Megtiszteltetésként és dicsőségként élte meg a nagykaposi Komócsa Néptáncegyüttes, hogy a július első hetében zajló, 69. alkalommal megrendezett Východná népművészeti fesztiválon felléphetett. Az együttes négy és fél évtizedes működése alatt ez az eddigi legrangosabb felkérésük.
A Magas- és az Alacsony-Tátra lábánál elhelyezkedő falucska, a nagyjából tízezer nézőt befogadó szabadtéri színpadával és varázslatos helyszínével, pár napra a néptáncosok zarándokhelyévé válik, ahol a zömében szlovák tájegységek amatőr csoportjai mellett egy évtizede a hazai nemzeti kisebbségek táncosai, zenészei is bemutatkoznak, valamint egész estés előadásával valamelyik hivatásos magyarországi tánccsoport is fellép.
Magyarként méltán lehetünk büszkék a hungarikumként, valamint az UNESCO-listán a Legjobb megőrzési gyakorlatok regiszterében jegyzett táncház módszerünkre. Ahogy Furik Ritától megtudhattam, több mint egy évtizede annak, hogy neves magyar szakemberek segítségét kérve, velük együttműködve a szlovák néptáncosok is próbálják egy ideje kinevelni pedagógusaik új nemzedékét.
Közülük sokan elismerik, hogy e téren van még mit tanulniuk tőlünk, magyaroktól. Mi ugyanis hiszünk a tiszta forrásban, a természetes mozgáskultúrában, meghazudtoljuk a „minden tánc alapja a balett” művészkedő tézisét. Ma már a szlovák együttesek jó része is új alapokra helyezve szeretné megalkotni néptáncoktatásuk új metodikai alapjait, felhagyva a minden autenticitást mellőző, a stilizáció öt fokát valló mojszejevi módszerrel.
Az idén decemberben fennállásának 45. évfordulóját ünneplő nagykaposi Komócsa Néptáncegyüttes csapatát pár éve a Covid-járvány időszaka nehezen érintette. Néhány hónap leforgása alatt tíz férfi táncosuk közül négytől is kénytelenek voltak megválni. Egyikük, a volt vezetőjük, Csanak Szabolcs munkája kapcsán külföldre költözött, kettőjüket tragikus balesetben vesztették el, a negyedik pedig komoly baleset során, egyik szeme világát elvesztve sajnos már nem táncol. A lányok közül páran szintén lemorzsolódtak, többnyire azok, akik nem elérhető távolságban kezdték el egyetemi tanulmányaikat. Ezek az események lesújtották a csoportot, mélypontjukon arra is gondoltak, hogy feladják a további munkát, nem látták a megoldást. Ám a hagyomány tisztelete, szeretete idővel mégis csak győzött. A nehézségeken önerőből, egymást segítve lelkileg tovább tudtak lépni, és a csapaton fokozatosan erőt vett a lendület.
A járványt követően átszervezték az együttest, a megmaradt erős maghoz új tagokat toboroztak. Binó Gábor lett az új vezető, az ő ötlete alapján az együttes a határ túloldaláról felfogadta tánctanárnak Tóth Balázs Zsoltot, akivel kéthetente egész napos gyakorlások alkalmával dolgoznak együtt.
Zsoltnak a csoport művészeti vezetőjeként tagadhatatlan érdemei vannak abban, hogy az eltelt évek alatt a Komócsa fejlődni tudott és ma ott tart, hogy meghívást kapott a legrangosabb szlovák népművészeti fesztiválra"
– mondja Gábor, aki pedig méltán lehet büszke arra, hogy sikerült meggyőznie a csapatot, kezdjenek el minősítő versenyekre járni, hiszen a szakmai zsűri őszinte véleményéből csak tanulni tudnak, s rajtuk áll majd, hogy hajlandóak-e fejlődni.
Tavaly első alkalommal a tyukodi táncokból összeállított koreográfiával a Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Egyesülete, a Táncfórum által meghirdetett országos, háromfordulós minősítő gáláján, a TáncPódiumon indultak. A Buzitán megrendezett első, kerületi fordulóból továbbjutva az idén tavasszal, Komáromban nemcsak a verseny elődöntőjében, de a közös rendezvény részeként zajló országos táncháztalálkozón is felléptek.
