, Nagy Imre, tizenhárom éve csatlakozott a formációhoz.
– Alapvetően gyimesi és moldvai népzenét játszunk, de igény esetén csíki, székelyföldi, bukovinai muzsika is felcsendül a koncertjeinken, táncházainkban. Ezek a tájegységek így meghatározzák a hangszerelésünket is: furulyát, hegedűt, kobozt és dobot szólaltatunk meg – mondta érdeklődésünkre a zenész-néptáncpedagógus. Érdekeségként hozzátette, hogy szakmai körökben utóbbi hangszer autentikus jelenléte nem tisztázott, de az tény, hogy a táncházmozgalom zenekaraiban már megjelent. – A csángó zene, tánc a Kárpát-medence néphagyományának periférikus részén helyezkedik el. Általában laikusok vagy kezdők kedvelik, esetleg a rutinosabb néptáncosok, mint ínyencek. Előbbiek leginkább azért, mert például a moldvai táncmotívumok egyszerűek, hamar sikerélményt lehet szerezni bennük – ismertette Nagy Imre.
Sokoldalú zenész, táncos közösség
– Az évek folyamán cserélődtek a tagjaink, ami a jubileumi rendezvényünkön látszódni is fog, hiszen a régi zenésztársakat is meghívtuk, akik szintén összeállnak majd egy-egy közös zenélésre – emelte ki Nagy Imre.
Mind a zenekarra, mind a koncertekre, táncházakra járó közönségére is jellemző a sokszínűség: a hegedűsük vajdasági származású, akivel a szintén zenész édesapja ismertette meg a csángó kultúrát, a furulyás akadémiát végzett zenész, Nyíregyházáról jár a koncertekre. A kobzos debreceni és vegyész végzettséggel rendelkezik, míg a zenekar vezetője és egyben dobosa néptáncpedagógus, zenetanár, létavértesi származású. Az együttes követői pedig leginkább olyan felnőttek, akik nem rendelkeznek komolyabb néptáncos múlttal.
A legtöbb koncertjüket Debrecenben és környékén tartják, de volt lehetőségük már bemutatkozni a Veszprémben, illetve külföldön, köztük a 2015-ös milánói világkiállításon is. – A versenyzést, minősítő fesztiválokat nem igényeljük. A koncertek mellett rendszeresen tartunk táncházakat a Domb utcán, bár az utóbbi időkben a pandémia, most pedig az energiaválság, ami miatt kevesebb ilyen alkalom van egy évben – idézte fel.
Korábban rendszeres volt az is, hogy Csángóföldre látogattak, ahol a lehető legmélyebben igyekeztek megismerni a gyimesi, moldvai magyarság kultúráját, szokásait.
Az egykori tagokkal közösen ünnepelnek
– Táncházzal és baráti találkozóval, a Motolla Egyesülettel közösen ünnepeltünk november 19-én a Hajdú székházában. Erre az alkalomra elhívtuk a régi zenészeinket, táncos követőinket is. A koncertek mellett kézműves foglalkozásokkal, gyerekeknek és felnőtteknek szóló bábelőadással is kedveskedtünk az érdeklődőknek – mondta el Nagy Imre.
Az ünnepi programban közreműködtek még az alapítók, a Turai Csürdöngölő mesemondó Társaság és a Daldorf Zenekar is.
Bekecs Sándor
