Mindig a legújabb technikákat bevetve igyekezett megőrizni az utókornak a környezete lenyomatát Varga Gyula, akinek örökségéről Vadász Mártonnal beszélgettünk.
Varga Gyula, a sokoldalú néprajzos kutató sokat tett a város és a vármegye kultúrájának megőrzésért egyaránt. Az általa készített fotóknak, leírásoknak, felvételeknek köszönhetően sokat tudhatunk meg arról, hogyan éltek déd- és nagyszüleink, mit ettek, miként dolgoztak, hogyan teltek mindennapjaik.
A több területen maradandót alkotó szakember hatalmas hagyatékát gondozó Vadász Márton néprajzkutatóval abban a rejtett birodalomban barangoltunk, ahol betekintést nyerhetünk a néprajzos örökségébe.
Varga Gyula 1924-ben született Kismarján, egy Bihar megyei településen paraszti származású családba.
- Fontos tudni a kismarjaiakról, hogy Bocskai Istvántól kiváltságot kaptak, mindig is szabad, független, öntudatos közösség voltak. Varga Gyula családja egy hagyományos, jó értelemben vett bihari parasztcsalád volt, akik fontosnak tartották azt, hogy taníttassák fiukat akár anyagi áldozatok árán is, hiszen látták azt, hogy nem feltétlenül lesz paraszti munkára alkalmas – idézte fel a kezdeteket a szakember.
A második világháborúban teljesített szolgálata után került a húszas évei második felében a Debreceni Egyetemre Varga Gyula – egy időben a Néprajzi Tanszék indulásával. Történelem szakon kezdett tanulni, történelmi témákban is kutatott később a néprajz mellett, viszont Gunda Béla professzor meglátta benne a tehetséget, ő hívta, hogy hallgasson néprajzot is. Olyan nagy nevekkel kutatott együtt, mint Szabadfalvi József, Béres András, Ujváry Zoltán, Gunda Béla: ők a múzeumi életben, a magyar néprajztudományban lettek kiemelkedő személyiségek.
- Az ötvenes évek elején kialakult a kutatói érdeklődése, Debrecenből kiindulva a környékbeli falvakat tudta bejárni, sokat kutatott a cigányság kapcsán, fontosak a cigánytáncokra vonatkozó gyűjtései.
A népi építészet kapcsán gyűjtött sokat a hatvanas évektől, de kutatott táplálkozás, mesterségek, gazdálkodás kapcsán is. A kutatása egy földrajzi területre – elsősorban a mai Hajdú-Biharra és a történeti Bihar vármegyére – terjedt ki, abban alkotott nagyot, de a szomszédos vármegyékben is barangolt – mondta Vadász Márton.
A tanszéki munka mellett oktatott a Történelmi és a Néprajzi Tanszéken is, főállásban pedig a Déri Múzeumban volt néprajzos főmuzeológus. Sok fontos kiállítás fűződik a nevéhez, a Hortobágyi Múzeumot ő rendezte be kollégáival, de segített Álmosdon a Kölcsey Emlékház berendezésében is.
A Hajdú Néptáncegyüttes alapítójaként is ismert, s a néptáncgyűjtésben is maradandót alkotó Varga Gyula sok tanulmányt is írt, több önálló kötete jelent meg.
A gazdag hagyatékot rejtő szobába belépve látható, hogy üvegre készített felvételek, magnószalagok, diaképek, VHS kazetták, fotók, teleírt füzetek, könyvek, különféle adathordozók sokaságát töltötte meg kutatásai tárgyával a néprajzos, aki mindig a legújabb technikákat bevetve igyekezett megőrizni az utókornak a környezete lenyomatát.
- Varga Gyula két lánya látta azt, hogy hatalmas érték és felelősség az, hogy ők az örökösök, így jó döntést hoztak, mikor egy tudományos műhelyre bízták a hagyaték őrzését. Miután végzünk a digitalizációval, mindez kutathatóvá válik – mutatott rá Vadász Márton.
Varga Gyula azon kutatók között volt, akik felismerték, hogy Debrecenben a cívis épített örökség egy érték: sok olyan épületet lefotózott, amely mára már eltűnt, jelentős a városra vonatkozó dokumentációja is.
Emellett foglalkozott a helyi kézműiparral, Debrecen környéki tanyákkal, gazdálkodással is.
A szakember a világot is járta a Hajdú Néptáncegyüttessel: útjai során szintén fáradhatatlanul fotózott, Franciaországban, Bulgáriában, Németországban, sőt az ötvenesen években Kínában is.
Varga Gyula 2004 decemberében hunyt el 80 évesen, az utolsó pillanatig aktív kutató volt. Néhány hónappal korábban a Déri Múzeumban és a Debreceni Egyetemen köszöntötték a szakembert, ekkor jelent meg egy kötet a születésnapja alkalmából.
- Példakép szerepe van számunka, helyi néprajzkutatók számára Varga Gyulának, hiszen sokrétű, jó szemű kutató volt, másrészt az archívum is hatalmas lehetőséget rejt számunkra, hiszen feldolgozatlan anyagok is találhatók benne – húzta alá.
Nem feltétlenül kell szakembernek lenni ahhoz, hogy a múlt megőrzéséért tegyünk: nagyszüleink régi bögréjét, mozsarát, fotóit megőrizve is sokat tehetünk ezért, fejtette ki Vadász Márton, akivel arról is beszélgettünk, hogy a vályog mint alapanyag újra divatossá válása is olyan trend, ami sokat köszönhet a néprajzi kutatásoknak, feljegyzéseknek.
Magyar Evelin
