Aki nem végez magyar iskolát, az a tapasztalataink és a statisztika alapján elvész a magyarság számára – mondja Balázs-Bécsi Gyöngyi múzeumpedagógus, a Prima Primissima díjas Kallós Zoltán Alapítvány elnöke, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
A Válaszúton, Kallós Zoltán visszakapott szülőházában több mint húsz éve indult magyar tannyelvű iskolába már a régi diákok gyermekei járnak, az ott végzettek közül többen visszatértek magyar népi kultúrát, mesterségeket tanítani, táboroztatni. A válaszúti példa más iskoláknak is bátorítást, segítséget adott a magyar nyelvű oktatáshoz.
– Hogyan jött létre a szórványban élő magyar gyerekeket oktató iskola?
– Nyári gyermektáborból nőtte ki magát a szórványoktatás. Akkor tapasztaltuk meg, hogy a településről ugyan sok gyerek feljött táborozni, ám nem volt magyar tagozat a válaszúti iskolában. Kallós Zoltán elmondása szerint a gyereklétszám hiányára hivatkozva szüntették meg a magyar oktatást. Intézményünk 1999-ben, 25 év szünet után négy gyerekkel kezdte a magyar nyelvű oktatást Válaszúton. 2000-ben három folyóvölgyben (Lozsárd, Lóna, Borsa) húsz településen kerestük meg a magyar családokat. Felmérésünk alapján megállapítottuk, hogy a 0–6 éves kor közötti kilencvennyolc magyar, illetve magyar gyökerekkel rendelkező gyermek számára nem biztosított az anyanyelvi oktatás. Mint a későbbiekben is beigazolódott, a gyereklétszám folyamatos csökkenése miatt a környéken rendre megszűntek a magyar tannyelvű osztályok, így a magyar, illetve a nyelvileg vegyes (román, magyar) házasságokban élő gyerekek számára is szükség volt olyan kollégium működtetésére, amely a szórványban élő magyar nyelvű oktatást biztosítja. Így indult útjára Válaszúton a szórványkollégium.
– Azért is tudtak tenni valamit, hogy az iskolában végzett fiatalok vissza tudjanak térni a szülőfalujukba?
– Igen. Az iskolánkban tanuló gyermekek szülei igényelték először a mezőgazdasági szakképzést, amely az uniós támogatások lehívásához volt szükséges. A Mezőség huszonnégy települését vontuk be 1999-ben a felnőttképzési programba, amelynek szakmai hátterét a Kolozs megyei Magyar Gazdák Egyesületének szakemberei és a Kolozsvári Agrártudományi Egyetem szaktanárai biztosították. Felméréseinkből kiderült, hogy az iskolát elvégzett fiatalok szülőfalujukba való visszatérésének egyik fő akadálya, hogy nem rendelkeznek olyan tudással, amivel korszerű, organikus és a megélhetést biztosító gazdálkodást folytathatnának a családi birtokokon. Ezeket az igényeket felismerve a Kallós Zoltán Alapítvány a szülők kérésére 2013-ban vállalta a mezőgazdasági szakoktatás elindítását Válaszúton. Úgy gondoljuk, feladatunk az is, hogy a falvakból oktatási céllal elhozott gyerekeket visszahelyezzük a térségbe, és gazdasági boldogulásukat ily módon elősegítsük.
– Mit nyújt az iskola a diákjainak?
– A válaszúti kollégium beiskolázási körzete Kolozs megye, a kollégisták 5–11 évesek. A mezőgazdasági szakiskolába 14 éves kortól fogadjuk a diákokat, ők öt – Maros, Fehér, Beszterce, Kolozs, Szilágy – megyéből érkeznek. Napi ötszöri étkezést, délutáni felkészítő oktatási programokat, orvosi ellátást, napi, illetve heti ingáztatást biztosítunk nekik. Az oktatást anyanyelvi, honismereti és történelmi tevékenységekkel, rajz és képzőművészeti körrel, népzenei, néptánc és népi játékokkal, kézműves foglalkozásokkal, beszédkészség fejlesztéssel, tehetséggondozással egészítjük ki.
Ezek mellett anyanyelvi korrepetálást tartunk azoknak a tanulóknak, akik nem beszélik és nem értik a magyar nyelvet. Pszichológus és logopédus segítségével zárkóztatjuk fel az ingerszegény környezetből érkezett gyerekeket. A mezőgazdasági szakképzésen belül kiegészítő gyakorlati képzésekkel is segítjük a diákjainkat. Erdei iskolák, kirándulások, színházi és bábelőadások, gyár-, üzem-, valamint mezőgazdaságifarm-látogatási programok is tartoznak a szórványiskola életéhez. Anyanyelvi, népzenei versenyeken is indítjuk őket.
