Máramaros és Szilágy megye határában található Monó, ahol az idei népszámlálás eredményei alapján a lakosság több mint fele magyar etnikumú. Már több mint tíz éve a településen egy önszerveződő és aktív helyi szervezet alakítja a magyar ajkú fiatalok életét. Autodidakta módon tanulnak és oktatnak néptáncot az érdeklődőknek, bálokat szerveznek és összetartják az ott élő maroknyi közösséget.
Első alkalommal 2011-ben fogalmazódott meg a monói magyar fiatalok körében az önszerveződésre való igény, miután a településen működő IKE szervezet tevékenységein túl más jellegű programlehetőségekre is vágytak. Ebben az időszakban minden péntek kora este a parókián gyűltek össze, ahol részt vettek a lelkész által összeállított IKE programon. Ezt követően a helyszínen maradva tárgyalták meg, hogy miként lehetne fellendíteni az ott élő magyar ajkú fiatalok közösségi életét. Régebben a szervezethez való csatlakozás feltétele a konfirmáció volt, azonban napjainkban minden érdeklődőt szívesen fogadnak. Az ifjúsági szervezet sokszínűséget igazolja, hogy a református többségű közösséghez több pünkösdi vallású fiatal is csatlakozott. Továbbá román anyanyelvű személyek is bekapcsolódtak a szervezet programjaiba, akik úton-módon végül megtanulták a magyar nyelvet. Jelentősen fellendítette a szervezet életét az, hogy hozzákapcsolódtak a Magyar Ifjúsági Értekezlethez, így megnőttek a fiatalok rendelkezésére álló lehetőségek. Színpadon a Tölgyfa táncosai
2016-ban, a helyi ifjúsági szervezet mentén létrejött a monói Tölgyfa néptánccsoport, ami napjainkig is az ott élő fiatalok legfontosabb tevékenysége. Először egy ünnepségen való fellépés miatt az önkormányzat egy környékbeli személyt kért fel arra, hogy tanítson meg néhány táncot a szervezet fiataljainak. A sikeres fellépés ellenére sokan lemorzsolódtak a táncosok közül. Később, az újra megszerveződő közösség egy szilágycsehi néptáncoktatót kért fel arra, hogy tanítsa meg a tájegység táncait. Nehézséget okozott a résztvevők számára az oktató tizteletdíjának kifizetése, így arra kényszerültek, hogy autodidakta módon tanulják meg a táncokat. A koronavírus-járvány idején több olyan videó is felkerült a YouTube-ra, ahol professzionális néptáncoktatók elmagyarázták egy-egy tánc alapjait. Nagy Emese, a MIKSZ (Monói Ifjak Közösségének Szövetsége) elnöke és a párja elsajátították a tánclépéseket, majd a próbák keretében megtanították a Tölgyfa névre keresztelt néptáncegyüttes fiataljainak is. Volt rá példa, hogy a néptáncoktatók által megtanított koreográfiakat egy videofelvételen visszanézték, majd némi módosítást végezve rajtuk megtanították a helyi fiataloknak. Jelenleg a néptáncegyüttest nyolc pár alkotja, eddig a szilágysági, szatmári és mezőségi néptáncokat sikerült megtanulniuk.
Nagy Emese szükségszerűnek látja olyan programok megszervezését, melyek az összes fiatalt képesek megszólítani. Véleménye szerint a közösséget leginkább aktív tagok alkotják, de vannak inaktívak is. „Rendszerint van néhány fiatal, aki minden eseményre eljön és hozzájárul az esemény sikerességéhez, de vannak olyan személyek is, akik csak alkalmakként jelennek meg.” – számol be a szervezet vezetője. Elmondása szerint a településen egyre inkább csökken azon magyar ajkú fiatalok száma, akik magyar oktatási intézményt választanak. Nehézséget jelent a szervezet számára, hogy az általános iskola elvégzése után a fiatalok szétszóródnak.
„Korábban nagy divat volt, hogy a fiatalok Kolozsvárra mentek tanulni, de manapság inkább Szatmárnémetibe vagy Nagybányára mennek. Azonban egyre gyakrabban megtörténik, hogy a nagyvárosok helyett elmennek Sülelmedre, ott pedig román nyelvű líceumban iratkozik.” – meséli, kiemelve, hogy ekkora távolságokkal nehéz összetartani egy ilyen apró közösséget. A monói magyar fiatalok célja továbbra is az lesz, hogy minél több eseményt szervezzenek az ott élők számára.
Tinca Richard