Miféle folklorisztikai újdonságot rejtenek még az erdélyi falvak? Mi az a rikoltozás? Milyen lépések vezetnek a kolozsvári néprajzi képzésről az OTDK-ra? Hogyan tud új kutatási eredményeket hozni egy TDK dolgozat? És mit tanácsol egy tapasztalt folklorista a fiatal kutatóknak? A Mester és tanítvány sorozatunkban öt interjút olvashatnak az érdeklődők a 36. OTDK helyezettjeivel és témavezetőikkel. Ezúttal Vadas Hangát, a BBTE hallgatóját és témavezetőjét Keszeg Vilmost kérdeztük.
Miről írtál OTDK dolgozatot, hogyan találtál rá erre a témára?
Vadas Hanga: Egy magyarszováti énekes asszonnyal, Dezső Erzsébettel (szül. Kádár) beszélgettem kutatásom során, a dolgozatot a csujogatás- (szováti nevén rikoltozás) ismeretéről készítettem. Erzsi nénit 2014 nyarán ismertem meg az Egyszólam Népzenei Táborban, azóta rendszeresen járok hozzá gyűjteni Magyarszovátra. Mivel Erzsi néni táncházmozgalomban betöltött szerepe rendkívül jelentős, a ma élő mesterek közül énektechnikája a magyarszováti archaikus éneklési módot tükrözi, Népművészet Mestere díjjal tüntették ki 2015-ben. Énekei miatt sokat jártak, járnak hozzá gyűjteni. Elsőként Kallós Zoli bácsi kérdezte nótáiról, aki eleinte édesanyja, Kádár Sándorné Papp Erzsébet, majd idővel a Erzsi néni dalait is felvette. Dezső Erzsébet énekrepertoárja jól fel van gyűjtve, viszont rikoltozás-kincsével még nem foglalkoztak. Így tűztem ki célul, hogy kutatásomban ezt vizsgáljam. Énekei például itt meghallgathatók.
Amit fontosnak láttam a kutatásban, hogy ne csak pusztán a korpuszt gyűjtsem fel, hanem a kontextusokat is. Így arra a kérdésre kerestem a választ, hogy ki, mikor, kinek, hogyan és mit rikoltozott Magyarszováton. Ez a szemléletmód a csujogatók kutatásában sajnos nem kap elég figyelmet, csak az utóbbi időben kezdtek a kutatók erre hangsúlyt fektetni. Erzsi néni elbeszélése alapján gyermek- és fiatalkorában Magyarszováton két eseményen, a lakodalmakon, illetve a táncalkalmakos rikoltoztak. Ezek mellett új kontextusként a táncházmozgalom által a fellépések jelentek meg nála, hiszen a színpadon gyakran csujogat tánczenére.
Milyen új eredményeket hozott a témavezetett hallgató TDK kutatása a hazai néprajzi / folklorisztikai kutatások számára?
Keszeg Vilmos: Nagyon merész a feltett kérdés: TDK-dolgozat vs. hazai néprajzi kutatás? Ebben az esetben valóban ez történt meg. A magyar folklorisztika által műfajként számon tartott táncszót, kurjantást, rikoltást Vadas Hanga beépítette a magyarszováti szociális és kulturális kontextusba, Dezső Erzsi életpályájába és tudásrendszerébe. A dolgozat arra a kérdésre válaszol, milyen szerepeket töltött be a rikoltás, mi motiválja a szokatlan (rituális) nyilvános, szabadszájú női viselkedést, illetve ennek elmaradását, majd revitalizálását.
Hogy talált egymásra témavezető és témavezetettje, hogyan kezdődött, zajlott a közös munka? Hogyan alakulnak ki a kutatási témák, mi a szerepe ebben a folyamatban a témavezetőnek?
V. H.: Elsőéves koromban Keszeg tanár úrhoz Folklorisztika előadásra kellett dolgozatot készíteni, ekkor fogalmazódott meg bennem több kutatási téma Dezső Erzsébet folklórrepertoárjával kapcsolatban, amik közül Keszeg tanár úr a rikoltozások vizsgálatát javasolta. Ekkor kezdtem célirányosan ezt a folklórműfajt kutatni, ekkor készült el az OTDK-dolgozatom kezdetleges formája. Ekkor még elsősorban a repertoár gyűjtése, nem annyira a kontextusok kaptak hangsúlyt. Keszeg tanár úr javasolta, hogy a dolgozattal jelentkezzek az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciára (ETDK), így mélyedtem el jobban a szakirodalomban, a csujogatás kutatástörténetében. Témavezetőnek természetesen Keszeg tanár urat kértem fel. Nagyon hálás vagyok a közös munkáért, hiszen azóta is rengeteget segít a kutatásban, ha kérdésem merül fel, készségesen konzultál velem, illetve segít kitűzni a kutatás módszereit, következő lépéseit.