– Önök nagyon sokat nyújtanak a gyermekeknek. Szinte erőn felül küzdenek minden magyar vagy félig magyar gyermekért.
– Az a gyermek, aki alsó tagozaton nem tanul meg írni és olvasni magyarul, nem folytathatja magyar nyelven a tanulmányait. Teljesen kimarad a magyar oktatási rendszerből, el van zárva a magyar kultúrától. Aki nem végez magyar iskolát, az a tapasztalataink és a statisztika alapján elvész a magyarság számára.
– Kik támogatták az önök törekvéseit a legnehezebb időkben?
– Szórványoktatási programunk Nemzeti Jelentőségű Intézményként van számontartva, így a szórványkollégium magyar állami támogatásban részesül, amit minden alkalommal megköszönünk, hiszen támogatás nélkül nem tudnánk a programot működtetni. Ezt kiegészíti magánszemélyek és vállalkozók támogatása. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy gyermekeinkben van a jövő. Minőségi oktatás nélkül nem tudunk megalapozni egy egészséges társadalmat. Szórványban a magyar nyelv megalapozása nélkül nem tudjuk átadni a magyar kultúrát. Ez a kultúra számunkra a megtartó erő, amely egyben szárnyakat is ad.
– Milyen tananyagot tanulnak a gyerekek, egységes-e a szórványiskolák tananyaga, és Kallós Zoltán gyűjtései, illetve gyűjteménye milyen szerepet játszik az önöknél folyó oktatásban?
– Gyermekeink a helyi román iskola magyar tagozatán tanulnak, amelyet 1999-ben huszonöt év szünet után indítottunk újra. A román Oktatási Minisztérium által jóváhagyott kerettanterv és tananyag szerint tanulnak. A délutáni felkészítő programok keretében Kallós Zoltán tárgyi és szellemi hagyatékának nagy szerepe van gyermekeink életében. Heti rendszerességgel van játszóház és táncház, ahol a gyermekjátékoknak, népdalnak és néptáncnak nagy szerepe van a diákjaink életében. Heti rendszerességgel vesznek részt diákjaink népdal- és képzőművészeti körön, kézműves és múzeumpedagógiai foglalkozásokon.
– Most hány gyerek tanul az intézményben, és hogyan tudták az elmúlt évtizedekben megoldani a folyamatos bővítéseket?
– Mezőségi Szórványoktatási programunkkal az elmúlt huszonnégy évben Kolozs és Maros megyében több mint ezerötszáz szociálisan hátrányos helyzetű (5–18 év közötti) gyerekkel foglalkoztunk, bevezetve őket a magyar oktatási rendszerbe. Jelenleg harmincnyolc település gyermekeit ingáztatjuk heti, illetve napi rendszerességgel, akik a hét folyamán intézményünk bentlakásában nevelkednek. Jelenleg a nagysármási és válaszúti kollégiumban száztizenhét gyerekről gondoskodunk. E lehetőség nélkül egy sem tanult volna meg írni és olvasni magyarul, nem ismerkedtek volna meg a magyar kultúrával, hiányoznának az erdélyi magyar oktatási rendszerekből.
– Már vannak olyan egykori diákok, akik a válaszúti iskolába jártak, azóta már érettségiztek, továbbtanultak. Kikre a legbüszkébbek közülük? Van-e, aki visszatért tanítani, vagy hogy a táborok illetve az alapítvány munkájában részt vegyen?
– Igen, sok gyermekünk végzett már. Van, aki szakmát tanult, van, aki érettségizett és már dolgozik, van, aki egyetemet végzett. Olyanok is vannak, akik már munkatársaink: óvónéni, kézműves szakember, a mezőgazdasági tangazdaságunkban szakmunkás vagy éppen szakmai gyakorlatot vezető tanár. Nem tudok választani közülük, hiszen mindannyian a társadalom hasznos tagjai, ott, ahol élnek, a magyar közösséget erősítik. Aminek nagyon örülünk, hogy gyermekeiket beíratják a válaszúti iskolába. Mondhatom, már ,,unokákkal” foglalkozunk, őket tanítjuk, neveljük. Megvan a folytonosság, és ez nagy öröm mindannyiunk számára.
– Van-e valamilyen külön vonzereje annak, ha egy erdélyi fiatal jól tud magyarul?
