"Hejj regő rejtöm …" címmel immáron hetedik alkalommal szervezte meg az NKA Halmos Béla Program által támogatott népzenei táborát a Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóház. Harmadik éve kibővített tartalommal, vagyis az aerofon hangszerek mellett (duda, furulya, tárogató) a tekerőlanttal (nyenyere) is megismerkedhetnek a részvevők.
A foglalkozásokat három kiválóan képzett, országosan elismert népzenész-oktató, Szabó Zoltán, Végh Andor és Havasréti Pál tartja, hozzájuk csatlakozott csütörtökön ottjártunkkor ifj. Horváth Károly népzenész, aki a hagyományos zalai hangszereket és dallamvilágot mutatta be előadásában.
- A résztvevők nemcsak hazánkból, hanem a határainkon túlról, például Felvidékről érkeztek, így valóban érdekes számukra a helyi népdalkincs – ecsetelte Prokné Tirner Gyöngyi intézményegység-vezető, a tábor szervezője. - Idén érdekesség még, hogy Balogh Mihály fafaragó Népi Iparművész szerdai kiállításmegnyitóján is zenéltek az oktatók és a fiatalok.
Szabó Zoltán etnográfus, a Hagyományok Háza tudományos főmunkatársa hangsúlyozta, minden évben azokat várják, akik a Dél-Nyugat-Dunántúl aerofon hangszeres zenéjére kíváncsiak. A gyerekek elsősorban a Kárpát-medencében és Európában unikumnak számító háromsípos zalai, dél-somogyi, balatonfelvidéki dudatípusokat, illetve a dunántúli pásztorok jellegzetes hangszerét, a hosszúfurulyát (hosszifurugla) ismerik meg. Igény volt rá, így három évvel ezelőtt a tekerőlant tanításával egészítették ki a programot, illetve a klarinét és tárogató tette még komplexebbé a hangzást.
- A 20. század elejéig Dél-Alföldre volt jellemző, hogy a tekerőlantot és a dudát együtt szólaltatták meg. A kutatások mostanra bebizonyították, hogy a Dunántúlon ugyanúgy fellehető ez a páros, tehát nyugodtan játszhatjuk a csallóközi, szigetközi vagy akár a zalai dallamvilágot ezeken a hangszereken. A tekerőlant ugyanazon az elven működik, mint a duda, azaz egy álló harmóniára szólal meg a muzsika – mondta Szabó Zoltán.
A folyamatos fejlődés lelehetőségét, az együtt zenélés örömét is megadja az egyhetes foglalkozás-sorozat. Jó példa erre a budapesti, ötödik osztályos Markovics Benedek története, aki tavaly ismerkedett meg a sípos hangszerrel, amúgy régebb óta furulyázik. Jelenleg az Óbudai Népzenei Iskolában tanul, s „A” hangolású kétsípos kecskedudája van. A fiatal megosztotta velünk azon élményét, miszerint a népi hangszer megszólaltatása során szinte eggyé válik a magyarsággal. Büszke arra, hogy részese lehet a hagyományok tovább örökítésében. Nem bánja, ha nem válik profi népzenésszé, kedvtelésének köszönhetően azonban egy értékmentő közösség tagja lehet.
MOZSÁR ESZTER
