1. Mi vitte a néprajz szakra, majd később a kutatói pályára?
A fiatalkori környezetvédelmi érdeklődésem. Rádöbbentem, hogy a környezetvédelem és a természetvédelem tünetkezelést folytat. Felismertem, hogy nem azt kell elérni, hogy a szemét kerüljön ki a patakokból, hanem azt, hogy a szemét ne kerüljön be a patakokba. Annak a világnak, azoknak a társadalmi viszonyoknak a vizsgálatával, amelyek szövetében az ember odafigyelt a környezetére, törekedett a harmóniára, s melyekben működtek az önszabályozó mechanizmusok és (társadalmi) intézmények – azokkal pedig a néprajz foglalkozik. A kutatói pályára pedig akkor szántam rá magam, amikor világossá vált számomra, hogy a fogyasztói társadalmi berendezkedés, a tömegtársadalmak kiépülése, valamint a mediális manipuláció térhódítása romba dönthetik az emberi civilizációt, hogy Konrad Lorenzet némileg parafrazeáljam, mindezek elhozhatják ember voltunk hanyatlását.
2. Kit, kiket tekint példaképének a szakmán belül?
Bartók Béla: az elsők közé tartozott, akik felismerték, mennyire fontos a kiterjedt terepmunka, egyben képes volt a terepen összegyűlt folklórdokumentumok aprólékos feldolgozására, s nem utolsó sorban az így kialakult korpuszban az összefüggések és tendenciák felismerésére. Mindig és mindenkor a folklór „rejtett dimenzióinak” megismerésére és az ebben a szférában kirajzolódó belső, lényegi értékek felmutatására törekedett. Lajtha László: a zene-biológia elméletével felvázolta a folklórjelenségek élettanát, miközben azt is felismerte, hogy a folklóralkotások esetében a formai/stiláris jellemzők legalább annyira fontosak, mint a tartalmi komponensek. Ezt fogalmazta meg az „ami” és „ahogyan” hasonlatában. A magam részéről hozzátenném a „miért”-ek feltárásának fontosságát. Martin György: a terepmunka során összegyűjtött forrásokat és tapasztalatokat képes volt szintetizálni, s a magyar folklór jelenségeit egy szélesebb, európai kontextusban értelmezni. Kimutatta, hogy a Kárpát-medence Európa térképén a hagyományos műveltség általa vizsgált szegmensében (is) egy különálló, biztos kézzel behatárolható kulturális régiót alkot. Kallós Zoltán: az ő életműve a kisebbségi sorban egy elnyomó, totalitárius, soviniszta diktatúra által kiváltott megpróbáltatások ellenére megvalósított, példaértékű értékmentésről szól. Hogy miért vált a folklór értékeit dokumentáló tevékenysége ilyen sikeressé? Mert mindig a teljesség megragadására törekedett és bensőséges, közvetlen emberi kapcsolatok jellemezték a viszonyát az adatközlőivel. (Lásd pl.: Gulyás Gyula / Gulyás János – Balladák filmje) Manga János: mindig megpróbálta belülről is látni az általa vizsgált területet. Ennek érdekében például megtanult dudálni. Enélkül a dudáról legfeljebb „véleménye” tudott volna lenni. Andrásfalvy Bertalan: ő ma a legnagyobb élő magyar néprajzkutató. Képes a vizsgálat tárgyát a maga összetettségében is bemutatni, s egyben a szélesebb összefüggések meglátásához szükséges távolságból is értékelni. Nem beszél mellé, nem használ a mondanivaló hiányát elfedni hivatott meta-nyelvezetet. Nála mindig kitapintható a néprajzkutatás eredményeinek társadalmi hasznosulásának eszméje, nála az elköteleződés a nép és a nemzet iránt se nem öncél, se nem pótcselekvés, hanem velejárója a mélyen átélt emberi meggyőződésnek, s ekként képezi alapját egy alaposan átgondolt tudományos hitvallásnak.
3. Ha találkozhatna egy, ma már nem élő kutatóval, kivel ülne le legszívesebben egy mély, szakmai beszélgetésre?
Nehéz kérdés. Ha csak egyel, akkor Martin Györggyel. Martin Györgytől azt kérdezném, hogyan tovább. Érdekelne, hogy ő miként reagált a szakmai irigységre, az ideológiák paripáit nyergelő szerencselovagok törtetésére, vagy a sikertelenek és a tehetségtelen doktrínerek rosszindulatára. Szeretném vele megosztani legféltettebb, titkos elméleteimet, a szakmai kérdésekben körvonalazódó, a kételyek félhomályában megfogalmazódó sejtéseimet, s őszintén kíváncsi lennék, mit szól hozzájuk…
4. Mi jelenti a legerősebb motivációt a munkája során?
Az adatközlőim világában megtapasztalt természetes emberi értékek hirdetése, az „ahogyanok” és a „miértek” rejtett dimenzióinak feltárása.
