A Pósfa zenekar hosszú évek óta az idén jubiláló Csallóközi Táncegyüttes állandó zenei kísérője. A Csallóközi minden műsorában őket látni a színpadon. Így a nagy sikerrel bemutatott december 8-i Csodás Mezőség és a december 14-én bemutatásra kerülő A mi Mezőségünk című műsorokban is ők szerepelnek. Iván András, a zenekar brácsása mesél a közös munkáról, a tánc és zene elválaszthatatlan egységéről.
Milyen a Csallóközi Táncegyüttessel együtt dolgozni, és hogyan hat rád a táncosokkal való közös munka?
A Csallóközi Táncegyüttessel évek óta együtt dolgozunk, és a velük való közös munka erősen ösztönzi a zenekart arra, hogy elmerüljünk a népzene tánchoz kötődő összefüggéseiben. Nemcsak szakmailag, hanem emberileg is hatással vagyunk egymásra, amit a baráti viszonyunk is jól jellemez. Ezt a barátságot csak mélyítette, hogy a feleségemet is az együttessel való szoros együttműködés során ismertem meg, aki akkor az együttes aktív tagja volt.
Ha egy dallammal kellene bemutatnod a népzenét valakinek, aki sosem hallott még ilyet, mit választanál és miért?
Valószínűleg valamilyen mezőségi zenét választanék, amelybe annak idején én is beleszerettem. Egy lassú, lüktető muzsikát, amelyben valami ősi maradt ránk, és a ma emberének szívét is ugyanolyan erővel dobogtatja meg. Ha nem mezőségi lenne a választásom, akkor a csángó magyarok muzsikáját említeném, amelyben szintén visszaköszön ránk egy olyan érzés, amit nem lehet egy szóval megmagyarázni.
Olyan muzsikák ezek, amelyek, ha elindulnak és megérintenek, nem akarjuk, hogy véget érjenek.
Mi volt a legkülönlegesebb vagy legemlékezetesebb pillanat, amit a Csallóközi Táncegyüttes fellépésein tapasztaltál zenészként?
A legemlékezetesebb pillanatok nem feltétlenül a színpadon történnek, hanem inkább a színfalak mögött. A színpadon mindenki a maximumra törekszik, és mindez élvezettel és jó hangulatban zajlik. Ami a színpadon kívül történik – az utazás, a felkészülés, a próbafolyamatok, a közös táncházak, ünnepségek és a fellépések utáni lazítás –, azok adják a legemlékezetesebb pillanatokat. Egy alkalommal például Sopronban léptünk fel, és a fellépés után egy vendéglőben olyan hangulat kerekedett, hogy az utcáról videózták az étteremben az asztalokon mulató Csallóközi Táncegyüttest – pedig mi csak a fellépés utáni ebédhez akartunk egy kicsit muzsikálni. Na, ezt sosem felejtjük el.
Hogyan formálja a Pósfa zenekar játékát az, hogy a Csallóközi Táncegyüttest kíséritek?
A népzene, amivel foglalkozunk, valójában népi tánczene, amit igazán csak akkor érthet meg vagy érezhet át a zenész, ha azt tánc alá kell muzsikálni. Ilyenkor érzékeli, hogy jó-e, ahogy muzsikál, vagy sem, hiszen a táncosok igényeihez kell igazodnia. Ez technikai szempontból fontos, de a kisugárzás is lényeges: a zene hangulatát a zenekar hangulata is tükrözze.
Melyik az a dallam vagy zenei motívum, amit a legjobban szeretsz játszani a Csallóközi Táncegyüttessel, és miért?
Nehéz lenne csupán egy dallamot kiválasztani. Mindent szeretek, ami jól sikerült koreográfiához készült zene, különösen, ha már bejáratott produkcióról van szó. Ilyenkor a zenekar és a tánckar is önfeledten élvezi az előadást, amit a közönség is érzékel.
Az évek során kialakult jó emberi kapcsolatok azok, amelyek azt a különleges légkört megteremtik a zenekar és a tánckar között, amit a közönség is megérez az előadások során.
Mi inspirál abban, hogy a magyar népzene hagyományait tovább éltessétek a Pósfa zenekar által?
Azt szoktam mondani, hogy nem a (például) ’40-es éveket szeretnénk visszahozni a mába, hanem átemelni a mába azt, ami akkor jó volt. A hagyományos zene, tehát a népzene is ilyen érték, amit fontos élő hagyományként továbbadni. Az, hogy ezt olyan közönségnek és baráti közösségeknek adhatjuk elő, mint a Csallóközi Táncegyüttes vagy más környékbeli együttesek, erős inspirációt jelent számunkra. Bár sok esetben vita folyik az autentikusság fogalma körül, a legfontosabb, hogy őszintén álljunk hozzá, és megértsük a népzene fő motivációját: a zeneszolgáltatást és az élő muzsikával való szórakoztatást.
Ha egy külföldi közönség előtt kellene bemutatni a Pósfa zenekar és a Csallóközi Táncegyüttes közös munkáját, hogyan foglalnád össze, mi teszi ezt a kapcsolatot különlegessé?
Véleményem szerint mind a zenekar, mind a tánckar ugyanazt látja meg ebben a műfajban. Közös munkánk fő motivációja a küldetés, hogy a hagyományos kultúránk minden generációhoz eljusson, és látszódjon, hogy mindezt természetes módon éljük meg – a hétköznapok része lehet ma is. Egy külföldi számára pedig azt az üzenetet közvetítenénk, hogy saját tradicionális kultúránk ismerete és ápolása fontos, mert az identitásunk legalapvetőbb elemeit hordozza. A kulturális különbségek érzékelésével más kultúrák iránt is tiszteletet tanúsíthatunk, miközben sajátunkat közelebbinek érezzük. Végiggondolva mindezt, az ember arra jut, hogy ez egy varázslatos dolog, csak nyitottnak kell lenni, és hagyni kell, hogy ránk találjon. Érdemes kipróbálni, mert az a biztos.
