Lakatos Mónikának a Romengo és a Cigány Hangok énekesnőjének mindig különleges élmény, ha egy pajtaépületben léphet fel. Az új szerepükkel összhangban megújult tereknek nemcsak különleges hangulatuk van, de izgalmas hangzást is biztosítanak.
„A pajtahelyszínek garantálják a valódi koncertélményt, ugyanakkor még emelik is az előadás színvonalát azzal, hogy ez a környezet önmagában is élmény a közönség számára – akárcsak nekünk, fellépőknek. Ráadásul mivel a közönséggel közelebb lehetünk egymáshoz, a koncerteknek családias a hangulata” – fogalmazott Lakatos Mónika.
A Kossuth-díjas, WOMEX-életműdíjas énekesnő arról is beszélt a PajtaKult stábjának, hogy nagyon örül minden olyan lehetőségnek, amikor színpadra viheti és megmutathatja a cigány kultúrát. Hisz abban, hogy mindannyiunknak azt kell keresnünk, ami összeköt minket. Ilyen a zene: a cigány zenén keresztül feltárulhat egy addig ismeretlen világ, és lehetőség nyílik arra, hogy a kultúrák találkozzanak, kapcsolatba lépjenek egymással és közelebb kerüljenek egymáshoz.
„Fontosnak tartom, hogy a kultúráinkat úgy kössük össze, hogy egymásét még inkább megismerjük, és ahogy a kultúráink közelednek egymáshoz, az emberek is közelebb kerüljenek egymáshoz és megismerjenek egy olyan világot, amit lehet, hogy azelőtt nem is ismertek.”
A cigány zene is jellemző Magyarországra, része a magyar kultúrának, épp úgy, ahogy a cigány emberek is hozzátartoznak a nemzethez. Azok a cigány közösségek, amelyekben az énekesnő gyerekkorában még természetes módon adtak át a következő nemzedékeknek a hagyományokat, eltűnőben vannak, ezért saját küldetésének érzi, hogy tudatosan tegyen annak érdekében, hogy kultúrájuk élő maradjon.
„Éltetni kell a cigány kultúrát” – fogalmazza meg ezt a küldetést, ami iránt azért is elkötelezett, mert ha eltűnik egy nemzet nyelve, kultúrája, az olyan mintha az élőlények közül egy faj tűnne el – pótolhatatlan vesztesség. „Ezért fontosnak tartom, hogy azt, amit mi nem csak a színpadon, hanem a civil életben is képviselünk – megtartjuk a nyelvünket, kettős identitásunkkal élünk – a cigány embereknek is megmutassuk, hogy lássák, a cigány kultúra is értékes, és ha ennyi ideig meg tudtuk tartani, akkor igenis fontos, hogy továbbra is megtartsuk, mert mi ettől vagyunk azok, amik.”
Lakatos Mónika a témával kapcsolatban korábbi interjúnkban arról is beszélt, hogy a saját családjában is felelősnek érzi magát, ezért a lányához és az unokájához is csak cigányul beszél. Próbál aszerint élni, azt továbbadni, amit tanult, de kérdés, hogy a fiatal családtagok ebből mit tartanak majd meg. A saját felelősségét abban látja, hogy megmutassa, amit még ő kapott, hogy a családtagoknak meglegyen a lehetősége a folytatásra, ahogy neki is megvolt. Ezért nem élte meg soha hátrányként kettős identitását:
„…két világ áll nyitva előttem. Boldog vagyok, hogy ilyen különleges és élő kultúrát tudhatok magaménak, miközben a magyarságomra is büszke vagyok. Ha külföldön zenélünk, úgy örülök, amikor hazaérek. Jó, hogy azt tudom mondani, hazaértem. Olyan szép a magyar zene, a magyar tánc, annyira sokszínű. Cigányként viszont mi is hozzátartozunk ehhez a kultúrához, hiszen a mi zenénk Magyarországra jellemző, így annak egy színfoltja lehetünk, ha vigyázunk rá. Rengeteget tudunk adni egymásnak, mint ahogy zeneileg is egymásból táplálkozunk.”
Ferenczi-Bónis Orsolya