– Természetesen van, hiszen minél több nyelvet tud egy ember, annál jobban boldogul a nagyvilágban. Az anyanyelv mindenki számára fontos, egy erős kapocs, ami a közösségéhez, szülőföldjéhez, nemzetéhez köti. Fiataljaink tudatában vannak annak, hogy magyarként több lehetőségük van. Fiataljaink közül páran a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnáziumban is tovább tudták képezni magukat. Mezőgazdasági szakiskolánkban tanuló diákjainknak lehetőségük volt magyarországi szakiskolában tanuló diákokkal felvenni a kapcsolatot, szakmai gyakorlaton részt venni.
– Lassan itt a tanév vége, és kezdődnek a nyári táborok. Idén kiket, milyen korosztályokat, milyen programokkal várnak?
– Tevékenységeink közül kiemelt helyet kapnak nyári táboraink, amelyek több mint harminc éve töretlen sikernek örvendenek. Minden korosztállyal foglalkozunk. Nyaranta több mint ezer táborozó fordul meg Válaszúton.
A Nemzetközi Népzene és Néptánc Tábor célcsoportja a 18. életévüket betöltött fiatalok, felnőttek, felső korhatár nélkül. A résztvevők száma kétszáz-háromszáz fő. A harminc év óta töretlen sikernek örvendő tábor célja a mezőségi népzene és néptánc széleskörű népszerűsítése. A jelentkezők kezdő-, középhaladó-, illetve haladó táncoktatás közül választhatnak. Minden oktatónk szakavatott, a táncoktatás élőzenés kísérettel történik. Az oktatási programokat előadásokkal, koncertekkel, múzeumlátogatással, tematikus bállal, adatközlők részvételével, filmvetítésekkel tesszük változatosabbá. A huszonhat éve működő ifjúsági néptánctáborba a 12–17 év közötti fiatalokat várjuk. Ifjúsági népzenetáborunk is várja a 12–18 év közötti korosztályt, adatközlők, szakavatott oktatók tanítják nekik a népzenét, de ezt a lehetőséget az erdélyi népzenei iskolák diákjainak szánjuk.
A Bolyai Nyári Akadémián erdélyi pedagógusokat várunk továbbképzésre. A családos alkotótáborban, amely több mint huszonhárom éve működik, szülő és gyermek közösen vehet részt különböző kézműves foglalkozásokon (agyagozás, fafaragás, bútorfestés, varrás és hímzés, nemezelés). Élőzenei kísérettel népi játékokat tanulhatnak, néptánc- és népdaloktatáson, múzeumpedagógiai foglalkozásokon vehetnek részt.
A Mezőségi kézműves tábor 16 év feletti fiatalokat és felnőtteket vár. Célja az erdélyi népi tárgykultúra megismerése, széles körű népszerűsítése, oktatása, főként a Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjtemény mintakincsének felhasználásával. Az oktatási palettára olyan régi mesterségek kerülnek, mint például: szövés, hímzés-ruhakészítés, népi bőrművesség, bútorfestés, nemezelés, kosárfonás. Az oktatási programokat előadásokkal, múzeumlátogatással, filmvetítésekkel, szakmai kirándulásokkal, táncházzal tesszük változatosabbá.
A Szórványtáborba 6–11 év közötti gyerekek jelentkezhetnek, akik szórványvidéki iskolák diákjai. A huszonöt éve működő tábor célja a résztvevő gyerekek aktív magyar szókincsének bővítése mesék és versek által, kézügyességük fejlesztése különböző képzőművészeti, szabadidős és kézműves foglalkozásokkal, valamint honismereti tudásuk elmélyítése néptánc és népi játékok tanulása révén.
– Az anyaországiak milyen programokon vehetnek részt önöknél?
– Táboraink közül a Nemzetközi Mezőségi Népzene- és Néptánctáborban, az Ifjúsági Néptánctáborban, Családos táborban, Bolyai Nyári Akadémián, Mezőségi kézműves táborban vehetnek részt az anyaországiak. Látogatható Kallós Zoltán nagyon gazdag néprajzi gyűjteménye, és minden rendezvényünk nyitott bárki számára, aki szereti a népi kultúrát, a népművészetet.
– Van-e olyan tábor, amelyre még mindig lehet jelentkezni?
– Csak a felnőtteknek szóló Nemzetközi Mezőségi Népzene- és Néptánctáborba lehet még jelentkezni, mert annak nincs létszámkorlátozása.
– Továbbra is részben adatközlőktől tanulhatnak a táborozók? Idén kikkel találkozhatnak, akik elmennek a táborba?
