A pécsi, baranyai tagokból álló Zengő autentikus népzenei együttes 40 éves fennállását ünnepli ebben az esztendőben. Alapító vezetőjük, Bergics Lajos pedig most múlt 65 éves, így a nyár közepétől már nyugdíjas. Mindez azonban nem jelent semmi változást az együttes működésében (most is egyik főszereplői voltak a bordalfesztiválnak, ahol évtizedek óta állandó vendégek) és hegedűs irányítójuk oktatói, zenei tevékenysége is megy tovább.
– A harmincadik évfordulót nemzetközi világzenei sztárokkal ünnepelték, Rudiger Opermann hárfással, akinek közel 60 lemeze jelent már meg, a Vujicsics együttessel, Berecz Andrással és egy mongol torokénekessel. A harmincötödiket pedig egy folkmise megjelentetésével. Mi volt a program a negyvenediken?
– Azt azért kiemelném, hogy a négy évtized során soha nem tartoztunk semmiféle fenntartóhoz, úgy tudtunk mindvégig talpon lenni, hogy megmaradtunk önálló zenekarnak. Zengőnek pedig Andrásfalvy Bertalan nevezett el bennünket, s az ma is jellemzi a zenekart, hogy ragaszkodunk az eredeti dallamokhoz, hozzátéve a magunk gondolatait, hangszerelését. Ami a jubileumot illeti, a nagykoncertünk májusban volt az E78-ban, s nem hívtuk meg valamennyi korábbi tagunkat, mert akkor több mint harmincan álltunk volna a színpadon. Viszont játszottak az alapítók, ott volt a Szélkiáltó, az Anno Musica és a Zengető együttes is – utóbbi a Nagy Lajos gimnáziumi tanítványaimból áll.
– Hányadik nagylemeznél tartanak most?
– Megjelent hét, s összeállt már a nyolcadik is, egyelőre pénzt és szponzorokat keresünk a kiadásához. Egyébként úgynevezett folkrelax-összeállítás lesz, Lélekzengés címmel. Különböző népek zenéjéből áll, meditációs hangzással népzenei alapon, akusztikus hangszerekkel.
– Hol lehet legbiztosabban rátalálni az együttesre?
– Hát a bordalfesztiválon túl van még néhány állandó helyszín, ahol mindig előfordulunk. A pandémia azonban elég alaposan elvágta a külföldi fellépéseket, német nyelvterületen ugyanis korábban évről évre rendszeresen turnéztunk. Mindemellett a legnagyobb világzenei műhelytalálkozón, a németországi Sommermusikfesten évek óta mi képviseljük Magyarországot és ott voltunk idén is. Kurzusokat, koncerteket tartunk itt, s van hogy félezer érdeklődő kíváncsi a programunkra.
– Miként alakítja át a nyugdíjaslét a zenei pályáját?
– Ez nem az a fajta munka, amit az ember egyik pillanatról a másikra abbahagy, mert betölti a nyugdíjkorhatárt. Én hivatásnak tekintem a zenélést és bele is pusztulnék, ha abba kellene hagynom. A tanítás ugyancsak megy tovább a Nagy Lajos gimnáziumban, továbbá a PTE Művészeti Karán és a Berze Nagy János Alapfokú Művészeti Iskolában is.
– Tanul még új hangszereken játszani?
– Azt mindig a zenei feladat hozta, s elsajátítottam így több mint két tucat népzenei eszköz használatát. Most úgy hiszem, hogy ennyi elég lesz már a további játékhoz.
– Gyűjt még népzenei anyagokat?
– Tény, hogy egykor bebarangoltuk Erdély minden zugát, házról házra gyűjtöttünk elfeledett nótákat. De befejeztem. Nagyon vágyom például vissza Erdélybe, de még turistaként sem jut rá időm.
– Hol hallhatjuk legközelebb a zenekart?
– Egyelőre nem tudok konkrét fellépésről beszámolni. Nagyon leállt a népzenei élet, évente két kézen meg lehet számolni a hivatalos meghívásokat. De azért készülünk mindig új számokkal és gyakoroljuk a régieket is. A lemezkiadás például hozhat egy bemutatóturnét.
MÉSZÁROS B. ENDRE
-----------------
Széles folkpályán mozog az alapító
Bergics Lajos 1958-ban született Siklóson. A Nyíregyházi Főiskola ének-zene, népzene tanár szakon végzett, klasszikus hegedű, klasszikus gitár, zongora, zeneelmélet-tanulmányokat is folytatott. Dél-Dunántúl népzenéjét kutatta éveken át, a Néprajzi Múzeum népzenei hangtárát rendszerezte Andrásfalvy Bertalan irányításával. Népzenét gyűjtött Somogyban, Baranyában és Erdélyben is. Negyvenöt éve szervez Pécsett magyar táncházakat. Korábban népzenét oktatott a Siklósi Zeneiskolában, a Baranyáért Alapfokú Művészeti Iskolában, a Táncművészeti Főiskolán is. Nős, felesége, Ágota némettanár, két felnőtt fiuk van. András harminchét, kiváló népzenész, Balázs harmincnégy éves, ő a fotóművészetet választotta.
