A Káli-medence Pünkösdkor már harmadik alkalommal ad otthont a népi kultúrát fókuszba helyező fesztiválnak. A Kőfeszt – A Szabad Táncház négy napon át várja az egyik legcsodálatosabb tájegység településein a népzene és a néptánc szerelmeseit. Az idei programokról és újdonságokról a rendezvény ötletgazdáját, főszervezőjét, Csúri Ákos egykori néptáncost kérdeztük.
Az elmúlt két évben óriási népszerűsége volt a rendezvénynek. Lesznek idén újdonságok, vagy a bevált programhoz nem is kell feltétlenül hozzányúlni?
A tematika tekintetében nagy változás nincsen, az alapokat sallang- és újragondolás mentesen kínáljuk a közönségnek. Szék, Kalotaszeg, Mezőség, ezek a fundamentumok az erdélyi magyar folklórkultúrában, emellett érdekességként a népszerű Vajdaszentivány, a rendkívül izgalmas, a zenészek és táncosok számára egyaránt komoly technikai kihívásokat jelentő szászcsávási magyar tánc, és a szívünknek oly kedves gyimesi kerül „terítékre”. A gyimesi rögtön a nyitónap kapcsán egy fájdalmas érintettség is, hiszen ahogy tavaly Türei Lacira – akinek nagyon sok erdélyi mester magyarországi jelenlétét köszönhetjük – emlékeztünk, idén Sára Ferencre is fogunk. Feri magyarországi születéssel kiköltözött Gyimesbe, hogy visszatanítsa a saját kultúrájukat. Felbecsülhetetlen cselekedet ez. De sajnos itt még nem ért véget a két Szabad táncház közti elmúlások sora, hiszen Éri Péterrel és a kalotaszegi brácsás, Toni Rudival is már csak képkockák segítségével találkozhatunk. Mindketten fontos résztvevői voltak rendezvényeinknek, róluk is szeretnénk méltó módon megemlékezni. Azt gondoljuk, hogy nem egy újságban megjelenő nekrológ a méltó búcsú, hanem a saját hangjukkal, a saját gondolataikkal, saját életművükkel, és a ránk gyakorolt hatásukkal tudunk a legfőképpen tisztelegni előttük. Mindezt mindenféle giccs nélkül tesszük, amilyenek ők voltak, ahogy hozzájuk méltó. A megemlékezés után pedig a TITITÁ táncegyüttes nyitja az első napot, kalotaszegi táncokkal, a mérai Veszélyes Banda kíséretével.
Új elem lesz, hogy a KŐFESZT Folkklubban megismert, és abban aktívan részt vevő Badacsony-Tördemic Táncegyüttes egy fiatal táncos párja fog táncot tanítani. Mélyvíz lesz számukra, mert bár tudjuk, hogy jó táncosok, az ilyen mértékű tanításban most debütálnak. A legizgalmasabb újdonság pedig az lesz, hogy eddig a Kőfeszt – A Szabad Táncház kapcsán mindig népdalénekes nőkről és népdalénekes női mesterekről beszélhettünk: Tankó Eszti néni, Hideg Anna néni, Dezső Ilona és Erzsébet Magyarszovátról. Nos, idén „véget vetünk a nőuralomnak”, hiszen a kalotaszegi Mérából Magyarosi András és Zsolt, apa és fia érkeznek, és megmutatjuk, hogy a férfi öblös torokhang nem csak egy táncház végi üvöltözés lehet, hanem szép énekhang is.
Ha már említetted Anna nénit, nyugtass meg mindenkit, hogy ő is ott lesz. Tavaly beszélgettem több olyan résztvevővel, akik kifejezetten miatta jöttek.
Természetesen egyik nagyobb rendezvényünk sem képzelhető el nélküle, nem véletlenül kapta a fiataloktól a Fesztivál Lady nevet. Anna néni idén is a mezőségi blokkot viszi, a tőle megszokott stílusban: profin, de humorral is fűszerezve.
A fájdalmas veszteségek mellett, több kitüntetett fellépője is van a rendezvénynek.
Igen, az az öröm ért minket, hogy a KŐFESZT állandó fellépői közül idén is többen kaptak – megérdemelten– kitüntetést. Pál István Szalonna Magyarország kiváló művésze lett, Kádár Ignác pedig a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült. Utóbbi lesz az esti táncházak házigazdája, amihez nemcsak tekintélye, már rangja is van.
A helyszínek tekintetében lesz változás a tavalyi évhez képest?