K. V.: Tanulmányi idejük alatt a kolozsvári diákok gyakran végeznek terepmunkát a tanegységek tematikájához kapcsolódóan, és a gyűjtött anyagból adattárat állítanak össze, dolgozatot írnak. Olykor egy-egy témát több tanárukkal is végigbeszélnek, különböző értelmezési szempontokat érvényesítve, különböző természetű szakirodalmat követve, különböző funkcionális terminológiát alkalmazva. Az általuk gyűjtött és rendszerezett adatbázisok a Kriza János Néprajzi Társaság adattárában kerülnek letétbe. Ezekből a dolgozatokból gyakran fejlődnek ki TDK-dolgozatok, egyetemi záródolgozatok. Vadas Hanga korábban rátalált kutatási témájára, az alapkutatást önállóan végezte el. Beszélgetéseink során együtt választottuk ki a feldolgozás, az elemzés szemléletét, keretét: az egyéniségkutatást, a kontextualizálást, a beszélés néprajzát.
Hanga, milyen élmény volt számodra az OTDK-n részt venni, előadni? Volt olyan előadás, ami felkeltette az érdeklődésed? A visszajelzések közül mi volt számodra a leghasznosabb?
V. H.: Izgalmas volt számomra részt venni a diákköri konferencián, hiszen megismerhettem néprajzos hallgatókat más egyetemekről, akik más szemléletmódokat hoztak, érdekes kutatási témákat vizsgáltak. Az OTKD-n a kutatásom bemutatása pozitív élmény volt nemcsak a jó visszajelzések miatt, hanem hogy számomra eddig még nem vizsgált szempontokat, kérdéseket javasolt egyrészt a zsűri, másrészt a hallgatóság. A zsűri véleményéből leghasznosabbat nem tudnék kiemelni, mindegyik új nézőpontokat jelentett számomra.
Miért fontos részt venni és egyéni kutatómunkát végeznie a hallgatóknak, elindulni tanulmányi versenyeken?
K.V.: A kutatás szocializáció, jelentős szerepe van a diák szakmai identitásának alakulásában: kapcsolatba kerül a szakma társadalmával, az adatközlőkkel. A TDK, az OTDK szakmai rendezvény, alkalmas egy kutatás, egy kutatási eredmény szakmai közegben való elfogadtatására, megvitatására.
Hanga, mesélj a jövőbeli terveidről! Folytatod az OTDK-n előadott témád kutatását?
V. H.: A kutatás folyamatban van, jelenleg a szakdolgozatom megírásán dolgozgatok, amelyben a rikoltozások mellett Dezső Erzsébet folklórrepertoárjának másik két műfaját, a népdalokat és kántákat vizsgálom, ezek kontextusait tárom fel. Az éneklés alkalmait, kontextusait körvonalazom Magyarszovát viszonylatában. Ezen kutatás mélyebb, aprólékosabb elvégzésére lehetőségem adódott egy hosszabb idejű terepmunka keretein belül a Hagyományok Háza jóvoltából, az UTAK Program – Terepmunka Pályázattal, így jelenleg több hónapos helyszíni kiszállást végzek Magyarszováton.
Milyen tanácsot adnának azoknak a hallgatóknak, akik a jövőben szeretnének elindulni a TDK-n, ETDK-n, OTDK-n?
V. H.: Az OTDK nem egy hatalmas kihívás. Olyan témával foglalkozz, ami érdekel, leköt, és örömöt okoz. Ha pedig valami a szívügyed és sokat dolgozol rajta, annak meglesz az eredménye.
K. V.: Olvassanak, kutassanak, írjanak. Bízzanak magukban, keressenek tapasztalt témavezetőt és szakmai partnereket, adatközlőket, fogadjanak meg minden szakmai tanácsot. Egyúttal ismételten üzenem, hogy amikor dolgozatot írnak és azt bemutatják, ne csupán beszéljenek a népi kultúráról, hanem mondjanak is valami újat. És ha mondanak, azt emlékezetesen tegyék. Ugyanakkor az OTDK verseny. A szakvélemények minden esetben bizonyos mértékben szubjektívek. Arra intem a versenyzőket, hogy ne törjenek le akkor sem, ha nem kerülnek dobogós helyre. Amikor a zsűri nyerteseket választ, nem kérdőjelezi meg a többi kutatás értékét.
Szerző: elteneprajzblog
