Elszakadás a prekoncepcióktól: egy vajdasági tánc felfedezéséről – interjú Apjok Viviennel és Klima Dönízzel a 36. OTDK-ról
Szerzőelteneprajzblog2023.05.15.Kategória:interjú, szakmázóCímkék:Apjok Vivien, Gombos, interjú, Klima Döníz, néptánc, OTDK, SZTE BTK, tánc, tánckultúra, tüsköm, Vajdaság
Hogyan kerül át a hangsúly egy fiatal kutató munkájában a vajdasági Gombos táncéletének kutatástörténetéről a tüsköm párválasztó táncra? Miként alakítja az egyéni érdeklődést a műhelymunka gyakorlata? Mester és tanítvány sorozatunkban öt interjút olvashatnak az érdeklődők a 36. OTDK helyezettjeivel és témavezetőikkel. Elsőként Klima Döníz szegedi néprajz szakos hallgatót és felkészítőjét, Apjok Vivient, az SZTE tanársegédjét kérdeztük.
Miről írtál OTDK dolgozatot, hogyan találtál rá erre a témára?
Klima Döníz: Vajdasági magyarként gyerekkorom óta része az életemnek a néptánc, és ez motiválta a témaválasztásomat. Másrészt, voltak már ismereteim Gombosról, de ezeket szerettem volna bővíteni. Egy későbbi kutatás első részeként a dolgozatom a gombosi táncok kutatástörténetének elkészítését tűzte ki célul. Ezt megelőzően a társadalmi viszonyok és a táncélet összefüggéseivel foglalkoztam, ám egy idő után nehézkessé vált a források felkutatása és az adatok gyarapítása. Célom az volt, hogy a gombosi tánckultúra áttekintő vizsgálatát végezzem el, aminek első lépéseként a kutatástörténeti háttér felrajzolását kezdtem meg. A kutatástörténet összeállítása során többször akadtam rá egy a gyűjtésekben és a szakirodalomban szórványosan előforduló érdekes helyi táncra, a tüskömre, amit formai és funkcionális változatossága, az elnevezés többrétűsége miatt, kutatástörténeti munkám fontos részének tekintek. A tüsköm bemutatásakor mindenképpen fontosnak tartom a táncot kísérő énekek és a gombosi viselet bemutatását is. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy nem viselet- és zenekutatással foglalkozom, bár fontosnak tartom ezen szempontok beemelését is a tánckultúra megértéséhez. Ezek a kutatásom későbbi szakaszának feladatai lesznek.
Milyen új eredményeket hozott a témavezetett hallgató TDK kutatása a hazai néprajzi / folklorisztikai kutatások számára?
Apjok Vivien: Döníz dolgozata szerintem szép példája annak, hogy miért érdemes a saját prekoncepcióinktól elszakadva a terep kínálta lehetőségekre hagyatkoznunk, és azt is hozzátenném, hogy egy fiatal kutató számára, aki épp megváltani készül a világot, milyen nehéz feladat is ez. Döníz TDK-dolgozata ugyanis nem kutatástörténeti munkának indult, hanem a gombosi táncélet társadalmi viszonyait szerette volna feltárni. Aztán láttuk, hogy ez egy szuper téma, de hosszabb távú kutatást igényel, és kisebb lépésekre kell bontani a munkafolyamatot. Mivel a gombosi táncok kutatástörténete egyébként is hiányos volt, és a kutatástörténeti áttekintés minden dolgozat elemi része, így előbb a publikált anyagok kritikai összefoglalása készült el, majd a kutatómunka a Zenetudományi Intézetbe, és az Újvidéki Televízióhoz vitte Dönízt, ahol olyan, eddig fel nem dolgozott primer forrásokra bukkant, amelyek fontos adatokkal járulnak hozzá a gombosi táncok táncfolklorisztikai elemzéséhez, tágabban a tánctípusok és táncdialektusok kutatásához. Mindeközben a forrásokból körvonalazódott a tüsköm nevű kör- és párválasztó tánc, amelyről összefoglaló eddig szintén nem készült, bár Martin György és más tánckutatók is említették, a Vajdasági Magyar Értéktár része is – a szórványos adatokból pedig Döníz rakta össze a képet (amely inkább egy puzzle, és még folyamatosan talál újabb darabkákat). A Gyöngyösbokréta és a vasárnapi táncok, tehát a színpadra vitt népi kultúra és a tradicionális tánckultúra pedig nemcsak, hogy egymással párhuzamosan léteztek Gomboson (és ezt a lokális közösségi is elkülönítette), de a kutatómunka azt is bizonyította, hogy a tánckultúra is csak komplexitásában, a zenével és a viselettel együtt válik értelmezhetővé (ezzel hozzájárult öregdiákunk, Cs. Tóth Gabriella korábbi, a gombosi népviseletre vonatkozó kutatásához is). Új eredménynek tekinthető tehát a tánctörténeti és táncfolklorisztikai adatok kritikai megközelítése, amely alátámasztja a történeti kutatások újabb szemléletben történő elhelyezésének érvényességét, szükségességét is.
