Táncos Esőcseppek és Szellő a Perkőn

Idén a sok éve megszokottnál egy héttel korábban, június 3-án zajlott a Kézdiszentlélek fölé magasodó Perkőn a székelyföldi néptáncos eseménynaptár egyik legnagyobb seregszemléje, a huszonhetedik Perkő Gyermek- és Ifjúsági Néptáncegyüttesek Találkozója.
Az időjárás kedvezett a szabadtéri rendezvénynek, sem erős szél, sem eső nem zavarta meg a néptáncosokat és a rájuk kíváncsi népes közönséget, bár ez még pár órával a kezdés előtt sem volt biztosra vehető. Amikor az első vendégek megérkeztek a helyszínre, a hajnali esőtől még vizes volt a fű. A későbbiekben azonban csak a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége kötelékéből érkező két csoport volt, amely szelet, vagy esőt idézett meg sajátos nevével: a kosteleki Szellő Néptáncegyüttes gyermekcsoportja, Vaszi Levente vezetésével, valamint a Porundi Alina által vezetett dumbravéni Esőcseppek Néptáncegyüttes középiskolás csoportja. Utóbbiakat Bálint Róbert, Bata Hajnalka, Csente Flóra és Matei Iuliana népzenészek kísérték el és minden bizonnyal ez volt a legmesszebbről érkező csoport a Perkőn, valamint egyike azon kettőnek a negyvenhatból, amely zenekarral érkezett a rendezvényre.
A fesztivál délelőtt 11 órakor a sepsiszentgyörgyi bábszínházi társulat Egyszer egy királyfi című mesejátékával nyitotta meg kapuit, majd a hivatalos felszólalások, papi áldás és Vaszi Levente kosteleki hagyományőrző éneke után a házigazda Perkő Néptáncegyüttes kalotaszegi táncrendjével kezdetét vette a 46. vendégcsoport bemutatkozásának hosszú sora. Először a kicsiké volt a színpad, játékfűzések és egyszerű, csoportos táncformák képezték a kínálatot. Közben rendre ebédeltek is a vendég táncosok, zenészek. A kostelekiek a fellépők életkorának figyelembevételével összeállított napirend közepe táján, a dumbravéniek azonban csaknem a legvégén kerültek sorra, amikor már igencsak érte a lemenő nap a szabadtéri színpadot körülölelő fenyves fáinak hegyét. A kiváló időjárás, a remek színpadi és kísérőprogram (lacikonyhák, kézműves kirakodóvásár és a Tündérvár Egyesület által biztosított nagyszerű játszótér), azonban kedveztek a népes nézőseregnek, így a moldvai csoportnak is még nagyon sokan tapsoltak, akárcsak az őket követő kézdivásárhelyi örökifjaknak és a marosvásárhelyi Üver Zenekarnak is, amely Kásler Magdolna népdalénekessel közösen a rendezvény zárókoncertjét adta, sőt, a fáradhatatlanokkal ráadásképpen még egy rövid táncházra is sor került a koncert után.
A moldvaiak késő este értek haza, de egy nagyszerű és sikeres napot tudhatnak a hátuk mögött, amelyben ismét egy pár tánclépéssel közelebb kerültek egymáshoz a moldvai és székelyföldi néptáncosok, néptánckedvelők.