5. Mi a leginkább bevált munkamódszere?
A terepmunka során feltárt technikák és eljárások gyakorlatban történő alkalmazása, az összefüggések folyamatos keresése, az eszmék és dogmák folyamatos újragondolása, illetve az egyre bővülő tényanyag segítségével történő „átvilágítása”.
6. Volt-e olyan, hogy azt érezte, elhagyná a pályát?
Nem, ilyen meg se fordult a fejemben. Nem, hiszen a néprajzot tartom a legfontosabb tudománynak, még akkor is, ha ő nem ezt gondolja magáról.
7. Hogyan tudja összehangolni a tudományos pályát és a magánéletét?
Nehezen. A tudományos pálya nem biztosít az elképzelt társadalmi pozícióihoz mérhető megélhetést, ezért aki ma Magyarországon néprajzkutatónak áll, annak sokféle egyéb munkával kell kiegészítenie a kutatói juttatásait. Ebből következően nem is magát a tudományos tevékenységet nehéz összehangolni a magánélettel, hanem azt a jelentős terjedelmű, járulékos munkavégzést, amelyet a kutató kénytelen vállalni, hogy el tudja tartani magát, illetve a családját.
1. Tereske, 2008. Pál István mesél. (Nógrád vm.) 2. Külsőrekecsin, 2002. Mesterke Gergely csángó “sípossal” (Moldva, Bákó m.) 3. Karabudahkent, 2014. Kumuk népzene gyűjtése (Dagesztán, Karabudahkent rajon) 4. Átány, 2015. Román “Suha” József zenekarával (Heves vm.) 5. Terekli Mekteb, 2014. Nogaj népzene gyűjtése (Dagesztán, Nogaj rajon)
8. Melyik az a könyv vagy film, amit bármikor újraolvasna, újranézne?
Könyvek: Alex Haley – Gyökerek, Kós Károly – Varju nemzetség, Maurice Druon – Az elátkozott királyok, Tömörkény István – Jegenyék alatt, Grendel Lajos – Éleslövészet, Galeri, Áttételek, Győry Attila – Vércsapolás, Heinrich Böll – Biliárd fél tízkor, Kurt Vonnegut – Bajnokok reggelije, Mihail Bulgakov – A Mester és Margarita, Borisz Paszternak – Zsivago doktor stb.
Ezeket azért ajánlom, mert mindegyik egy sajátos képet fest a világról, s a könyvnek – mint a meséknek általában is – a legfőbb feladatuk, hogy szavakkal fessenek képeket, s hogy igazsággal szóljonak a valóságról.
Filmek: Kuroszava Akira – A vihar kapujában, Derszu Uzala; Luc Besson – Jeanne d’Arc, Dušan Hanák – Obrazy starého sveta; Székely Orsolya – Hajnalban indultak; Bódi Gábor – Psyché; Ridley Scott – Mennyei királyság, A paradicsom meghódítása; Kevin Costner – Farkasokkal táncoló; Carlos Saura – Vérnász; Luigi Falorni / Byambasuren Davaa – A pityergő teve története, Mel Gibson – Passió, Apocalypto; Augustín Díaz Yanes – Alartiste kapitány stb.
Ezeket azért ajánlom, mert el tudnak repíteni olyan történelmi időkbe, illetve olyan kultúrákba, amelyekben egy mai etnográfus aranybányában találná magát. Persze, ez mind illúzió, meg fikció, de néha álmodni is hasznos lehet.
9. Mivel szokta tölteni a szabadidejét? Mi kapcsolja ki leginkább?
Szabadidő? Az mi? Néha elmegyek erdőt járni, máskor, ha van egy-két lazább nap, (leginkább) elmegyek gyűjteni. De volt már, hogy furulyát faragtam.
10. Ajánljon egy zenét az olvasóknak! Miért pont ezt választotta?
Az mit jelent, hogy „egy zene”? Egy műfajt? (Legyen a népzene!) Egy népzenei tájegységet? (Legyen a Maros-Küküllő köze, vagy Gömör, vagy a Pólyánhegyalja, Somogy, stb.) Egy alkotót? (Legyen Hilarion Alfejev.) Egy előadót? (Legyen Bertók Mihály „Hurják”.) Egy zeneművet, netán annak egy felvételét? (Legyen Hamari Júlia és a Münchener Bach Orchester előadásában J. S. Bach Máté passiójából [BWV 244] az Erbarme dich, amikor Karl Richter vezénylésével azt 1971-ben rögzítették.)
11. Ha bárhova utazhatna, hova utazna el a legszívesebben?
Én folyamatosan utazok, ezért vágyaim között nem szerepel egy következő elutazás. Hmm… Talán egy mérsékelt égövi tenger lakatlan szigetén, ahol azért van egy lakható ház (plusz víz, eleség, ilyesmi), ha egy ilyen helyen kitennének egy hónapra, annak nem lennék ellensége.