Hogy találtatok egymásra a témavezetővel, hogyan kezdődött, zajlott a közös munka?
K.D.: Egy évvel ezelőtt, másodéves hallgatóként Apjok Vivien tanárnő a táncantropológiai/táncfolklorisztikai specializáció keretein belül vezetett egy szemináriumot. Megtanultuk, hogy táncalkalmakhoz, azon belüli szokásokhoz hogyan kell összeállítani kérdőívet, annak mit kell tartalmaznia és hogy milyen kérdéseket érdemes feltenni. Már akkoriban elkezdett érdekelni a gombosi tánckultúra, az akkori kutatásaimat nagyban segítették a szemináriumon elsajátított ismereteim, valamint a tanárnő meglátásai és tanácsai is. Így nem volt kérdés, hogy őt választom témavezetőmnek.
Hogyan kezdődött, zajlott a közös munka a témavezetett hallgatóval? Hogyan alakulnak ki a kutatási témák, mi a szerepe ebben a folyamatban a témavezetőnek?
A. V.: A szegedi tánckutató műhelyben két évvel ezelőtt kialakult egy erős csapat: az akkor második évüket kezdő néprajzos alapszakos évfolyamból négyen választották a táncantropológia/táncfolklorisztika szakirányt, és ekkor nyert felvételt mesterképzésre szintén két olyan hallgató, akik a tánckutatás iránt érdeklődtek (egyikük a Folklór alszekció I. helyezettje, Keresztény Csenge). Varga Sándor kollégám, a táncos szakirány vezetője műhelymunkát, együtt gondolkodást képzelt el a tánckutató hallgatókkal, és viszonylag hamar körvonalazódott az, hogy ezek a tehetséges diákok a kurzusaikon túl is, komolyan szeretnének kutatómunkával foglalkozni. Mivel a táncos kurzusokat ketten visszük Varga Sándorral, így a műhelymunkába értelemszerűen engem is bevont, és így kezdtünk el eleinte ketten foglalkozni a csapattal, mind a hat hallgatóval. Mivel láttuk, hogy valóban elköteleződnek a kutatás iránt, hoznak saját ötleteket, a különböző kurzusokon is kiemelkedően teljesítenek, úgy gondoltuk, érdemes lenne ezzel a Tudományos Diákköri munkába is bekapcsolódni. Azt is tudtuk, hogy éppen az OTDK évében mind az alap-, mind a mesterszakos hallgatók diplomázni fognak, így praktikusan a kutatásaik egyben szakdolgozati témáikat is jelentették. A témaválasztások alapján hozzám is és Varga Sándorhoz is 3-3 hallgató került, így lett mindenkinek dedikált témavezetője, de a műhelymunka keretében továbbra is segítettük egymás munkáját, sőt, a közös megbeszélések alkalmával a hallgatók is egymást. A készülő szövegeiket egymásnak is megmutatták, a prezentációkat együtt is csiszolgatták.
