Zeneszerző, hanglemezkiadó, könyvkiadó, népzenegyűjtő, fesztiválszervező, író, gondolkodó... Apa, Nagypapa, Barát és az utolsó mohikánok egyike. Az Etnofon Zenei Társulás alapítója.
Kompozícióin felnőtt több generáció, zenéjén keresztül tanultuk meg kifejezni zenei önazonosságunkat. Dalait énekeljük, őrizzük, újra és újra átgondoljuk,hiszen szeretnénk átadni minél több embernek. Erre hívunk mindenkit a jövőben.
Kiss Ferenc 1954-ben született Debrecenben. Apja neves irodalmár, anyai nagyapja híres finnugor nyelvész volt. Budapesten a II. Rákóczi Ferenc gimnáziumban érettségizett 1972-ben, majd az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem magyar-néprajz szakán folytatott tanulmányokat.
1973-tól elsősorban muzsikusként, zeneszerző-szövegíróként és népzenegyűjtőként dolgozott, de emellett gyakran írt a népi műveltség mai szerepéről és jelentőségéről szóló tanulmányokat, ismeretterjesztő műveket, kritikákat. Húsz éven át muzsikált a Vízöntő együttesben, a legendás Kolinda alapító tagja volt. 1992-ben létrehozta az ETNOFON Kiadót, amely népzenei gyűjtések, a folklórból táplálkozó kortárs zenei törekvések és népművészeti tárgyú könyvek megjelentetésével foglalkozott.
Könyveiben a hagyományok továbbélésének mai lehetőségeit kutatta hol esszészerűen, hol tudományos igényességgel, hol az igényes szórakoztatás szándékával. Zenei munkásságát a társművészetekkel való eleven kapcsolat jellemezte. Partnereit az etnikus műfajok legrangosabb zenészeiből, koreográfusaiból, táncosaiból, színészeiből és filmeseiből választotta. Kiemelt koncertjein a megkomponált színpadkép, a világítás, a néptáncon alapuló mozgásszínház a zenével szinte egyenrangúan szolgálták a mondanivalót. A továbbgondolás, az átértékelés szándékával, valamint a kísérletezés örömével élte meg a hagyományt.
Lelkesen vállalt feladatot a népművészet civil szervezeteiben is, ha szükség volt szakértelmére. Ajánlásukra az NKA Népművészeti Kollégiumának két ciklusban is kurátora volt, 2012-től haláláig pedig a Makovecz Imre szellemiségét éltető, a határokon is átívelő Héttorony Fesztivál alapítója, illetve művészeti igazgatója.
Gyakran publikált népzenei-világzenei tárgyú cikkeket a FolkMAGazinban és irodalmi folyóiratokban (pl. Kortárs, HITEL, Új Írás). Filmforgatókönyvei közül több is megvalósult: KilencKissFerenc, Pávaének, Világútján, hateha!
Évek óta tevékenykedett rádiós szerkesztőként; korábban két adássorozatot szerkesztett a Kossuth Rádiónak (Az én muzsikám; 130 év, 130 dal Kodály emlékére), nyolc éve pedig a Dankó Rádió Tudta-e? és Sárarany című népzenei-világzenei ismeretterjesztő műsorait írja és szerkesztette.
Díjai, kitüntetései:
2002 – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje
2006 – Magyar Művészetért Alapítvány Bartók Béla emlék-díj
2014 – Príma díj a Magyar Népművészet és Közművelődés kategóriában
2015 – Makovecz Imre-díj
2018 ̶ Martin György-díj
