Holland Misi, a magyar hagyományőrző

Egy Amszterdamban vásárolt magyar fotóalbumnak és táncos lábának köszönhetően talált rá a holland bírósági alkalmazott, Michel Van Langeveld a Kolozs megyei Székre, s lett az ottani népi kultúra lelkes ápolója.

Erdélyi utunk során egy fehérvári turistacsoporttal – útitársaink közt több egykori szülőföldjére visszajáróval – jutottunk el a táncairól messze földön híres mezőségi Székre. A Kis-Szamos egyik mellékvölgyében található faluban a szilvapálinka és a töltött káposzta alaposabb degusztációja után már-már kihagyhatatlan programnak számít a Csipkeszegi Táncház és Múzeum felkeresése. Csipkeszeg Felszeg és Forrószeg mellett a falu egyik része. Mindegyik nevezetes arról, hogy saját táncházzal rendelkezett, és mintegy ötven évvel ezelőtt jelentős szerepet játszott a magyarországi táncházmozgalom elterjedésében. 

A kékre festett Csipkeszegi Táncház kapuján belépve legelsőnek a tornácra kiakasztott, egymás mellett sorakozó csizmák látványa tűnik fel, egy kiszolgált lovaskocsi is áll az udvaron mindenféle régiséggel együtt, amiknek szabad ég alatt sem árt az időjárás. Nincs sok időnk körülnézni, mivel fogadásunkra megjelenik a mosolygós, 60 év körüli házigazda, jellegzetes „tornyos” széki szalmakalapjában. Otthonosan kialakított, népművészeti tárgyakkal teleaggatott pajtaszerű fogadótérbe invitál bennünket, hogy elmesélje saját és múzeuma történetét. Holland nevén, Michel Van Langeveldként mutatkozik be, de rögtön azt is hozzáfűzi, mivel a neve kiejtésébe beletört a helyiek nyelve, őt Holland Mihályra vagy Misire magyarosították. Az általa elő- adott történetéből kiderült, az észak-brabanti Tilburgból származik. Bírósági alkalmazottként dolgozott Bredában, míg szabad idejében szívesen ropta a néptáncot egy helyi tánccsoport tagjaként, de érdeklődött más nemzetek táncai iránt is. 1984-ben egy amszterdami antikváriumban talált rá Korniss Péter erdélyi népszokásokat bemutató Elindultam világ útján című fotóalbumának angol nyelvű kiadására. A fekete-fehér fotókon a táncházakban készült felvételek keltették fel a legjobban a figyelmét. Korniss Péter albuma annyira felcsigázta az érdeklődését, hogy 1987-ben Magyarországra utazott, majd ezt követően több alkalommal is ellátogatott a budapesti táncházakba. A mezőségi Székre 1990-ben jutott el, amikor a román határt megnyitották. A hosszú út után megszomjazott, s az egyik háznál egy kis vizet kért. A háziak behívták, és megkínálták egy kispohár „vízzel” – a pohárban valójában szilvapálinka volt. A szíves vendéglátók zöldbablevessel is megvendégelték, majd újra egy pálinkával, utána ismét egy-két pohárkával. Másnap, amikor kábultan felébredt, egy tisztaszobában találta magát. Nem tudta, hol van, kinézett az ablakon, embereket látott népviseletben, lovasszekerekkel és egy kovácskalapács messziről csengő hangját hallotta. Olyan volt, mintha egy meseországban lenne, úgy érezte, újjászületett.

Ezzel a nem mindennapi epizóddal kezdődött Holland Misi valóban mesébe illő erdélyi története. A székiekkel kötött ismeretség után több éven keresztül visszatért Hollandiából a faluba, ahová visszavonzotta a tánckultúra és az ottani emberek barátsága. Gyűjteni kezdett mindent, ami az erdélyi népművészethez és tárgyi világhoz kötődik. Az igazi fordulatot az hozta az életében, hogy egy régi tornácos házat vásárolt 2004-ben Széken, amit szépen felújított. A legnagyobb örömöt mégis az jelentette a számára, amikor megtudta, ez a ház volt egykor Paprikás Kati csipkeszegi táncháza. Ide hozta magával 2011-ben bedobozolt gyűjteményét, amikor úgy döntött, végleg az erdélyi faluban telepedik le, mivel megtalálta ott élete párját és feleségét, Erzsikét is. Természetesen nem hagyott fel továbbra sem gyűjtőszenvedélyével, jelentősen kibővült kollekciójából hozta létre saját múzeumát.

A neves múzeum különlegessége a világon talán egyedülálló csizmagyűjtemény, amely, bármennyire meglepő, már elérte az 560 párat. A táncos lábbelik mellett több mint 50 hegedű, hat nagybőgő és egy 150 éves cselló is a gyűjtemény része. Michel Van Langeveld szívesen megosztja a titkot, miként tett szert a rengeteg csizmára. Az egész azzal kezdődött, hogy a legelsőnek megszerzett három pár csizmát kiakasztotta a verandára szellőzni. A verandán logó csizmák hamar felkeltették egy közelben lakó asszony kíváncsiságát, akitől azt kérte, ha akad otthon használaton kívüli lábravalója, hozza el neki. Ösztönzésként cserében felajánlott érte egy kilogramm holland kávét. Másnap az asszony újra megjelent, s hozta magával a pár csizmát. A következő nap a nő két szomszédasszonya is újabb pár csizmákkal érkezett látogatóba hozzá. A faluban hamar elterjedt a híre, Holland Misi kávét ad ajándékba a kihordott csizmákért. Így nem csoda, a következő napokban már négyen is jelentkeztek nála kiszolgált lábbelikkel. Így ment ez tovább még sokáig… Mára annyira meggyarapodott a csizmák száma, hogy már nemcsak a tornácon lógnak, hanem egy fedett csűrt is fenntart a számukra gyűjteményére büszke gazdájuk. A csűr az utca másik oldalán a szemben levő udvarban található, ahol Szék egy másik nevezetessége, a forrószegi táncház épült újra. Szintén a hagyományőrző hollandnak köszönhető, hogy a forrószegi táncház egykori alkotóelemeiből kelt ismét életre. Ugyanis amikor megtudta, hogy lebontják, felvásárolta az ajtóktól és ablakoktól kezdve a gerendákig az épület minden mozdítható részét. Az újraépült forrószegi táncház látnivalói közt kapott helyet a Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas Korniss Péter fotóművész tárlata, akivel Michel Van Langeveld jó barátságot ápol. A Széken nála járt hírességek között említhetjük az erdélyi magyar néprajzkutató és népzenegyűjtő Kallós Zoltánt, a koreográfus és etnográfus Novák Ferenc Tatát és Szörényi Levente zeneszerző/zenészt is. 

A táncos hollandus feleségével együtt a Csipkeszegi Alapítvány létrehozója is. Az alapítvánnyal nemcsak életben tartják a helyi hagyományokat és népszerűsítik az erdélyi táncokat, de ösztönözni kívánják a különböző nemzetiségű embereket, hogy érdeklődjenek egymás kultúrája iránt.

Tóth Sándor

text