Abszolút újdonság lesz az elmúlt évekhez képest, hogy Révfülöp sokkal intenzívebben vesz részt a rendezvényen. A Mi otthonunk, Mi jövőnk egyesület az elmúlt hónapokban olyan – szabad szemmel jól látható és érezhető – pezsgést hozott a településre, ami nagyon reménykeltő, és bízunk abban, hogy ez a lendület nem csak pünkösdig, hanem annál tovább is kitart. Ezáltal nem csak a turisták élvezhetik A Kőfeszt – A Szabad Táncház révfülöpi programjait, hanem a helyiek is, márpedig nekünk pont ez a célunk, hogy a Káli- medencében élők, vagy ott nyaralóként huzamosabb időt a környéken töltők sajátjuknak érezzék, és élvezzék ezt a programsorozatot.
Annyiban lesz változás a helyszínek tekintetében, hogy kicsit szűkítettük a kört. Egyrészt az anyagi korlátok miatt, másrészt pedig a hangulat racionalizálása érdekében. A kővágóörsi Botond pajta egy olyan adottságú helyszín, egy olyan miliő, ráadásul nagyon jó akusztikájú, hogy bűn lenne ott üresjáratokat hagyni csak azért, mert két-három településre elosztjuk a programot. Révfülöpnek az a varázsa, hogy ott a Balaton. Amikor a parton a zenészek rázendítenek, az emberek pedig táncolni kezdenek, az semmihez nem hasonlítható! Ráadásul a helyi vendéglátósok is támogatóan és örömmel fogadják a programjainkat. A pajta tehát abszolút a rendezvény szíve, a Salföldön épült Káli fecske rendezvényház pedig egy olyan minőségi lehetőséget kínál – öltözőkkel, színpadi műsorokkal– amit szintén vétek lenne kihagyni. A nagy újításunk a sokszor hangoztatott „vissza a gyökerekhez”, ami nem csak a dialektusok kiválasztása kapcsán van így, hanem a régi táncházak hangulat miatt is. Ami mindig a zsíros kenyérrel volt teljes. Éjfélkor egy táncos erre vágyik, amit most kiemelt támogatónk, a Kőkút Kert Vendéglő segítségével fogunk megoldani. Ez több mint egy étkezés, ez egy plusz hangulati elem, amit azok, akik régen a Molnár utcai, vagy az Almássy téri táncházba jártak, egészen biztosan értékelni fognak. Mert ez ott olyan alap volt, ami nélkül el sem lehetett képzelni a programot.
A „vissza a gyökerekhez” elképzelés mellett közösségépítő és hagyományteremtő szándékot is megfogalmaztál a kezdetekkor. De azt gondoltad volna, hogy minden programon ennyi gyerek lesz?
A kézműves foglalkozások folyamatosan végigkísérik az összes rendezvényhelyszínt. Nálunk a gyerekeknek nem zárt játszóházakban kell egy óra alatt kitombolniuk magukat, és nem is az arcfestés a legnagyobb műsorszám, és ezt láthatóan a szülők is díjazzák. Ebben is visszamegyünk a gyökerekhez: itt természetes anyagokat használnak a különféle kézműves foglalkozásokon, és az a lényeg, hogy ha itt valamit megcsinál, az 10 év múlva is ott lehet a polcán. De ami miatt szeretnek a programjainkon részt venni a gyerekek, az az, hogy itt nincsenek sürgetve. Nem kell új zsetont venni, ha lejár egy meghatározott idő, és nem akkor van vége az alkotásnak, amikor lejár a befizetés összege, hanem amikor elkészült azzal, amit éppen csinál. Az általunk felkért kézművesek egyben nagyon jó pedagógusok is, akik a gyerekek mellett a szülőkre, nagyszülőkre is figyelnek, és nekik is az a dicsőség, ha a gyerekek elégedettek. Akik nincsenek semmilyen korlátok közé szorítva, és folyamatosan hallgatják, dúdolják azokat a népdalokat, amiket élőben hallanak. És az egész történet itt körbe is ér. A szülő pedig nyugodt, mert tudja, hogy jó kezekben, jó helyen van a gyermeke, nem unja magát, és nem kell a nyakán lógni.
A piszkos anyagiak mellett se menjünk el szó nélkül, hiszen nem árulunk el azzal nagy titkot, hogy nem a kultúra mostanában a legjobb befektetés. Ráadásul a KŐFESZT programjai ingyenesek. Megéri ezt csinálni?
