Gyakran kapják meg a mai gyerekek azt a bántó kritikát, hogy csak a kockulásban találják meg az örömet. A helyi néptáncközösség aprócska tagjai bebizonyították, hogy ez egyáltalán nem igaz. A csütörtöki és pénteki telt házas gálaesten a közönség soraiban ülők mind láthatták, hogy ezek a gyerekek ugyanúgy élvezik a régi népi játékokat, a szoknyapörgetést és a csapásolást, mint a korábbi generációk tagjai.
Körülbelül kétszázötven gyerek állt színpadra a Harangos Néptánc Egyesület által szervezett, Így mulatunk MI nevet viselő évzáró gálán. A Petőfi Művelődési Központ két egymást követő este, május 30-án és 31-én adott otthont a rendezvénynek. Az intézményt már a délután folyamán ellepték a fonott hajú, pörgős szoknyás lányok, és találkozhattunk jó néhány csizmát és kalapot viselő fiúval is. Mind nagyon várták már a műsor kezdetét, hisz ekkor nyílt alkalmuk nagyközönség elé tárni azt, amin egy egész tanéven át dolgoztak. Megmutatta tehetségét az egyesülethez tartózó, 22 fős Apró-Csengettyű csoportja, az Orosházi Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola közel 150 gyermeket számláló ReforTe csoportja, a Székács József Evangélikus Általános Iskola mintegy negyven fős Rezeda Néptáncegyüttese, a Nagyszénási Futrinca Néptáncegyüttes, valamint az Uzsoki utcai Óvoda, illetve a Pusztaföldvári Óvoda néptánc csoportjai is. Felkészítő tanárok: Kissné Csizmadia Gyöngyi, Füredi Ákos, Ravaszné Horváth Mariann, Orbánné Kovács Ilona, valamint Balázs Viola és Móricz Bence. Az est folyamán megcsodálhattuk a Harangos Néptáncegyüttes produkcióját is, e csoport tagjai már javarészt felnőtt táncosok.
– Azért vagyunk ma itt, hogy megmutassuk a szülőknek, a pedagógustársaknak és mindenkinek, aki megtisztel jelenlétével, hogy miért olyan boldogok ezek a gyermekek minden néptáncóra után – fogalmazott Móricz Bence néptáncoktató. – A mi munkánk év közben a falak közé van rejtve, csak annyit tud rólunk a külvilág, hogy „táncikálunk”, jókat játszunk, pedig ennél komolyabb munka folyik az órákon, aminek eredményét ma végre színpadra vihetjük. Nem az a cél, hogy profi táncosokat képezzünk, ezt heti két órában nem is lehetne, sokkal inkább az, hogy megszerettessük a gyerekekkel ezt a mozgásformát. Ahogyan Tímár Sándor írta: „alapvető emberi jog, hogy minden gyermek megtanulhassa édesanyja beszédnyelvét. Ugyanez a jog a játék és a tánc esetében is meg kell illesse gyermekeinket.” Szeretnénk, ha a gyerekek a magyar nyelvet, táncot, népzenét, vagyis a magyar örökségüket méltatnák, nem pedig a nyugati vagy keleti propaganda hatására nevelődnének. Emellett ezek a foglalkozások megtanítják őket arra, hogyan kell együtt játszani hiszti és vita nélkül, és hogy hogyan tudják elfogadni egymást. Közösségi élményt szereznek, fiúk és lányok együtt, ami nagyon fontos a mai kifordult, túldigitalizált világban – tette hozzá.
És tényleg. A gyerekek örömmel ropták a táncot, lelkesen énekelték a dalokat, élvezték a korsódobálást, a csizmacsapást. Együtt, egymásra koncentráltan kellett a koreográfiát bemutatniuk, itt tényleg szükség volt a kooperációra. Mint ahogyan az a bevezető beszédben is elhangzott, a néptáncórákon a gyerekek amellett, hogy megismerik a magyar népdalkincset és a táncok lépéseit, szabályokat is tanulnak, valamint kifejezőkészségük, térben való tájékozódás és mozgáskoordináció is fejlődik. Egy ilyen hatalmas színpadon, ekkora táncoskoszorúban erre szükség is volt.
Az előadást élőzene kísérte. Az a Talléros Együttes húzta a talpalávalót, amely 2021-ben a Halmos Béla Országos Népzenei Találkozó felnőtt kategóriájában Kiemelt Nívódíjban részesült. A mintegy két órás gálaműsor elérte célját. A nézők megbizonyosodhattak arról, gyermekeik jó kezekben, jó közösségben vannak. Az est főszervezője, a 2010 óta működő Harangos Néptánc Egyesület együtteseinek művészeti vezetője, Móricz Bence kiemelte, az oktatók egyik legfontosabb feladata, hogy segítsék a gyerekeket társas kapcsolataik megteremtésében, és hogy ezek az apróságok egy olyan közösséghez tartozhassanak, ahol várják őket, és ahol közösen mozoghatnak, játszhatnak, kikapcsolódhatnak társaikkal. Ők ezen dolgoznak már 14 éve, és a jövőben is ezt teszik majd teljes erővel.
A pénteki gálaest záró pillanatai sok ember szemébe könnyet csaltak. Az Apró-Csengettyű és ReforTe szülői közössége színpadra hívta az egész addig rejtőzködő (vagyis a háttérben folyamatosan dolgozó) Balázs Violát és Móricz Bencét, hogy megköszönje fáradságos, nehéz, ugyanakkor jövőt formáló, értékes munkájukat.
Bogdánffy-Szőke Anett
