A fennállásának 70. évfordulóját ünneplő Csallóközi Táncegyüttes egykori és jelenlegi tagjai, fiatalok és idősebbek – köztük Béhr Zsuzsa, Vida Igor, Konkoly Annamária, Koráb Laura, Németh Máté és Cséfalvay Franciska – osztották meg gondolataikat arról, hogyan hatott életükre az együttesben töltött idő, melyek a legemlékezetesebb pillanataik, és hogyan élik meg a néptánc közösségformáló erejét és kihívásait.
Kérdések:
1. Milyen hatása van/volt a mindennapjaidra, hogy az együttesben táncolsz?
2. Mi volt az a pillanat vagy élmény az együttesben, ami leginkább megérintett, s amit soha nem felejtesz el?
3. Melyik tánc vagy koreográfia jelenti/jelentette számodra a legnagyobb kihívást, és hogyan birkózol meg vele?
4. Ha egyetlen táncmozdulattal kellene kifejezned, mit jelent számodra a néptánc, melyik lenne az, és miért?
5. Ha egyetlen dolgot kellene kiemelned, amit az együttes közössége adott neked, mi lenne az?
Idősebb generáció: Életformáló hagyomány és közösség
A Csallóközi Táncegyüttes régebbi tagjai elmesélték, hogyan adott keretet és tartalmat a tánc az életüknek, hogyan gazdagította életüket maradandó élményekkel és erős közösségi kötelékekkel.
VIDA IGOR
7
Vida Igor és Vida Éva
1. Egyetemista koromban, elég a nagy összevisszaság és szervezetlenség korszakában kezdtem táncolni. A heti 2-3 próba rendszert és kötelességtudatot hozott az életembe, valamint egy nagyszerű szocializálódási lehetőséget, inspiráló közösséget – nem kizárólag a népi kultúra terén.
2. A próbákon átélt kemény munkán, sikereken, kudarcokon, kihívásokon túl mindenképp a turnék és közös kirándulások, melyek remek alkalmat adtak a csapat összekovácsolódására a próbatermen kívül is. És egy szomorú esemény is: fiatalon hagyott itt minket Fleischhacker Roman barátunk.
3. A legényes táncok. Soha nem fektettem bele elég energiát, meg talán nem volt bennem elég szereplési vágy és önbizalom, hogy ezeket számomra megfelelő szinten megtanuljam.
4. Inkább egy táncot említenék: a bonchidai román forgatóst. Ebben a táncban rengeteg harmóniát, eleganciát, kecsességet, méltóságot vélek látni és a mögötte álló kemény munkát, mire azt valaki sajátjává tudja tenni. Na és a zenéje!
5. Röviden: a feleségem. Bővebben: a csodás népi kultúra világán túl egy olyan közösség, amely a mai napig meghatározza a legszorosabb kapcsolataimat.
KONKOLY ANNAMÁRIA
7
1. Számos pozitív hatatását érzékelem az együttesben táncolásnak. Bár a próbák előtt többnyire nehezemre esik lóhalálában a próbaterembe sietni és félretenni a családdal, munkahellyel, háztartással kapcsolatos teendőket, a próbák végén mégis mindig úgy érzem, hogy megérte. Szellemi és fizikai frissességet, a kreativitásom megélését és nagyszerű közösségi élményt biztosít az együttesben táncolás. Jól esik egy kis időre átlényegülni és megfeledkezni a hétköznapi gondokról.
2. Rengeteg ilyen van. Most leginkább talán a közelmúltban elért sikerünk, a Táncfórum által rendezett Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Minősítő Gálája országos döntőjében megszerzett nívódíjunk átadása rezonál bennem. Keményen megdolgoztunk azért, hogy a döntőbe jussunk. Kiálltunk magunkért, egymásért. Talán épp ezért ilyen fontos ez az elismerés, mert igazán küzdeni kellett érte. Csakis jó értelemben.
3. Egyértelműen a budatelki és bálványoscsabai román táncok. Technikailag a legnehezebb tánc, amit valaha táncoltam. Eleinte még a fizikai korlátaimat is feszegetni kellett – sérült a csuklóm a bokám. Aztán lett egy kiváló táncospárom, akire rá mertem bízni magam, így kísérleteztem ki, hogy mit hogyan tudok megoldani. Egy idő után már én is elhittem, hogy menni fog ez. Nagyon fontos egymás támogatása.
4. A karikázókban a karok összefonódása. Különleges energia szabadul fel ilyenkor. Mindenki egyformán fontos része az egésznek. S mivel énekelünk is közben, teljes a boldogság.
5. Az a bizonyos megtartó erő. A szakmai fejlődés mellett az érzelmi faktor a legfontosabb. Ha segítség kell, vagy ha egy fergeteges buli van kialakulóban, mindig számíthatunk egymásra.
BÉHR ZSUZSA
7
Béhr Zsuzsanna és Vangel János
1. Egyrészt állandó időhiány – ezért tudatosabb időbeosztás. Másrészt hetente kétszeri feltöltődés, elszakadás a mindennapi gondoktól. Van, hogy hatkor hullafáradtan esek be a próbára, s azon kattog az agyam, mennyi dolgom lenne otthon, mit kéne még másnapig megoldanom. Néhány perc múltán mindezt ki tudom kapcsolni, s csak élvezem a mozgást, a táncot. Ilyenkor frissebben érek haza, mint ahogy elindultam.
2. Nem tudnék egyet kiválasztani, mert rengeteg ilyen van. A legutóbbi talán az a pillanat, amikor a színpadon állva a fiamat néztem, amint épp szólót táncolt.
