Ötven éves lett a zenekar, amelytől New Yorktól Tokióig tanulták meg szerte a világon, hogy mi a magyar népzene. Mi a Muzsikás együttes titka? Melyik lemezükre kapta fel a fejét még Bob Dylan hangmérnöke is? Varázslatból vagy csupa matekból épül a zene? Sipos Mihály hegedűs és Hamar Dániel nagybőgős válaszol. Bónusz: ez az első zenés podcastunk, bele is hallgatunk abba, amiről éppen beszélünk.
Részletek a műsorból:
A hetvenes évek elején, pontosan abban az évben, amikor a Fonográf és a P. Mobil is alakult, egy lázadó fiatal hogyhogy hegedűt fogott, nem pedig elektromos gitárt?
Hamar Dániel: A hegedű is lázadás volt. Minden az volt, ami a fönnálló társadalmi rendszert nem fogadta el. Márpedig ezt a társadalmi rendszert nem nagyon lehetett elfogadni, mert hazugságra épült, és minden emberi kapcsolatot szét akart rombolni. […] Minden alternatív dolog valami kis emberi közösségből, klubból indult, ahol az emberek jól érezték magukat. Akkor is jól érezték magukat, ha hegedű szólt és akkor is, ha gitár. Pusztán azért, mert meg tudták élni azt az emberi kapcsolatrendszert, ami máskülönben el volt fojtva.
Sipos Mihály: A táncházmozgalom és a Muzsikás nem ellenkultúrának született, csupán a hatalom érezte annak. A tiltott és a tűrt határán voltunk. Működtünk, de lemezünk például 1978-ig nem lehetett.
„Olyasmit tudnak, amit csak a mágusok” – mesélték egyszer az erdélyi prímásokról, akiktől a zenét tanulták. Ez mit jelent?
Sipos Mihály: Mi teszi emberré az embert? Úgy gondolom, a zenének óriási szerepe van benne. Amióta ember él a Földön, mindenképpen „használ” valamiféle zenét. A közösségi zenék építő jellegűek: szertartások épülnek köréjük, és segítenek beilleszkedni a közösség tagjainak a saját közegük rendszerébe.
Hamar Dániel: A régi szakrális államokban a zene mágia volt. Tudták azt, hogy a zene erejével képesek lehetünk a földi lét és a túlvilági lét közötti kapcsolatot létrehozni. Ezt a fajta mágiát mi megtapasztaltuk egy-egy ilyen erdélyi prímás zenélésében. Számomra hátborzongató volt ezt látni és hallani. Földöntúli ereje lehet a zenének: meg tudja változtatni nem csak a szívverést és a vérnyomást, hanem a gondolkodást is.
A Muzsikás New Yorktól Tokióig nagyon sok helyen ismertette meg a magyar népzenét az elmúlt 50 évben. Hol reagáltak rá a legjobban?
Hamar Dániel: Óriási élmény volt, amikor először játszottunk Hollandiában. Sokat gondolkodtam előtte, hogy mi a fenét jelenthet például egy széki lassú egy holland embernek? Hogyan is kapcsolódhat ő ahhoz, hogy én fölfedeztem valamit Erdélyben? És kiderült, hogy átmegy! Még egy tréfát is csináltunk, volt egy olyan számunk, ami itthon sikerszámnak számított, és azzal kezdtük a koncertet. Kedves, udvarias tapsot kapott. És amikor vége volt a koncertnek, és a második ráadás után még akartak egy harmadikat, akkor azt mondtuk, hogy na, olyat játszunk, amit nagyon ritkán szoktunk játszani: és elővettük ugyanazt, amivel kezdtünk. Másfél óra elteltével már az is tomboló siker lett.
Sipos Mihály: Sokak számára a népzene önazonossága, frissessége, őszintesége megragadó. Ez szokatlan volt mind a két oldalán Európának, ahol nagyon sok hamisság járta át a kultúrát. Hamisság volt nálunk is, a vasfüggönyön innen, de a nyugatiak között is, ahol a kapitalizmus eltorzult, ami pont a ’68-as forradalomban ki is jött erősen. A nyugati lázadók azt mondták, hiába vagyunk gazdagok, hiába élünk jobban, mint máshol, de valahogy a mi kultúránk sem igaz. Ebbe robbant be az a fajta hang, ami megjelent akár az ír népzenében, akár a kelet-európai népzenékben.
Az elhangzó zenék:
Muzsikás: Édes Gergelem
Muzsikás: Azt gondoltam, eső esik
Muzsikás / Danubia Orchestra / Bartók: Romanian Folk Dances
Borbás Barna - Podcast
----------
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.