Nem lehet szavakban hűen megfogalmazni, mit tett le a színpadra éjszakába nyúlóan a kettős jubileumot ünneplő Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttes. A legjobb az lett volna, ha a gencsapátiak nagy napja közhírré tétetik és az egész világ látja a produkciót. Akkor sokan azt éreznék: az este egy csepp elixír volt a szívünknek, az életünknek és a múltból táplálkozó jövendőnek.
Kicsik és nagyok egyaránt táncra perdültek
November közepéhez érve hamar sötétedik, de az ember ezt sok esetben nem bánja. Ilyenkor már nem vonja el a figyelmet az estékben semmi és senki, magunkra figyelhetünk, befelé élhetünk. Az intenzív hónapokban összegyűjtött élményeket elrendezhetjük, magas polcra vagy titkos fiókba tehetjük, hogy aztán - ha a szükség úgy hozza - elővehessük. A nyár meghosszabbított karja volt a Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttes műsora Körmenden, a Batthyány Örökségközpont Színháztermében.
A közel háromórás produkcióval Varga Albin és csapata a gencsapáti néptáncmozgalom 85 és az együttes újjáalakulásának 30 éves jubileuma előtt tisztelgett. A nyári mulatságok véget nem érő jókedve találkozott össze a hosszú novemberi estével, alkalmat adva arra, hogy merítkezzünk és raktározzunk egyszerre. A jubileumi nagyműsorban a „szakmabeli” Meskó Krisztián vállalta a konferanszié szerepét, aki az együttes vezetőjével, Varga Albinnal együtt üdvözölte a jelenlévőket. Köszönet és a hála - ezek voltak az első szavak, majd néma emlékezés következett az együttes újjáalapításának aktív tagjára, Tömő Beátára, aki alig egy hónappal ezelőtt tragikus autóbalesetben vesztette életét.
Hazai kóstoló
A program első része a Szülőföldünk értékei címet kapta, így szinte evidens volt, hogy a jubiláló együttes szűkebb pátriánkból válogat, a hazaiból ad ízelítőt, a sajátból hoz kóstolót. A nyitószám mi más lehetett volna, mint a fergeteges gencsi lakodalmas, dr. Györke Eszter és Molnár Péter Megettük a vacsorát, kisöpörjük a szobát című kompozíciójában. In medias res volt a kezdés, a táncosok belevágtak mindennek – de főleg a jókedvnek – a közepébe. Ezután az együttes állandó kísérője, a jövőre szintén jubiláló Boglya Népzenei Együttes Mi van a csöbörben? címmel szalafői dallamokkal kedveskedett a gencsapáti hagyományőrzőknek. A folytatásban a generációk közötti átörökítés elevenedett meg a színpadon az Anyáink öröksége című koreográfiában, amely jelezte: az életben a legfontosabb a gyermeki öröm, a tiszta lélek, az anyai szeretet és a felmenőink iránti tisztelet. Györke Eszter ünnepi alkalomra összeállított koreográfiáját Vas vármegyei és őrvidéki gyermekjátékokból, dallamokból válogatta. Az első rész zárásaként elgörbült az este. A történet valamikor régen, talán 2015 őszének első szombatján kezdődött Gergáczék pincéjénél a gencsi szőlőhegyen, és be kell valljuk, a dínom dánom azóta is tart. Férfi mulatsággal indult az egész, de az asszonyok sem akartak kimaradni belőle. Azóta legenda lett az ihletadó szőlőhegy. A műsorszámban közreműködtek az ELTE SEK Szökős Néptáncegyüttes tagjai.
Az est tetőfokán
A második, kitekintő rész gömöri mulatsággal kezdődött, majd Érsekcsanád, Hőgyész, Kalocsa, Kapuvár, Szany, Szil és Vitnyéd települések Fülöp Ferenc-díjas táncosai adták át ajándékaikat, természetesen táncok formájában. Ezután a horvátországi, szlavóniai lakodalmak hangulatát idézték meg a fellépők, zárásként pedig Víz alá, víz alá címmel vasi népdalokat adott elő Bognár Szilvia, Tanai Erzsébet és a Vasi Népdalstúdió Boróka együttese. Héra Éva, a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség elnöke méltatta az együttes tevékenységét, majd így szólt a táncosokhoz: -Egy percre gondoljanak alakítóikra, a családjuk történetére és arra, hogy mennyi örömet hozott életükbe a tánc. A fináléban az együttes emblematikus tánca, Gerlecz László Regrutázás Gencsapátiban című koreográfiája került színpadra.
Az együttes állandó kísérője jövőre szintén jubilál
Elismerésben részesültek:
A gratulációk sorát V. Németh Zsolt országgyűlési képviselő, a magyar életmód és nemzeti értékeink védelméért felelős miniszterelnöki biztos kezdte, aki saját pálinkáival köszöntötte az együttes. Bodorkós Ferenc, Gencsapáti polgármestere örömhírt tudatott a táncosokkal: a hagyományőrzés területén végzett munka elismeréseként az önkormányzat 300 ezer forintot szavazott meg a csoportnak. Nagy Gábor tanácsnok a Vas Vármegyei Közgyűlés elnöke, Majthényi László üdvözletét tolmácsolta, majd elismerő oklevelet adott át az együttesnek a több évtizedes hagyományőrző, közösségépítő és kulturális munkájáért. Intézmények, szervezetek és néptáncos közösségek képviselői is köszöntötték az gencsapátiakat, majd – hogy ne csendben kelljen elhagyni a színpadot – jött a ráadás: Porzik, porzik a gencsapáti utca, mikor végig megyek rajta. Nyílnak, nyílnak a babám ablakai, mikor betekintek rajta... – A közösség ereje mindent visz – mondta mintegy zárszóként Varga Albin. Ezt nemcsak a táncosok, hanem mi, a közönség soraiban is megtapasztalhattuk. Belemerültünk, magunkba szívtuk, elraktároztuk egy időre. Mondjuk 185 évre, merthogy a „boglyás” Földesi János legalább ennyit kívánt a Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttesnek. Az együttes állandó kísérője jövőre szintén jubilál
TJ