3. Mindig az a táncanyag, amivel épp foglalkozunk. Hogy meg tudjam ragadni annak a tájegységnek a stílusát, fő jegyeit. Ebben segítenek a gyűjtésekből fennmaradt archív felvételek, s persze rengeteg gyakorlás.
5. Egyetlen mondatba sűrítve: a mozgás élvezete, számomra kedves emberek társaságában.
Fiatalok: Kihívások, élmények és a néptánc szeretete
A fiatalabb generáció tagjai is megosztották, miként vált mindennapjaik részévé a néptánc, milyen szakmai és emberi fejlődést köszönhetnek az együttesnek, és hogyan látják a hagyományok továbbadásának fontosságát.
KORÁB LAURA
7
1. A tánc már beépült a mindennapjaimba. Csempész bele egy kis mozgást.
2. Rengeteg szép pillanatunk volt már együtt. Legyen szó fellépésekről, utazásokról, próbákról. A legjobb pillanatok, azonban, a váratlan pillanatok: rögtönzött táncházak és hasonlók.
3. korábbi feladatok közül, talán a cigánytáncok megtanulása bizonyult a legnehezebbnek. A jelenlegi koreográfiák készítésekor a különböző forgástechnikák elsajátításával küszködtem.
4. Azt, hogy mit jelent nekem a tánc, valamilyen körtánccal írnám le, mert a tánc egy közösségi élmény, melyben mindenki hatással van mindenkire.
5. Élményeket adott és barátságokat. Rengeteg tapasztalatot és történetet, amit majd elmesélhetek az unokáimnak is.
CSÉFALVAY FRANCISKA
7
1. Az, hogy a Csallóközi táncegyüttesben táncolhatok nagy büszkeséggel tölt el. Kihívást jelent számomra, hogy ilyen nagyszerű táncosokkal táncolhatok együtt, mindig van hová fejlődnöm, van mit tanulnom tőlük. A táncnak köszönhetem, hogy a mindennapjaim szinte minden területéhez is próbálok alázattal és szenvedéllyel viszonyulni.
2. Nagyon sok olyan meghatározó és felejthetetlen pillanatban, sok olyan személyes élményben volt részem, ami megérintett és soha nem fogom elfelejteni. Nehéz ezek közül egyet választanom, de talán azt az élményt szeretném kiemelni, amikor az ifi csapattal először szerepelhettünk a felnőtt táncegyüttes karácsonyi nagyműsorában és mezőkölpényi táncokat mutathattunk be.
3. Számomra a legnagyobb kihívást a szászcsávási cigány táncok megismerése, táncanyagának elsajátítása jelentette. Nagyon érdekes, hogy ez a tánc mennyire különbözik a magyar táncoktól. Nem csak a tánclépéseket szerettem volna megtanulni, hanem belelátni ennek a közösségnek a kultúrájából adódó, tánchoz való sajátos viszonyába is. Sok archív felvételt és fényképet is megnéztem ahhoz, hogy minél autentikusabb és teljesebb képet kapjak és tudjak majd átadni a nézők számára is.
4. Számomra a néptáncot leginkább a táncmozdulatokat megelőző felkérő gesztus fejezi ki, hiszen már ebben megjelenik az egész néptáncra jellemző értékrend és magatartásforma. Ez tájegységenként eltérő volt. A fiú ment oda a lányhoz, kérte fel a lányt a táncba, vagy intett, szólt a párjának, ezután pedig következhetett a tán. A táncmozdulatok közül a legkifejezőbb számomra a széki páros forgás, mert ennél mindkét félnek teljesen egyforma energiát kell bele tennie a forgásba, hogy az lendületes és folytonos tánc legyen.
5. Amit a leginkább köszönhetek az együttesnek, az a közösségi munka ereje, és hogy valamilyen céllal lehetek itt, ez a cél pedig a kultúránk és hagyományaink előtti tisztelgés.
NÉMETH MÁTÉ
7
1. A néptánc szerves része az életemnek mind fizikai, mind lelki értelemben. Egyszerre jelent mozgást, feltöltődést és közösségi élményt. Egy sikeres fellépés után napokig forrnak bennem a jó érzések, így lendületet adva a napi tevékenységekhez.
2. Mindig jó érzéssel tölt el, amikor a közönség vastapssal fejezi ki háláját. Az ilyen és ehhez hasonló élmények tanúskodnak a néptánc szeretetéről a csoporton belül, illetve arról, hogy a kemény munka meghozza gyümölcsét.
3. Mindegyik koreográfiának megvannak a maga nehézségei, amivel meg kell birkózni. Legyen szó a koreográfia összetettségéről, hosszúságáról vagy a hiteles táncanyag megjelenítéséről. Jelen pillanatban a legnagyobb kihívást számomra a román táncok jelentik, amelyek stílusukban és lendületükben is eltérnek a legtöbb magyar néptánctól. Kitartó munkával és odaadással a cél elérhető.
4. Számomra inkább a csizma az, ami kifejezi a néptánc iránt érzett szeretetemet. Hiszen a csizma a néptánc, de valamilyen módon a zene és hangok szilárd alapját is képezi. Minden egyes pár csizmának megvan a maga története, amelyet tovább hordoz és így visszatekintést nyújt a múltba, hagyományokba és a csizmakészítő mesterek szorgos kezeibe.
5. Az együttes és a néptánc legnagyobb ajándéka az önazonosság érzése. Megtanított arra, hogy büszke legyek a gyökereimre, nemzeti hagyományainkra és múltunkra, amit máig az együttesen keresztül hűen és fáradhatatlanul ápolunk és őrzünk.
