A Kőfeszt – A Szabad Táncház zárónapján sem csökkent a lelkesedés és az energia, sőt a tánc és a muzsika már nem csak a kisebb településeken, hanem a révfülöpi mólónál is átvette a „hatalmat”.
Ekkor ugyanis már olyan mértékű volt a hangulat, ami a környéken nyaralók kedvére is komoly hatást gyakorolt, és a kezdeti nézelődés után bátran csatlakoztak a Berecz István és Kádár Ignác által tanított mezőségi táncokhoz. A gyerekek is próbálták a maximumot kihozni az utolsó napból, hiszen, aki az előző nap nem végzett a nemezeléssel, kosárfonással, annak még bőven volt ideje és lehetősége befejezni az alkotását.
És bár a rendezvény előtt az alapító-főszervező Csúri Ákos úgy fogalmazott, hogy nem létszámban, hanem mosolyban méri a sikert – ezért nem is volt konkrét számszerű elvárása a résztvevők tekintetében –, az már a nyitónapon látszott, hogy a rendezvényre óriási igény van. Az is hangsúlyos célkitűzés volt, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan a programok továbbra is ingyenesek maradhassanak, a közönség pedig ebben a tekintetben is jelesre vizsgázott, és adományaikkal szívesen járultak hozzá, hogy a rendezvény a későbbiekben is ugyanilyen színvonalon kerülhessen megrendezésre.
„Tavaly a környéken kirándultunk, véletlenül csöppentünk bele a kővágóörsi táncházba. Annyira megfogott minket a varázsa, hogy már akkor eldöntöttük, hogy legközelebb jövünk. Már márciusban lefoglaltuk a szállást, a barátainkkal és a gyerekekkel együtt tizennégyen jöttünk Szegedről. Az egészen biztos, hogy nem mi vagyunk a legügyesebb táncosok, de a lelkesedésünkkel biztos, hogy dobogós helyre kerülnénk. Szerencsére itt nincs verseny, nincs rivalizálás, mindenki segítőkész, s mivel semmi sem kötelező, a gyerekeink is kedvet kaptak a néptánchoz” – mondta Erika, aki tulajdonképpen az egész Szabad Táncház misszióját is összefoglalta.
A rendezvénysorozat a Duna Aszfalt és a Kőkút Kert Vendéglő támogatásával jött létre.
Steindl Gabriella
