Szerdánként este hattól cigány táncház van a Kesztyűgyárban gyerekeknek és felnőtteknek. Balogh Zsolt úgy tanítja a táncokat, ahogy Nagyecseden tanulta, a cigánytánc szellemét adja át.
Amíg a Kesztyűgyár tükörtermében a gyerekek és szülők gyülekeznek (gyerektánccal kezdődik a táncház) és az ifjú zenészek a hangosítást állítgatják, a tanárt, Balogh Zsolt táncművészt kérdezgetjük a táncról, Nagyecsedről, hagyományról.
LEGÉNYES ÉS ROMA IKONOK
Balogh Zsolt másutt is tanít, a Kalyi Jag művészeti szakiskolában óraadó. „A mi táncaink a legényes család alá tartoznak” mondja, jellegzetesek a csapáskombinációk, ahogy a magyar tánchoz hasonlóan a combon „tapsolnak”. Hogy inkább a magyar hatott-e a cigányra, vagy fordítva, biztosan nem lehet tudni, hiszen a vándorlás során tánckultúrát is hozott magával a cigányság, magyarázza.
Nagyecsed a cigány tánc bölcsőjeként lett ismert, „mert olyan emberek születtek ott, akiknek a zeneisége és táncérzéke nagyon kifejlődött, és ezt ápolták otthon”, mondja Zsolt. Abban, hogy ismertté vált ez a tánckultúra, az 1983-as Ki mi tud? győztesének, a fiatalon elhunyt Balogh Bélának volt kiemelkedő szerepe. „Onnan volt nagy virágzása a cigány folklórzenekaroknak és táncvilágnak, a Budai Parkszínpadon, az Almássy téren, vagy itt, a Gutenberg Színházban.”
Még egy nevet említ, id. Kovács Antal Gojmát, az Ando Drom és Romano Drom táncosát – „egy roma ikon volt, ő sem él már” –, akit szintén nem lehetett másokhoz hasonlítani, olyan temperamentummal, olyan figurákat használva táncolt. „A mi táncunk is azért lett olyan különleges, mert rengeteg kis figurát használunk az átlag táncosokhoz képest, finom, elegáns, de mégis feszes és férfias mozdulatokkal táncoljuk a nagyecsedi cigánytáncot. Olyannyira, hogy most már a táncművészetin ebből is vizsgáznak.”
A cigány táncházmozgalom a magyar után két évtizeddel, a 90-es években indult el, és még eredeti adatközlők (falusi táncosok) adták át a tudásukat, Balogh Béla is adatközlő volt, nem tanár (bár kivételes művész). „Nagyon sok tanítványa volt abban az időben, mert nekünk ez egy szerelem volt.”
HÁROMÉVESEN TÁNCOLT
Zsolt is Nagyecseden született. „Hároméves koromtól táncolok, a családi körben tanultam meg. Később zenélni is kezdtem, kannán játszottam, és tizenkét évesen már egy zenekarba is belecsöppentem.” A tánc az élet része volt a cigány közösségben, ha volt alkalom, születésnap, lagzi, a jó hangulatban előkerültek a hangszerek és spontán elkezdődött a tánc.
Neki a nagyapja volt nagy táncos, és nem csak a lagziban ropta. „Valamikor a fekete vonaton ingáztak a romák Szabolcs és Budapest között. A hatórás utat nagyapám mellett egyszer-egyszer én is végigtáncoltam. Kisgyerek voltam, de már megvolt az alapmozgásom, ami azért valamilyen szinten szükséges.”
A kesztyűgyári táncház első részében a gyerekeket tanítja Zsolt (igazából mindenki velük táncolt), és némelyik csöppség olyan természetességgel járta, mintha mindig ezt tanulta volna. Zsolt szuggesztív egyéniség és jó pedagógus. „Átveszik a táncmozdulatokat, mert nem csak leszórom a figurákat. Hagyom, hogy egy kicsit beléjük ivódjon, és a második, harmadik alkalommal már önállóan is táncolnak, visszatáncolják az aznapi és előző anyagokat, vagy ami megmaradt belőle, így tudjuk ráépíteni a többit.”
A táncház második felében valóban önállóan táncoltak, de már minden korosztály, sőt a terem szélén pihenő vendégek közül is beugrott valaki, aki régen sokat táncolt, és mindenféle figurákat mutatott (fájlalta is a vádliját utána). Ő épp egy nem roma hölgy mellé ugrott be, ugyanis ide bárki jöhet táncolni. Az is kiderült, hogy nemcsak józsefvárosiak járnak ide, hanem az egész városból jönnek.
Zsolt már tudatosan tanít, de még mindig élő közelségben van az adatközlőkhöz, és rengeteg finom részletét ismeri a hagyományos roma kultúrának. Ahogy ő a családban tanult meg mindent, a gyerekei is tőle, meg feleségétől, Váradi Zitától lesik el a tánc és a muzsikálás, éneklés fortélyait. A táncházban is a fiai és barátaik zenélnek, énekelnek, a 16-17 éves srácok elképesztően jól játszanak, de hát nekik is hangszer van a kezükben már óvodás koruk óta.
BÁNYAY GÉZA
