Májusban a szövetség tisztújító közgyűlése új elnökséget, az elnökség pedig elnököt és társelnököt választott. A közgyűlés megszavazta az új tiszteletbeli tagokat, köztük engem is újraválasztottak.
Az elnökség összetételével, az elnök és társelnök személyével (Velekei László és Fodor Zoltán) teljes mértékben egyetértek. A tiszteletbeli elnökségi tagok is kivétel nélkül kiváló kollégák és szakemberek. Erről a megtiszteltetésről mégis le kell mondanom.
Indoklás:
Az utóbbi időben a független társulatok nagy része az úgynevezett többlettámogatásból vagy egyáltalán nem kapott, vagy elenyészően kis összegeket ítéltek oda nekik.
Ez több, nemzetközileg is elismert, nagyszerű társulatot működésképtelenné tett, jeles alkotók munkásságát nullázta le.
A kuratórium döntésének szakmai szempontrendszere, ha van ilyen egyáltalán, ismeretlen a magyar táncszakma majdnem egésze előtt.
Körülnézve más művészeti ágakban úgy látom, ott is ez történt. Tapasztalatból tudom, hogy az elmúlt években a szövetség elnöksége teljesen tehetetlen volt, és minden jel arra mutat, hogy az új elnökség sem fog meghallgatásra találni − nincs olyan kompetens személy, aki szóba állna velük.
A néhány kiválasztott, kedvezményezett együttes nem nagy, ám elfogadható összeget kapott. A függetlenek vagy semmit, vagy megalázó kolduspénzt.
Feltehetőleg ez is a végtelenül káros kultúrharc eredménye, az én véleményem azonban, hogy a mindenkori kulturális kormányzat vagy annak emberei nem mondhatnak le a független magyar táncszakmáról, akkor sem, ha némely formációt vagy alkotót másképp gondolkodónak bélyegeznek.
Ebben a helyzetben úgy érzem, hogy bármilyen nagy megtiszteltetés is számomra, a tiszteletbeli tagságról − több év után − le kell mondanom, mert semmilyen kilátás nincs arra, hogy erről a kérdésről bárkivel, aki tehetne ez ellen a helyzet ellen valamit, párbeszédet tudnék folytatni, szeretett szakmámért és a kollégáimért bármit tudnék tenni.
Tisztelettel:
Novák Ferenc
(A szerző Kossuth-díjas, a Nemzet Művésze)