A kiemelt minősítést ugyan első megmérettetésük alkalmával nem sikerült elérniük, de ez nem szegte kedvüket.
A Kassa Megyei Önkormányzat Kulturális Központja – ahogy azt olvasóinknak az intézmény igazgatója és egyben a nagyidai Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes művészeti vezetője, Kupec Mihály elárulta – 2022-ben indította útjára új kezdeményezésként A megye kincsei (Klenoty kraja) regionális fejlesztési programját. Ezen a tehetséggondozó versenyen a páratlan években a megye területén működő, mintegy 300 népművészeti csoportból a gyermek- és ifjúsági, a páros években pedig a felnőtt néptánccsoportok minősítő megmérettetésére kerül sor.
Az idén tavasszal Rozsnyón rendezett versenyen a neves hazai, szlovák és egyben magyarországi szakemberekből álló zsűri egyedül a Komócsa teljesítményét ítélte arra méltónak, hogy a meglévő C kategóriás csoportminősítés után megítélje neki az egy kategóriával magasabb B besorolást. Vendégként a rendezvényen jelen volt a Východná fesztivál művészeti igazgatója is, aki személyesen hívta meg a Komócsát, hogy az idén első alkalommal, az ország minden tájegységének táncait bemutató közös, másfél órás esti Domovy (Otthonaink) összeállításukban ők képviseljék a megyében élő magyar kisebbség tánckultúráját. Különlegességként pedig a nagykaposi Fabotó citerazenekar kísérhette őket.
A bodrogközi táncokból összeállított hosszabb lélegzetű koreográfiájukból pár héttel a fellépés előtt megszerkesztették azt a 3 percbe tömörített változatot, amit kiegészítettek egy félpercnyi záróképpel, saját tájegységükről, az Ung-vidéki Szirénfalváról gyűjtött karikázó egyik részletével.
A nézők között magam is ott lehettem, így tanúsíthatom, hogy a másfél órás összeállításban az ország különböző szegletéből érkezett, több mint 30 fellépő szlovák amatőr tánccsoport mellett a ruszin és a roma kisebbség táncait bemutató fellépőket megelőző Komócsa Néptáncegyüttes 10 táncospárjának műsorszámát is több ezren látták és tapsolták meg.
A fellépésre várva, a lányok új viseletének minden részletét közelről is megcsodálhattam. Megálmodójuk, tervezőjük a kisgéresi születésű Furik Rita koreográfus, jelmeztervező, aki jelenleg is számos Kárpát-medencei néptáncegyüttessel dolgozik együtt. Szülőfalujában tett látogatása alkalmával a minap megvallotta, nagyon izgalmas volt a Komócsával való találkozása. Első alkalommal dolgozott a csapatukkal, jólesett neki, hogy végig érezhette a bizalmukat.
"Nagyon kedves, nyílt emberek, öröm volt velük együtt dolgozni" – mondta Rita. Majd azzal folytatta, boldogsággal töltötte el, hogy először sikerült a bodrogközi, lány és női ünneplő viseletet úgy és olyannak megterveznie, ahogy néhai nagymamája leírta.
Elárulta azt is, hogy úgy érzi, eddig tervezett bodrogközi viseleteiből ennyire szépre még soha egyik sem sikerült. A nagymamája úgy mesélte neki, hogy régen a géresiek öltözködtek a legszebben a vidéken.
Nagyon örülök, hogy ez végre sikerült. Hozzájuk köthetem azt az élményemet is, amire eddig, több évtizedes pályafutásom során még soha nem akadt példa. Nevezetesen, hogy a hölgyekre az előzetesen levett méretek alapján megvarrt szettek tökéletesen passzoltak, egyetlen egy esetben volt szükség egy pici alakításra a nyakrészen" – zárta gondolatait mosolyogva Rita, hozzátéve, számára ez a csoda a lányok elszántságát, akaratát szimbolizálta.
Molnár Gabriella
Megjelent a Magyar7 2024/29. számában.
