„Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának” – vallotta Kodály Zoltán. S mindenkor a „tiszta forrásból” kell meríteni, ahogy Bartók Béla hagyta ránk. Ezeknek igyekszik eleget tenni az eszenyi Ritmus Néptáncegyüttes immáron 35 esztendeje. Úgy hogy a csapatban nincsenek hivatásos művészek, ám a lelkes amatőrök a tiszta forrásból táplálkozó néptáncot olyan elemi erővel járják – olykor-olykor már profi szinten –, hogy lábuk alatt szinte felrobban a színpad. Az eltelt három és fél évtized alatt természetesen a tagok többször is kicserélődtek, az élet gyakran máshová szólította a táncosokat, helyükre azonban mindig újak jöttek. Mert a Ritmusban táncolni mindig is megtiszteltetés volt, és az eddigi közel 200 táncos büszke arra, hogy e nagyszerű közösséghez tartozott/tartozik.
Eszeny népe az elmúlt szombaton azért jött össze a most 50 éve átadott helyi kultúrházban, s azért jöttek el a barátok, a vendégek, hogy együtt ünnepeljenek a Ritmus Néptáncegyüttessel, amelyik ezen a napon újra megvédte az Ukrán Kulturális Minisztériumtól 1997-ben megkapott Népi együttes címét is. Ám az örömbe némi üröm is vegyült. Hisz az alapítótagok, az egykori táncosok, de a mostani csapat nagy része sem lehetett itthon, így az együttes alapító vezetőjének a köszöntője is keserédesre sikeredett. Szabó Tibor beszámolt a kezdetekről, hogyan indult és alakult a ma már Kárpát-medence-szerte ismert Ritmus Néptáncegyüttes élete. Amely 1989 októberében Szalóka, Eszeny, és Tiszaújfalu zenét, táncot szerető fiataljaival azzal a céllal alakult, hogy ápolják Kárpátalja népi hagyományait, erősítsék a vidéken élő népek közötti kulturális kapcsolatokat, megismertessék a kelet-közép-európai népek táncait, megőrizzék a népi tánckultúra értékeit. Bár napjainkban is igen sok nehézséggel kell megküzdeniük, melyek közül a legszomorúbb a fiatalok kényszerű távolléte, de hittel és elhivatottsággal végzik munkájukat, mert, mint mondta, csak így lehet erős, büszke fiatalokat nevelni.
35 évvel ezelőtt egy olyan kulturális és művészeti projekt vette kezdetét, amely a kárpátaljai magyar népművészeti értékek megőrzését, ápolását, a fiataloknak való továbbadását tűzte ki célul – kezdte köszöntő beszédét Albertné Simon Edina, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja. – Akkor és most is van okunk az örömre, hisz az együttes minden viszontagság ellenére betöltötte a 35. születésnapját, szép eredményeket, sikereket ért el, a magyar kormány is elismeri munkájukat (2015-ben a Külhoni Magyarságért díjjal tüntették ki az együttest, a szerk.).
Sajnos a háború kitörése óta Kárpátalján is elmaradnak a megszokott kulturális események, sokan távol, elszakadva családjuktól élnek, sokan a fronton harcolnak Ukrajnáért. A diplomata hangsúlyozta: Magyarország, a magyar kormány békét szeretne, hogy vége legyen ennek a háborúnak és minden visszatérjen a megszokott medrébe.
Köszöntötte az ünnepelteket Ljah Olekszandr, a megye stratégiai kommunikációs, nemzetiségi és vallási osztályának vezetője, aki a Kárpátaljai Megyei Katonai Adminisztráció elnökének oklevelét is átadta Szabó Tibornak.
Elismeréssel szólt a Ritmus Néptáncegyüttes és annak vezetőjének színvonalas munkájáról Zubánics László, aki az UMDSZ elnökeként adta át elismerő okleveleit és ajándékát az ünnepelteknek.
Sokan köszöntötték a jubileum alkalmából a Ritmust és Szabó Tibort. Szép szavak hangzottak el a járás művelődési osztálya, illetve a kistérség vezetősége, meg a kollégák részéről is. De a legszebb köszöntőt mégiscsak a BorzsaVári Népi Együttes hozta, akik megzenésített versekben, egyházi énekekben mondták el a kárpátaljai magyarság szívének legrejtettebb érzéseit, s kérték Isten áldását a Ritmus tagjai, illetve az itt élők életére. Csatlakoztak hozzájuk a Reskó Papp Angéla vezette Csomai Kultúrház Bokréta Néptáncegyüttesének tagjai, akik egy páros tánccal köszöntötték a jubilálókat. És táncprodukcióval ajándékozták meg az eszenyieket az Őrdarmai Kultúrház műkedvelői is.
Ám a legemlékezetesebb pillanatokat ezúttal is a Ritmus Néptáncegyüttes szerezte, akik a Kárpát-medence különböző tájegységeinek, illetve a velünk együtt élő népek táncaiból adtak ízelítőt.
A fellépés alatt megcsodálhattuk a táncosok gyönyörű szép ruháit, ami most egy újabb garnitúrával bővült: Mórocz Tibor (Magyarország) 8 férfi és női teljes „kalocsai népviselet” ruhaegyüttest ajándékozott az együttesnek.
Csodálatos és igazán elismerésre méltó az az út, amit az eszenyi Ritmus Néptáncegyüttes három és fél évtized alatt végigjárt. Megtalálta a helyes utat, amely elvezetett a tiszta forrásig, felmutatva a magyar néptánckultúra legnemesebb hagyományait.
Gratulálunk, és további szép sikereket kívánunk.
Kovács Erzsébet
