A Mátyusföld dombjainak völgyében fekvő 2700 lakosú község központjában berendezett falumúzeum megtekintése szinte kötelező érvényű a faluba látogatóknak, ugyanis van jó néhány olyan kiállított népviselete, melyeknek az ezekkel foglalkozók is csodájára járnak.
A bőséges kincsek birtokában helyhiánnyal küzdő tárlat nem csupán a régi falusi élet mindennapjait igyekszik bemutatni, hanem Szentpéter életképeit, helytörténeti mementóit is.
A múltban mélyen gyökerező kulturális örökség minden közösség számára azonosságtudatának forrása. A rendszerváltás után megnövekedett az érdeklődés a néphagyományok iránt, ezt mutatja például a helyi hagyományok ápolása, újraélesztése is. Különösen igaz ez a magyar nyelvterület azon részeire, ahol a hagyományok mindig is a nemzeti identitástudat, a közösséget összetartó erő legfontosabb alapkövei voltak.
A globalizáció korában ezzel a felismeréssel ma már minden nemzetnek, különösen a kis nemzeteknek szembe kell nézniük.
„Nemcsak nyelvében él a nemzet, de tradícióiban is”, ez a mai korban különösen időszerűvé vált. Annál is inkább, mivel a 21. század elején az EMBERI jövőbe a legrövidebb út a hagyománnyal vezet. A hagyomány olyan egy társadalom és az egyes ember életében, mint a folyónak a meder: keretet szab az élet folyamának, viszont így messzebbre is lehet jutni. A hagyományőrzés, a hagyományőrző népművészek, népművészeti együttesek emlékeztetnek mindnyájunkat a régi magyar közmondásra:
„Ki a múltját nem ismeri, az a jövőt nem érdemli!”
A Csemadok helyi szervezetének ugyanúgy fontos megőrizni a hagyományainkat, mint ahogy fontos megőrizni az anyanyelvünket, a kultúránkat, az irodalmunkat, hiszen ezáltal az önazonosságunk válik láthatóvá, és tudatosul bennünk, hogy mennyire fontos, hogy nemzeti identitásunk megmaradjon. A szervezet illetékesei fontosnak tartják, hogy a gyermekek és a fiatalok mellett a szülők és a nagyszülők figyelmét is felhívják a hagyományőrzés és a hagyományápolás fontosságára, mert a hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása.
„A tavalyi év sikerének köszönhetően a helyi CSEMADOK mellett működő Gyöngyösbokréta Néptánccsoport szervezésében idén másodszor sikerült megszerveznünk és folytatnunk a „Régiónk szépségei és hagyományai a színpadon” című rendezvényünket. Távlati célunk, hogy a fellépők számát régiónk több hagyományőrző együttesével és határon túli csoportokkal is bővítsük. Ez idén nagy örömünkre sikerült is” – mondta Palugyai Árvai Adriana, a rendezvény szervezője, egyben a Gyöngyösbokréta Néptánccsoport táncosa.
Sándor Karin köszöntője után az első fellépők Magyarországról, Csókakőről érkeztek. A 2010-ben alakult Barkócaberkenye Néptánccsoport rábaközi, domaházi, Kraszna menti és szilágysági koreográfiával is megajándékozták a közönséget. Természetesen nem maradhattak ki a már 55 éve működő szentpéteri citerások sem, akik idén is szentpéteri népdalokkal szórakoztatták a közönséget.
A jól ismert perbetei Napraforgó Néptáncegyüttes tagjai szatmári táncokkal kápráztatták el a jelenlévőket. A Napraforgó Néptáncegyüttes a Perbetei Magyar Tannyelvű Alapiskola és a Csemadok alapszervezete mellett működik 2002 óta Jakab Katalin és Szabó Edit vezetésével. Tagjai alsó és felső tagozatos alapiskolások, középiskolások és lelkes, a néptánc és a népzene iránt elkötelezett felnőttek, akik 2015-ben csatlakoztak a csoporthoz.
A naszvadi Pettyem Néptánccsoport is megérdemelte a vastapsot, hiszen szereplésükről már sok jót hallottunk. Idén először szatmári táncokat adtak elő Szentpéteren. A dunamocsi Mákvirágok citeracsoport tagjai fiatal koruk ellenére kimagasló előadást nyújtottak. A helyi Rezeda énekcsoport erdélyi népdalokkal készült, és az ugyancsak helyi Gyöngyösbokréta Néptánccsoport szintén bemutatta erdélyi, jobbágytelki koreográfiáját.
De a legújabb szentpéteri táncukat is láthatta a nagyérdemű, amiben immár 18 taggal álltak színpadra. A rendezvény színvonalát nagyban emelte az élő zenei kíséret, amit az ógyallai Bellő zenekar biztosított. Az ünnepi műsor után a szereplők gazdag megvendégelésben részesültek, ami a CSEMADOK szorgos tagjainak, valamint támogatóknak volt köszönhető.
A finom vadgulyás és szilvás lepény elfogyasztása után erőt gyűjtve kezdődött a táncház, amit Molnár Gábor néptáncoktató biztosított, természetesen a Bellő zenekar kíséretében. A vendégek, a táncosok éltek is a lehetőséggel, hiszen a jó hangulat és a többórás táncolás önmagáért beszélt. Nagy reményekkel folytathatják a szentpéteriek az elkezdett munkát, amit a maguk szórakoztatása mellett a jövő nemzedékéért is tesznek.
Megkérdeztük a szervezők egyik vezetőjét, Szabó Gabriellát, hogy érzi mennyire éri el egy ilyen esemény a kitűzött célt?
– Száz százalékig eredményesnek érzem, hiszen nemcsak megismerkednek itt egymással a fiatalok, hanem hosszú barátságok köttetnek a rendezvényen. Elsősorban az a célunk, hogy mindenki jól érezze itt magát abban a pár órában, ugyanakkor távolabb is kell látni, vagyis fontos a magyarságtudat megtartása, megerősítése. Külön öröm számunkra, hogy megalakult a Kis Bokréta tánccsoport, Krivánek Anikó vezetésével és a mai rendezvényen már 3 ifjú pár tagja volt a Gyöngyösbokréta Néptánccsoportnak és első alkalommal léptek színpadra közönség előtt. Szeretném megköszönni a Gyöngyösbokréta néptánccsoport vezetőjének, Deme Attilának is a munkáját, aki két éve vette át a csoport irányítását. A rendezvény a településünk egyik legjelentősebb folklóreseményévé nőtte ki magát, kiemelkedő színfolttal gazdagítva Szentpéter kulturális programkínálatát. Az idelátogató adatközlő táncosok és zenészek értékes folklóranyagot kínálnak a közönségnek. A világra való derűs nyitottság érdekében jó tehát, ha „otthon vagyunk” saját kulturális örökségünkben – mondta a szervező egyesület vezetőségi tagja.
Miriák Ferenc
