Egy zenekar, több generáció, számtalan élmény. Így szól az a történet, amelyet az idén 20 éves Fajkusz banda alapítója, Fajkusz Attila osztott meg lapunkkal a hagyományőrzésről, a tanításról és a népzene iránti szeretetről.
Az együttes alapítója Fajkusz Attila félig soproninak vallja magát, hiszen édesanyja soproni születésű, Attila azonban Győrben látta meg a napvilágot. A népzenei útja mégis a városhoz köti, oda, ahol a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején gyakran megfordult győri zenekarával.
A népzene soproni nagykövetei Litvániában is hatalmas sikert arattak. Fotó: Fajkusz banda
- Sopronban akkoriban több néptáncegyüttes működött, például a Lajta Táncegyüttes és a Pendelyes. Kézenfekvő volt, hogy velük dolgozzam, így csatlakoztam hozzájuk, bár akkor még nem volt saját formációm - mesélte.
A népzene nagykövetei
- A zenekar alapítás ötlete kicsit később született meg. Először Szőke Ernőt (nagybőgő) kerestem meg, aki szerencsére lelkesen csatlakozott az ötletemhez. Őt követte Ernő fia, Szőke Gergely (brácsa), akiről kiderült, hogy igazi őstehetség. Utoljára pedig Erőss Sándor (harmonika) csatlakozott hozzánk. Remek csapatot alkotunk, azt gondolom az elmúlt két évtized is ezt bizonyítja - tette hozzá.
- Kezdetben a néptáncosokat kísértük. Ez volt a fő feladatunk, de időközben önálló zeneszámokat, táncház-koncerteket is szerveztünk. A zenekar 2009-ben készítette el az első CD-jét. Bár mi nem vagyunk a tipikus értelemben vett koncertező zenekar, úgy gondoljuk, fontos, hogy dokumentáljuk a munkánkat. Most, húsz év után ismét egy új lemezen dolgozunk, amit a Pendelyes Egyesület és a Csóri Sándor Alap támogatásával valósítunk meg.
A zenész számára a népzene nem csupán zene, hanem egyfajta értékrend, amely a magyar népi kultúrához kötődik.
- Sokan mondják azt, hogy a népzene a múltba való visszalépés, de én nem így látom.
Ez az értékrend stabilitást ad, és segít megőrizni a gyökereinket egy gyorsan változó világban. Folyamatosan alakul, és képes beépülni más műfajokba is.
Mi is játszunk átdolgozásokat, fúziós zenéket az autentikus darabok mellett. Az egyik legérdekesebb együttműködésünk a Dalriada zenekarral volt, akik folkmetált játszanak. Bár különböző műfajokat képviselünk, a közös munka mindig izgalmas kihívás volt számomra.
Az elmúlt húsz év alatt rengeteg fellépésünk volt, és mindegyik más-más élményt adott. Különösen emlékezetes volt a 2007-es színházi műsorunk, amely az első olyan produkciónk volt, ahol az autentikus zene mellett átdolgozásokat is bemutatunk. Ez a fellépés új irányt adott a zenekarunknak. Erdélyi fellépéseink szintén kedvesek a szívemnek. Minden évben muzsikálunk ott, és a helyi közösséggel szoros kapcsolatot ápolunk.
A jövőre nézve nincsenek nagy terveink – már csak az idősebb korunk miatt sem. A legfontosabb célunk, hogy elkészítsük a következő lemezt, és amíg csak lehet, folytassuk a muzsikálást. Ez tart fiatalon minket.
Hiszem, hogy a zenével éltetni lehet az embert, és amíg a hegedűt a kezemben tartom, addig folytatom. A népzene az életem része, és remélem, hogy továbbadhatom ezt a szeretetet a következő generációknak.
Varga Henrietta
