Mit nevezünk népzenének? Népzene-e a mai kor városi zenéje? – teszi fel a kérdést egy rendhagyó dokumentumfilm, amely a népzene, a táncházak könnyűzenére gyakorolt hatását vizsgálja.
A 72 perces alkotásban olyan művészek idézik fel a műfajjal való találkozásukat, mint például Bródy János, Kiss Tibi, Lovasi András vagy Presser Gábor.
"Vajon az a populáris zene amit ma hallgatunk, az valamikor évtizedek, évszázadok múlva visszatekintve vajon ugyanúgy folklorizálódik-e. Például a Most múlik pontosan című dal esetében már a Quimby zenekar is megkapja, hogy milyen jó, hogy most már ti is népzenét játszotok, miközben az egy írott dal, de számtalan hasonló példa van. Kelemen László írott zenéivel például fiatalok versenyeznek népi ének, népzene tematikájú versenyeken" – magyarázta Kempf Márta Anna, az Akkord rendezője a film budapesti díszbemutatója előtt.
Kováts Gergő szaxofonos azt hangsúlyozta, hogy a zene egy nagyon fluktuáló, nagyon élő kultúra és ezért a múltból való merítés mellett mindig újrateremti magát és mindig új dolgokat helyez fókuszba. "Nyilván nagyon szerencsésnek érezzük, hogy most ebben a korban vagyunk és ezek a különleges elegyek születnek meg, de ahogy Bartók Béla idejében egy egészen másféle elegy jött létre, úgy a következő évtizedek, évszázadok is meg fogják találni a múlt és annak a kor kultúrájának a különleges elegyét" – vélekedett.
"Szoktam saját dalokat is írni, saját szöveget, és akkor azt önazonosabbnak érzem, de általában a népdalok azok, amelyek úgy kimondják azt az igazságot, amit mondjuk én szavakkal nem tudok" – fogalmazott Takács Dorina Дeva.
Agócs Márton (Aurevoir) szerint annyira különbözik a mai kor populáris zenéje, mint maga a világ a száz évvel ezelőtti világtól. "De ez nem jelenti azt, hogy ne élne tovább a hagyományos értelemben vett autentikus népzene! Sőt. Látjuk, hogy akár a táncház-mozgalomban, akár a rock&rollban vagy az újhullámos folkzenekarok által létezik és mindig is létezni fog. Én egyáltalán nem aggódom" – tette hozzá.
Az Akkord az eddig a magyar videókorszakot, a képregénykultúrát, a szinkront és a tetováláskultúrát körbejáró, rendhagyó dokusorozat ötödik darabja. A széria a Vertigo Média missziós tevékenységének eredménye. Közvetlen állami támogatás nélkül készült, producerei Kárpáti György és Berta Balázs.
Rita Konya