A kutatási téma választásának eredője Döníz esetében is a személyes érdeklődés volt. A tánckutatásra jellemző (de nem kizárólagos), hogy a szakirányt választó hallgatók maguk is a táncházmozgalom tagjai táncosként vagy zenészként, és ez a szegedi műhely esetében is érvényesül. Döníz táncosként, énekesként saját pátriája, a Vajdaság kultúrája iránt érdeklődött. Itt megint képbe jön a hálózatos gondolkodás – korábban végzett hallgatónk, Resócki Roland maga is vajdasági származású, végzett Gomboson kutatómunkát, az ő vonatkozó anyaga azonban feldolgozatlan maradt. Így Döníz ezt az anyagot kezdte el tanulmányozni, ebből fogalmazódtak meg az első kérdései. A dolgozat fókuszának alakításában nemcsak én mint témavezető, de a tánckutató műhely mellett a tanszéki TDK fordulók, a kollégák és hallgatóság tanácsai, meglátásai is segítettek.
Témavezetőként a legfontosabb feladatomnak azt tekintem, hogy a választott témán segítsek fogást találni, és a hallgatót vezetni oly módon, hogy a lehetséges megoldásokra ő jöjjön rá, de arról tudjunk beszélgetni, együtt gondolkodni. Én a rendszeres konzultációban hiszek, főként, mivel sok esetben akár egy hét alatt is történik annyi haladás, ami mélyíti az elemzést, vagy akár új irányokba mozdítja a kutatómunkát. Azt is fontosnak tartom, hogy a TDK-zó/szakdolgozó személyiségének és mentalitásának megfelelő témával foglalkozzunk – valaki jobb terepmunkás, más ügyesebben bánik a történeti forrásokkal. Lehet, és fontos is feszegetni a határokat, de azt látom, hogy azzal tudnak igazán elmélyülten és elhivatottan foglalkozni, ami nemcsak szakmailag fontos, de emberileg is harmóniában vannak vele.
Milyen élmény volt számodra az OTDK-n részt venni, előadni? A visszajelzések közül mi volt számodra a leghasznosabb?
K.D.: Úgy gondolom, hogy a zene és a tánc jó kedvre derít, felpezsdít, és ami a legfontosabb, új ismeretségeket kialakulását segíti – ezt tapasztalhattuk a csütörtöki mulatságon is. Az idei OTDK-n a Folklór alszekcióban majdnem mindenki népzenével, illetve néptánccal kapcsolatos anyagot hozott. Érezhető volt, hogy a hallgatók nagy érdeklődést mutatnak saját kutatási témájuk iránt, és jó érzés fogott el, miközben végighallgattam az előadásokat. Köszönettel tartozom a bírálóimnak azokért a felvetésekért, javaslatokért, építő kritikai megjegyzésekért, amik a kutatásom további irányaira vonatkoznak, jó ötleteket adtak arra vonatkozóan, hogy milyen irányba vihetem tovább a témát, ezeket már be tudom építeni a további kutatásaimba. Reménykedem abban, hogy mesterszakos tanulmányaim alatt lehetőségem lesz a jelenlegi kutatásomat bővíteni.
Mit gondol, miért fontos részt venni és egyéni kutatómunkát végeznie a hallgatóknak, elindulni tanulmányi versenyeken?
A.V.: Azt gondolom, hogy a néprajz és antropológia szakok azon sajátossága, hogy már az alapszakos szakdolgozatnál is elvárás az önálló kutatásra alapozott munka létrehozása, bizonyos szempontból sokkal könnyebbé teszi a Tudományos Diákkörbe való bekapcsolódást is. Bár a néprajzos végzettséggel számtalan kapu nyílik meg, és nem mindenkiből lesz főállású kutató, akár múzeumban, akár az oktatás valamely területén, vagy egy civil szakmában helyezkedik el a végzett néprajzos, mindenképpen hasznát fogja venni annak a gondolkodási struktúrának, szemléletmódnak, a jó esetben magas szintű szövegalkotási készségnek, amely egy ilyen jellegű, vezetett kutatómunka eredményeképp kialakul. Azt is gondolom, hogy az egyéni kutatómunka is akkor optimális, ha csapatban, műhelyben folyik – tehát attól, mert egyetlen szerző neve szerepel a dolgozaton, és egyedül áll ki a hallgató a zsűri és a közönség elé, nem kell, hogy az utazás magányos legyen. A saját hallgatóink között is látjuk, hogy eltérő erősségek birtokában vannak: van, akinek az elméleti tudása emelkedik ki, vagy ügyesen ír, mások otthonosabban mozognak a terepen, vagy elképesztően szorgalmasak. Ezek a különbségek előny-hátrány viszonyrendszerben is megmutatkozhatnának, de amint ezt erőforrásként használjuk, és egymás építésére törekszünk általa, akkor létrejöhet az egyéni munkát segítő, de a közösség javát is szolgáló munkagyakorlat.
