Szűnni nem akaró tapssal hálálta meg a közönség azt a lelki többletet, ami áthatotta az Árendás Néptáncegyüttes legutóbbi gáláját. Itt voltak alapítóik, egykori táncosaik, olyanok is, akik házasságukat köszönhetik az Árendásnak.
Véget nem érő út az, amelyre a több száz fős Árendás Néptáncegyüttes közössége hivatott. Huszonkét éve tartó munkájuk felemelő sikerekben gazdag, olykor döcögős ugyan, máskor viszont megállnak, hogy időt szánjanak a lelki töltekezésre. Népes közönségük ezúttal sem volt rest: olyan sokan felkerekedtek az Úton című gálaestre múlt hétvégén, hogy kisebb dugó alakult ki péntek este a vásárhelyi művelődési központ körül. Mindkét nap csurig megtelt a színházterem nézőtere, ahol gondolatban a Dunántúltól a Tisza vidéken át egészen Erdélyig tartó utat lehetett bejárni a táncosokkal együtt.
A tavaly Junior Prima díjjal kitüntetett Gazsi László, az Árendás Néptáncegyüttes művészeti vezetője szerint különleges alkalom volt az Úton gálaest. Egykori alapítókkal, talán évek óta nem látott táncosokkal üdvözölték egymást úgy, mintha csak tegnap találkoztak volna utoljára.
– Sokakat sodort már másfelé az élet, mégis azt érzem, meleg szívvel térnek vissza közénk – mondta.
Szerelmet és házasságot köszönhet az Árendás Néptáncegyüttesben töltött éveknek Kádár-Virágh Vivien és Kádár Tamás: mindketten még általános iskolás korukban ismerkedtek meg a néptánc világával, majd 13 évvel ezelőtt egy tábor alkalmával egymással is. Egy éve összeházasodtak, így esetükben valóban életre szóló élményt adott a néptánc. Mint mesélték: az Árendás által kapott szellemiség teljesen átjárja az életüket. Négy éve Budapestre költöztek ugyan, de minden egyes alkalommal úgy térnek vissza az itteni néptáncos közösséghez, mintha a második családjukat köszöntenék. Máig meghatározó mérföldkövek kötik össze őket.
Lelkiség és szakmai munka
Az Úton szombati előadása előtt Gazsi László azt is elmondta lapunknak: legutóbb két éve találkozhatott velük a közönség, az azóta készült koreográfiákat vitték színpadra. Fontos mérföldköveken vannak túl: rengeteg szakmai fórumon mérettették meg magukat, ezt szerették volna összefoglalni egy bő csokorban. A kiscsoportos óvodásoktól a haladó felnőttekig sokan színpadra léptek.
– Érezzük ahogy évről évre fejlődünk, gyarapszunk. Nem csupán a szakmai munkában, hanem az azt körülölelő légkör, a közösségi hangulat is. Ennek hű bizonyítéka úgy vélem, hogy lassan kétszáz feletti a taglétszámunk – tette hozzá a művészeti vezető.
Újabb küszöböt átlépve
Bár az utánpótlás korosztály már számtalanszor megtette, az együttes felnőtt csoport életében először mutatkozott be országos rendezvényen még két héttel ezelőtt. Az országos Szekszárdi Néptáncfesztiválon a fiatal generáció kiemelkedő színpadi jelenlétét ismerték el különdíjjal. Gazsi László elmondása szerint sok éve készültek rá, hogy átlépjék ezt a fontos küszöböt.
Tábori Szilvia