Ezzel kapcsolatban is lesz egy újdonság idén, mivel a kulturális kormányzat elképzeléseiben – melyet nem tisztem véleményezni – látható egy olyan törekvés, hogy a minőségi kultúráért, még ha jelképesen is, de valamilyen fizetésre is kerüljön sor. Eddig az összes rendezvényünk ingyenes volt, és nyilvánvalóan azt mi nem tehetjük meg, és nem is akarjuk megtenni, hogy innentől kezdve horribilis összegű napijegyeket hirdetünk a programjainkra. De miután az elmúlt években többen is kérdezték, hogy hogyan és miképp támogathatják a rendezvényeinket, lehetőséget biztosítunk, hogy akár adomány formájában ezt megtehessék. Ez nagyon fontos dolog, és nem csak az idei év miatt, hanem egy nagyon erős visszajelzés is arra, hogy erre a programra igény van. Hogy erre szívesen áldoznának is az emberek, ami segít a jövő évi terveink kialakításában, megvalósításában is. De egy picit visszautalva az előző kérdésre: a Duna Aszfalt például dedikáltan a gyermek- és családi programjainkat támogatja. Mint ahogy az is nagy öröm számunkra, hogy a tavalyi kísérleti együttműködés után kifejezetten gyümölcsöző és erős a kapcsolat a kékkúti Kőkút Kert Vendéglővel, akik nemhogy megterhelőnek nem érzik, hogy már megint népzene fog náluk szólni ebédidőben, hanem ők maguk ácsolnak táncteret, színpadot, hogy minél kényelmesebb és élvezetesebb legyen a program a látogatók számára. Mindezt saját költségükön, ezzel is hozzájárulva a rendezvényünk sikeréhez, amely rendkívül példamutató hozzáállás, ugyanakkor, számunkra megható gesztus is.
Az idei a harmadik Kőfeszt – A Szabad Táncház rendezvény lesz. Mivel lennél elégedett, mit tartasz sikernek?
A legfontosabb, hogy őszintén mosolyogjanak az emberek, mert az azt jelenti, hogy jól érzik magukat. Számháborúba nem akarok bonyolódni, és értelmetlen is lenne belemenni. De mondok egy példát: tavaly a révfülöpi mólón a pünkösdi sokaság számára láthatóan meglepő volt, hogy néptánccal és népzenével találkoznak. De nem elrohantak mellette, hanem megálltak és végighallgatták, mert megpezsdült bennük valami és látszott, hogy tetszett nekik. Ezzel lennék elégedett, ezt tekintem sikernek. Hogy az, aki eddig ebben a műfajban kívülállónak érezte magát, az innentől fogva másképp tekintsen rá. Amikor egy zenész örömmel muzsikál, az átragad a közönségre is. Nem kell, hogy rögtön értse, de a dallam egészen biztos, hogy beépül. Ez a varázsa az egésznek! Mert a zene és a tánc belülről tölt, ami erőt is ad. Soha nem tudhatjuk, hogy kire milyen hatással lesz az egész. Ennyi az elvárásom, hogy érezze magát jól mindenki!
Mi hajt téged? Ha táncolni akarsz, elmehetsz egy táncházba. De te egy csomó feladatot veszel a nyakadba, ami nemcsak felelősség, hanem kockázat és lutri is. Szinte minden körülmény ellened van, miért kell ez neked?
Erősen hangzik, hogy ez misszió és küldetés, de nem megy másképp. Ha ezt iskolában tanítod, akkor az fontos, mert a magyar alapintelligenciának és műveltségnek szerves része a magyar népi kultúra ismerete, de az mégis csak iskola. Kötelező. Ide meg eljössz azért, mert tudod, hogy mit kapsz. Az, hogy minden nehezítő körülmény ellenére bennem van a tűz, az annak köszönhető, hogy olyanokat kérek és kérhetek fel akár muzsikálni, akár táncot tanítani, vagy előadást tartani, akikről tudom, hogy szívvel-lélekkel csinálják. Már a kisugárzásuk is olyan, hogy ha egy vadidegen rájuk néz, megpróbálja megérteni őket. Nem titok, hogy idén kevesebb anyagi erőforrás áll rendelkezésünkre, mint az előző években. Amikor felhívtam az egyik, a programjainkon rendszeresen fellépő zenekart, akikkel 30 éve dolgozok együtt, és elmondtam nekik, hogy szűkösebbek a lehetőségek, akkor nem azt mondták, hogy így nem tudják vállalni, vagy, hogy van máshol fellépésük, hanem azt, hogy ne izgassam magam, akár ingyen is jönnek és muzsikálnak.
Steindl Gabriella
