A Jate Klubban ünnepelték a társulat hét évtizedes fennállását a Bálint Sándor Táncegyüttes régi és jelenlegi tagjai. Fotókkal és videókkal emlékeztek vissza régi fellépéseikre és közös sikereikre. Voltak, akik nem tudtak személyesen részt venni az eseményen, ők Skype-on keresztül csatlakoztak a találkozóhoz.
Hangos üdvözléssel és széles mosollyal érkeztek a Jate Klubba a hetvenéves Bálint Sándor Táncegyüttes régi és új tagjai. Nagy ölelésekkel köszöntötték egymást, régi történeteket elevenítettek fel és mindenki elmesélte, hogy merre tart most az élete, valamint, hogy mi történt vele az elmúlt években. A találkozón még közös népdaléneklésre is sor került. A helyszínválasztás sem volt véletlen, ugyanis az egykor egyetemi néptánc együttes anno a Jate Klubban is gyakran rendezett táncházakat.
Az összetartó közösség tagjai régi fényképekkel és videókkal emlékeztek vissza a néptáncos évekre. A hetvenéves táncegyüttes volt vezetői közül is sokan részt vettek az eseményen. Lipták Mária például nagyon örült, hogy újra láthatja barátait és táncos társait, egyedül az szomorította el, hogy mindannyian megöregedtek, azonban az a legfontosabb, hogy lélekben még ugyan olyan fiatalok, tette hozzá vidáman és egy kicsit meghatottan.
– Én úgy mondanám, hogy nagyjából 1975-ig, a táncházmozgalomig ez egy hagyományos táncegyüttes volt, lelkesedésből működött. A táncházmozgalom bővítette ki ennek az alapját, tehát sokkal több érdeklődőnk volt. A csúcson 350 tag alkotta a társulat létszámát mindenestül. Rendszeresen tartottunk táncházakat és evvel szakmai szempontból fokozatos javulással feljutottunk az arany kettesig, efölött már csak az arany egyes van – emlékezett vissza Csendes Tibor.
Mindenkinek volt egy jó emléke, vagy egy elmesélni való története. A társulat egy másik volt vezetője így emlékezett vissza: – Amit a Link Márti meg a Csendes Tibi szombat-vasárnap Pesten a Tímár Sándor néptánciskolájában megtanult, azt a következő héten itt, a Jate Klubban mutatta meg. Ezt úgy hívtuk, hogy Gyöprugi – nyilatkozta Simoncsics János.
Elmondta, hogy társulat eredetileg az egyetem néptáncegyüttese volt és csak később vált ki. Valamint elmesélte, hogy a szegedi gyöprugi kifejezés a rakodópályaudvar füves területe volt, ahol a szegedi lányok táncoltak, vagyis rúgták a gyöpöt. Simoncsics János volt az együttes legtovább aktív tagja, 1969-től egészen 1988-ig.
A múltról mesélve elmondta, hogy a néptánc együttes rendszeresen lépett fel az Egyetemi és Főiskolai Folklór Fesztiválokon, ahol egymást követő több évben is arany minősítést szereztek. Jártak országos minősítő versenyeken, egyetemi bálokon és a Dijoni Néptáncos Világfesztiválon is, ahol második helyezést értek el.
A társulat még hetven év után is aktív. A táncegyüttes mostani működéséről és programjairól jelenlegi vezetőjük mesélt. Elmondta, hogy évente több programot is tartanak és, hogy hetente kétszer próbálnak. A társulat jelenleg 30-40 tagú és főként egyetemistákból áll.
- Alapvetően az együttes már tízen éve Tápén működik, előtte az alsóvárosi kultúrházban voltunk, tehát az elmúlt években művelődési házakban próbáltunk helyet találni. Itt a Jate-ban is voltak korábban táncházaink. A mostani fiatalság azonban a klubéletet más zenei műfajokhoz köti. Igazából próbákra járunk és táncházakat szervezünk, ahol kvízekkel szórakoztatjuk magunkat, és természetesen fellépünk, bemutatjuk, hogy az adott félévben mivel foglalkoztunk – mondta Patyi Zsófia, a társulat jelenlegi vezetője.
IVÁNYI AURÉL és ANCSIN ZSUZSANNA
