A székelyudvarhelyi, Svájcban élő ifj. Zerkula György a Berni Szimfonikus Zenekar első hegedűse. Pályaválasztását meghatározta, hogy kiskorában sokat tartózkodott Gyimesközéplokon, a nagyszüleinél: nagyapja, Zerkula János ugyanis híres gyimesi népzenész, prímás volt. A hagyományos zenével való kapcsolatáról, életútjáról, nagyapjához fűződő emlékeiről is mesélt a művész, aki június 21-én a Páva Klub vendége lesz a Fonó Budai Zeneházban, ahol egy beszélgetést követően a L’esprit de cordes trió ad koncertet.
Mit jelent számodra hegedűművészként a gyimesi hagyományos népzene?
A gyimesi népzene olyan, mint egy örökség. Beleszülettem. Állítólag előbb tudtam táncolni a kettőst, mint járni. Mivel egész kisgyerekkoromat Gyimesben töltöttem és állandóan körbevett a gyimesi zene, olyan számomra, mint az anyanyelv vagy a levegő.
Biztos vagyok benne, hogy mindenféle későbbi zenei hajlamom, tehetségem a gyimesi népzenének köszönhetem.
Milyen embernek ismerted nagyapád, a híres gyimesi prímást, Zerkula Jánost?
Zerkula János nekem elsősorban a nagyapám volt. „Janitátá” – ahogy megismertem. Velem szigorú volt természetesen, a szó legpozitívabb értelmében, ugyanakkor mindig magaménak érezhettem a nagy szívét és féltő szeretetét. Rengeteget köszönhetek neki. Azt hiszem egyébként, hogy ugyanolyannak ismerhettem, mint a világon bárki más, csak azzal a kiváltsággal, hogy az unokája lehettem, szoros kötelék fűzött minket össze.
Milyen együttesekkel dolgozol jelenleg?
Tíz éve dolgozom a berni szimfonikus zenekar elsőhegedű szólamában. Hat éve a zenekar tagjaiból alakult Manuel Quartettel is rendszeresen koncertezünk Svájc-szerte. A pandémia alatt hoztuk létre a L’esprit des cordes nevű triónkat, amivel most a Fonóba érkezünk. Ebben a felállásban zenésztársaim a kollégáim, Szedlák Béla (nagybőgő) és Lorenz Hasler (brácsa). Szonátaestekre is gyakran kérnek fel minket, különböző zongoristákkal dolgozom együtt. Közülük megemlíteném a teljesség igénye nélkül Horváth Editet Kolozsvárról, Taeko Szedlák-Oschimát és Etienne Murithet Bernből. Az elmúlt években szólistaként felléptem a szülővárosombéli Székelyföldi Filharmóniával, a Csíki Kamarazenekarral és a zuglói Szent István Filharmonikusokkal is.
Milyen jellegű koncertre számítsunk, kikkel és mit játszotok június 21-én a Fonóban a L’esprit des cordes trióval?
Zenésztársaim, a svájci születésű, Kanadában tanult Lorenz Hasler (brácsa) és az először a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, majd Svájcban is diplomázott, később ugyanott tanító Szedlák Béla (bőgő) mindketten a legendás film, a Titanic I Salonisti nevű, világot bejárt zenekarának alapítói.
Koncertünk a Vizek és erdők között címet viseli, és a Kárpát-medence, illetve a Balkán zenéjéből merítkező összeállításokat fogunk megszólaltatni.
A magyar dallamokon kívül örmény, zsidó, román, szerb, macedón és görög zenei inspirációk is hallhatóak lesznek, mindegyiket egy-egy neves szerző hangszerelte a mi triónkra az eredeti népi dallamok alapján. Nagyon boldog vagyok, hogy elhangzik egy „Gyimesi darab” is, amit kifejezetten erre az alkalomra írt nekünk Vizeli Máté, és nagy örömmel készülünk rá.
