Vidám fiatalok jókedvű énekétől, muzsikától volt hangos az elmúlt héten az Egán Ede Szakképzési Centrum Nagydobronyi Képzési Központja, ahol a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány – a Magyar Kormány, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával – immáron hatodik alkalommal szervezett népzenei és néptánctábort.
A záró koncertre pénteken került sor, melynek résztvevőit a „Genius” JA igazgatója köszöntötte. Váradi Natália abbéli örömének adott hangot, hogy Kárpátalján vannak lelkes fiatalok, akik szívügyüknek tekintik népi kultúránk megőrzését és remélhetőleg továbbadását is. „Számunkra fontos, hogy gyermekeink az anyanyelvük mellett a magyar kultúrát, a magyar népi kultúrát is ismerjék, gyakorolják, tovább vigyék. Hisz második anyanyelvünk a népzene, amelyről a világon mindenütt megismernek bennünket” – fogalmazott Váradi Natália, aki hitet tett amellett is, hogy míg vannak elkötelezett zenészeink, táncosaink, akik továbbadják tudásukat, amíg vannak gyerekek, akik vágyakoznak népi kincseink megismerésére, és örömmel énekelnek, táncolnak, addig van reményünk a megmaradásra is. Mert – ahogy Sütő András megfogalmazta – „ameddig egy nép énekel, addig messzire hallatszik a hangja”. S ma itt szívből szólt az ének, s viszi a szél messzire az üzenetet: vagyunk, s hisszük, hogy leszünk is.
Kepics Andzselika táborvezető, a Tulipán Tanoda – Magyar Népművészeti Iskola igazgatója beszámolt róla, hogy idén az Ung-vidéki táborban 28 fiatal vett részt, akik a Csipkés népi zenekar zenészeivel – Molnár István prímás, Juhász József nagybőgős, Bernáth Ferenc brácsás, Lénárt Leontyij cimbalmos – hangszeres oktatásban vehettek részt, Illár Viktóriával, a Palágykomoróci Kultúrház vezetőjével pedig a kisebbek rábaközi népi játékokat, a nagyobbak rábaközi verbunkot, lassú és friss csárdást, illetve rábaközi, szatmári és nagydobronyi népdalokat tanultak.
A gálán ezekből adtak elő egy csokorra valót, amit a szülőkből, nagyszülőkből, barátokból álló hálás közönség vastapssal jutalmazott. S hogy ezeknek a fiataloknak már szinte a vérében van a néptánc, arról az is tanúskodik, hogy míg Torma Barbara a Csipkés zenekar kíséretében szatmári, vagy éppen szilágysági népzenét szólaltatott meg, a „színfalak mögött” a táborozók közül többen táncra is perdültek.
Az örömzenélés, táncolás mellett persze a népi kézművességbe is belekóstolhattak. Kupás Gizella vezetésével a szövés mesterségével ismerkedtek: csodálatos képek, alátétek születtek rongyból, s mint az oktatótól megtudtuk, az elszövés olyan fonalból kézült, amit régi szöszből fontak. Nagy Anikóval a kisebbek fapálcikából „szőttek” alátétet, gyöngyből karkötőt fűztek, a díszcsomagolást gyakorolták, zsinórból kulcstartót csomóztak, illetve krepptulipánt és rongybabát készítettek. Mindezekből a kézműves termékekből kiállítást szerveztek, s a vendégeket meg is ajándékozták egy-egy szép darabbal.
Mint megtudtuk, a táborban az esték is vidáman teltek. Szerveztek itt Ki mit tud?-ot, volt filmklub, és persze táncház, ahol élő zenére rophatták a fiatalok, akik között természetesen barátságok is szövődtek, így aztán még inkább várják az újabb találkozást.
Kovács Erzsébet