– Igen, igyekszünk minden táborba adatközlőket hozni. Sajnos, már nagyon kevesen maradtak, akik megörvendeztethetnek bennünket jelenlétükkel. Nagyon értékes pillanatok ezek, felemelő amikor hallhatjuk éneküket, elbeszéléseiket, vagy a régmúlt idők hangulatát idézik meg történeteikkel. Idén a magyarpalatkai Codoba banda tagjaival, magyarszováti, ördöngösfüzesi, feketelaki és melegföldvári énekesekkel, táncosokkal találkozhatnak a táborozók.
– Készül-e újabb kiállítás az önöknél készített tárgyakból akár Erdélyben, akár Magyarországon?
– Idén nem, de jövőre reméljük a mezőségi kézműves táborban készült Kallós Kollekcióból lesz egy kiállításra érdemes válogatás.
– Az élő mesemondás játszik-e szerepet az oktatásban, illetve a táborok munkájában?
– Igen, a kollégium mindennapi tevékenysége. Megtapasztaljuk a mese óriási jelentőségét, fejlesztő hatását, hiszen gyermekeink harminc százaléka nyelvileg vegyes családból származik. Az élőszavas mesemondás számukra a szókincs gyarapításában, a helyes kiejtésben is segít. A gyerekeknek lelki támogatást, bátorítást, életviteli segítséget és örömteli élményeket ad. Szórványtáborunk és családos táborunk programja mesekeretbe van foglalva. A mondókákat, népdalokat, a népi játékokat és kézműves tevékenységeket a mese aranyfonalára felfűzve adjuk át a táborozóknak. Minden napot esti mesével zárunk. A naponta ismétlődő mesélés, mondókázás, a közös játék, tánc és éneklés minden résztvevő számára örömforrás, élmény kell, hogy legyen.
– Jut-e ideje gyöngyözni vagy hímezni? Miket készít mostanában? Láthatjuk-e valahol a munkáit?
– Én nem nevezem magam alkotónak. Míg tanítottam, a gyerekeknek tartottam játszóházat, ahol táncoltunk, énekeltünk, játszottunk, kézműveskedtünk. A válaszúti játszóházvezetői tanfolyamon jó pár évig én tanítottam a gyöngyfűzést a pedagógusoknak. Táborokban is oktattam. Szeretek kézműveskedni, szeretem a népi kultúra minden egyes részét. Most már nem oktatok, de nem zárom ki a lehetőségét annak, hogy ha nyugdíjas leszek, akkor újra hozzáfogok kézműveskedni. Egy hímzett ruhám látható az Erdélyi Élő Népművészet kiállításban.
– Az önök példája adott-e erőt, bátorságot és kitartást más településeken is ahhoz, hogy szórványiskolát nyissanak?
– A nagysármási iskolában a 2012–2013-as tanévben a gyereklétszám csökkenése miatt veszélybe került a magyar osztályok működése. Intézményünktől kérték a segítséget, hogy a válaszúti szórványoktatási rendszerhez hasonlóan, alakítsunk ki egy kollégiumot Nagysármáson is. A helyi református egyház ajánlotta fel a régi parókiát, amelyet a Kallós Zoltán Alapítvány felújított. Annak érdekében, hogy ne kerüljön sor osztályok összevonására, a környező települések magyar gyerekeit első évben minden nap ingáztattuk, majd amint a kollégium elkészült, heti rendszerességgel ingáztattuk őket.
A kollégiumot 2014 szeptemberében adtuk át, jelenleg tizenhét gyerekről gondoskodunk, akik teljes ellátásban részesülnek, részt vesznek a délutáni oktatási programban, amelybe a sármási szociálisan hátrányos helyzetű családok gyerekeit is bevontuk. A kollégiumot intézményünk tartja fenn. A nagysármási kollégium beiskolázási körzete Maros megye, a székely Mezőség, a kollégisták életkora jelenleg óvoda és I-VIII osztály, 6-tól 14 éves korig. A magyarlapádi szórványkollégium elindítása előtt meglátogattak bennünket a lapádiak, akik arra voltak kíváncsiak, hogyan működik a rendszerünk, hogyan építettük fel a napi programot, milyen buktatói és lehetőségei vannak a szórványoktatásnak. Ők 2015-ben adták át a kollégiumot, és válaszúti kollégium mintájára úgy a bentlakóknak, mint helybéli diákoknak biztosítják az étkezését, délutáni oktatását, a foglalkozásokat.
Varga Klára
