Szabó Péter élt 87 évet

December 23-án pénteken, kísérik utolsó útjára és helyezik végső nyughelyére az országszerte ismert virtuóz táncost, a Népművészet Mesterét Szabó Pétert.

Szabó Péter az 1947-ben alakult román nemzetiségű táncegyüttes alapítótagja, de már korábban feltűnt tánctudásával a románok rendszeresen megtartott táncmulatságán a „joc”-on.

Elek lakossága a második világháború után öt nemzetiségű falu; magyarok, svábok, románok, cigányok, hazai szlovákok, felvidéki magyarok, a ki- és betelepülések családokat, gazdaságokat megnyomorító éveiben éltek a határmenti településen. Mind közül a legnyomorúságosabb a románság, akik a 19-szdban a módos sváb gazdaságok zsellérei, napszámosai voltak, majd az éves cselédek, tanyások zártságában telepedtek le a környéken. A leg alantasabb, legnehezebb fizikai munkát végezték, u. „rangon aluli népek” voltak, legtöbbjük írástudatlan. Ennek a népcsoportnak volt tagja Szabó Péter. Hat évesen már állatokat őrzött, s mindössze 4 általánost végzett. A nyolc osztályt már a téeszesítés után az 1960-as években végezte el, amikor is a tsz-ben az állattenyésztési brigád vezetője lett.
1979-ben Kalocsán, az akkor fénykorát élő Dunamenti Folklórfesztiválon ismertem meg. A nemzetközi fezstivál kiemelkedő eseménye volt a népművészet mestereinek bemutatója. A Borbély Jolán, Marosi Julia által rendezett programnak olyan szereplői voltak, mint pl. Botás Pál, Bulyáki Gergely, Csombor Endre és felesége, Kardos István, Karsai Zsiga bácsi, Sebestyén Ferenc (Bada) Szentes Varga Ferenc, Vén Ferenc és a többiek, akiknek táncai ma már szólótáncversenyek kötelező anyagai. Legnagyobb élményt azonban a műsor főpróbája jelentette, amikor egymás előtt, szinte egymásnak táncoltak, vetélkedtek, figuráztak mert számukra ez jelentette az igazi megmérettetést.
Jó komák maradtak életük végéig!

Szabó Péter a Muharay Szövetségnek is alapító tagja. Színpadi programjainknak együttesükkel együtt állandó szereplői, de ő rendszeresen részt vett továbbképzéseinken, tapasztalatcsere programjainkon.
A 90-es évek elején az osztrák hagyományőrző szövetség meghívására Ausztriába látogattunk. Gencsapáti volt az első állomásunk, több együttesvezetőnk először látogatott az ország nyugati térfelébe és meglepődéssel észrevételezték a rendezett faluképet, a virágos kerteket, utcákat. Eisenstadtban a tartományi hivatal dísztermében fogadtak minket pohárköszöntővel, főtanácsnoki üdvözlőbeszéddel. Végig látogatva a város nevezetességeit az Eszterházy palotát, a kastélyparkot, a Dómot , Múzeumot Péter szokatlanul csendes volt. Este együtt ültünk le vacsorázni, amikor párás szemmel azt mondta „én nem tudtam, hogy van egy ilyen világ” és azt sem gondoltam, hogy „engem, az eleki román négy elemis senkit pohárköszöntővel üdvözölnek és koccintanak velem.”
Többször beszélgettünk. Olyan született intelligencia jellemezte, ami csak keveseknek sajátja és iskolában nem tanulható. Amióta meggyengült az egészsége már nem tudott mindenhová eljönni, és hiányoztak a régi „komák” is. Joli néni (Borbély Jolán) halála után minden évben elküldte nekem, körte és birs pálinkáját a régi idők emlékére, és karácsonykor az ő diójából sütöttem a bejglit.
Az idén halálhírét kaptam!
Nagy utat járt be, de a táncban megadatott neki az, ami csak keveseknek: elsők között is első volt!
Isten nyugosztalja! Emléke bennünk él, táncait egy ország viszi tovább!

2022. dec. 21.
Szövetségünk nevében a koszorút Mahovics Tamás helyezi el sírján!