Egy országos tanulmányi verseny legnagyobb előnyének tartom a hallgató szakmai fejlődése szempontjából (megjegyzem, a témavezetőnek is jó visszajelzés lehet), hogy a benyújtott pályamunkát két, független bíráló véleményezi, amely segítségével a szakmai kritikákkal ismerkedhetnek meg, amely később egy publikációs folyamat során bevett gyakorlat lesz, és minden esetben találkozni fognak ezzel, amint beküldenek egy írást egy folyóiratba. A kritikákkal való szembesülés, azok felhasználása remek lehetőség a kutatási eredmények, módszerek, szemléletek átgondolására, csiszolására. Ugyanilyen hasznosak a szóbeli fordulón a zsűri és a jelenlévők kérdései, az előadói és a vitakészség gyakorlása – a külső perspektíva rendkívül hasznos tud lenni, segít kibillenni a saját fejedből, gazdagíthatja a látásmódod. Tapasztalatom szerint az idei néprajzos OTDK mind a bírálók, mind a két alszekció zsűriösszetétele szempontjából alapvetően tükrözte azt a szándékot, hogy a kritika, még ha kemény is, de építő legyen, és bátorítsa a hallgatókat a további munkára – ezt mind a hallgatók, mind én, mint témavezető is abszolút pozitív és követendő gyakorlatnak tartom. Nem utolsósorban pedig egy országos versenyen a Kárpát-medence egészéből érkeznek hallgatók, és egymás kutatásaiba, a különböző műhelyek munkáiba való betekintés szintén tágíthatja a látókört, arról nem is beszélve, hogy itt egy jövendőbeli kutatógeneráció tagjairól beszélünk.
Mesélj a jövőbeli terveidről! Folytatod az OTDK-n előadott témád kutatását?
K. D.: Mivel idáig a tánckutatás még nem fókuszált a gombosi táncok módszeres vizsgálatára, mindenképpen szeretném folytatni a témámmal kapcsolatos gyűjtéseket. Kutatásomat nem tekintem lezártnak, még számos interjút kell elkészítenem a gombosi táncok pontosabb megismeréséhez, valamint az Újvidéki Televízió tulajdonában lévő Martin György egyhetes vajdasági útjával kapcsolatos anyag is rendszerezésre, adatolásra szorul. Reménykedem abban, hogy a birtokukban lévő filmek között lesz olyan, amit Martin javaslatát megfogadva készítettek, valamint, hogy Nehrer Lajos, udvarnoki tanító munkásságával kapcsolatban is kerülnek elő anyagok, mert akkor már nem csak Gyöngyösbokrétás felvételekre tudnánk támaszkodni.
Milyen tanácsot adnátok, adnának azoknak a hallgatóknak, akik a jövőben szeretnének elindulni a TDK-n, OTDK-n?
K.D.: Mindenképpen fontos olyan témát választani, amivel szívesen foglalkoznak. Egy kutatáshoz szükséges a megfelelő kedv, bátorság és elhivatottság. Talán az utolsó a legfontosabb, noha a többi sem elhanyagolható tényező, hiszen nem feltétlen jár az ember sikerrel az első kutatása alkalmával. Ennek ellenére nem szabad feladni, erőt kell venni és tovább folytatni a megkezdett utat!
A.V.: Próbálják ki magukat ebben a helyzetben is, a mellett, hogy konferenciákra járnak (feltétlenül járjanak oda is). Minél többet forog a szakmai közösségben a kutatómunka, annál jobban fog formálódni, amely mindenképpen segíti a hallgatókat a további gondolkodásban, gyűjtésben, elemzésben.
