A családja révén bicskei gyökerű Lajtha László etnográfus, népdalgyűjtő, zeneszerző és különleges személyiség tiszteletére szenteltek háromnapos fesztivált a művészről elnevezett Lajtha Ház Kulturális Központban. Impozáns műfaji gazdagságban.
Bicskén, a Vörösmarty utcában különleges fesztivált tartottak szeptember 6-7-8-án a Lajtha-család hajdani tulajdonát képező Scheftsik bőrgyár példásan felújított épületében és udvarán. A vasárnap esti záróesemény hatalmas érzelmi energiákat váltott ki mindenkiből, de a háromnapos programsorozat minden darabja, előadása egyenként is magas színvonalú szellemi-zenei élményt jelentett. Többször írtunk a nagyszabású vállalkozásról, a lényegében haldokló és siralmasan lepusztult egykori bőrgyár és a körülötte levő áldatlan állapotok megszűnéséről, az újjászületett Lajtha Ház 2023-as szilveszteri csöndes átadásáról - a feol.hu-n sorba állított írások pontos kronológiát nyújtanak a kisváros e gyöngyszeméről. Csak dióhéjban: a nagyterem egyik izgalmas részlete az óriáskút, amely üveglappal lefedve enged bepillantást vizébe, mindig mutatván, mennyi eső esett. Tavasszal szinte csurig volt a kövek kerek ölelésében a több száz éve kiásott kút, most lejjebb kúszott a víz. Ezúttal konkrétan és jelképesen is a múltba pillanthattak, akik ellátogattak a sok programra a vonzó helyszínen.
A fesztivál programjait Liber Endre művészeti vezető és munkatársai állították össze, személyes küldetésképpen is a Lajtha-életmű bemutatása érdekében. A tökéletes akusztika révén (is) páratlan zenei élményben részesültek a nagyszínpadon látható, hallható produkciók nyomán, a legkiválóbb előadók által. Lajtha László izgalmas komolyzenei művei, gyűjtött népdalai, filmzenéi, illetve az életéről tartott szóbeli előadások méltón tisztelegtek előtte.
Rejtély, hogy Bartók és Kodály mellett a harmadik legaktívabb népzene- és népdalgyűjtő, zeneszerző alakja miért szorult háttérbe. Ezt a megállapítást elégszer hangoztatták, remélhetőleg sikerül áttörni a feledés falát. Az ok a magyar 20. század ellentmondásaival, a rendszerek kavargásával részben magyarázható, mindenesetre a két géniusz túlélte ezt a vircsaftot, s Lajtha csak részben. Bartók emigrált, majd meghalt, Kodályt a kommunisták sem merték eliminálni, s Lajtha László Kossuth-díjat kapott akkor, amikor már inkább tűrt, mint támogatott alkotóként élt szellemi kétségek között. Nem volt kívánatos a Szálasi-korszakban, üldözötteket mentett élete kockáztatásával, nem azonosult a vészkorszak rettenetével. A kommunisták térnyerésével több pozíciót viselt, majd ő is kihátrálni igyekezett a diktatúra árnyékából. Végül kijutott Franciaországba, de 1962-ben elhunyt. A Bartókéval azonos művészi kvalitású komolyzenei művei is ritkán hangzottak el.
„Ha ma élne, szupersztár lenne!” - mondta el többször a háromnapos fesztivál előtt és alatt Liber Endre művészeti vezető Lajtha Lászlóról. Életműve tele van csúcsteljesítményekkel, hangsúlyozták a szervezők. A bicskei hétvégén gyermekkoncertek invitálták a legfiatalabbakat minden nap, Lajtha Lurkó címmel mesék, gyermektáncház, Paprika Jancsi csúzlizdája és molyoldája néven foglalkoztak az ifjúsággal a csodálatos játszótéren és a kültéri színpadon.
Balog József, a Lajtha-művek egyik legelhivatottabb interpretálója zongorázott a zeneszerző kamara- és zongoradarabjaiból, s pódiumbeszélgetésen vallott személyes kapcsolatáról Lajtha zenéje iránt. Levetítették az 1936-ban készült Hollerung és Lajtha közös filmet a Hortobágyról, kuriózumként. A Korossy és a Notos Quartett magas színvonalú, élménydús játékukkal idézték meg a humorral, bravúrral, magyar lélekkel teli Lajtha-szerzeményekkel.
A záró esemény az Ifjú Szívek Táncszínház briliáns előadása volt, Martin György utolsó szavai címmel. A legendás tánctörténész, néprajzkutató emlékére összeállított élőzenés, pompás népviseletekben színre vitt énekes-néptáncos színpadi produkció tette rá a koronát a Lajtha Fesztivál igényes műsorkínálatára.
Zsohár Melinda
