Igazi néptáncünneppel emlékezett meg alapításának 30. évfordulójáról a Kecskeméti Kurázsi Táncműhely november 9-én a lakiteleki Hungarikum Ligetben. A gálaműsorban fellépett a Kecskemét Táncegyüttes és a Kunság Táncegyüttes, a Hírös Néptánctanoda, valamint a ballószögi Kincsecskék és a lakiteleki Kösöntyű is. A Kárpátia Rendezvényházban összegyűlt két és félszáz résztvevő természetesen táncházzal kerekítette le az estét. A Kurázsi történetéről és küldetéséről, a kecskeméti néptáncoséletről beszélgettünk Csuma Sándorral és Takács Zsolttal, a Kurázsi jelenlegi vezetőivel, valamint Fantoly Gyulával, a műhely egyik alapítójával és első vezetőjével.
„Azért csináljuk, mert jól akarjuk magunkat érezni” – összegezte a néptánc lényegét Csuma Sándor, a Kurázsi szakmai vezetője. Fontosak a fellépések és a szakmai megmérettetések is, a legfontosabb azonban az élmény és a közösség. Ezek a nehézségek idején is támaszt nyújtanak az embernek. Van egy természetes ingadozás a csoport létszámában, egy gyermek születése vagy épp egy betegség egy időre távolmaradásra késztetheti az embert. Idővel azonban jelentkeznek a „megvonási tünetek”, és sokan visszatérnek – mesélte Takács Zsolt, a Kurázsi Táncműhely Egyesület elnöke.
A történet 1994 szilveszter éjszakáján kezdődött. „Akkoriban még a Kecskemét Táncegyüttes (KTE) volt az egyetlen helyi csoport, ebben táncoltunk mindannyian, akik akkor beszélgettünk egy új együttes létrehozásáról. A célunk az volt, hogy a saját elképzeléseink, igényeink szerint táncolhassunk, gyarapíthassuk tudásunkat” – idézte fel Fantoly Gyula, a Kurázsi egyik alapító tagja, első vezetője. „Létrehoztuk a Kurázsi Táncműhelyt, amelyben, ahogyan a neve is mutatja, műhelymunka folyt. Ez abban nyilvánult meg, hogy az együttes több tagja is vállalt oktatói, koreográfusi feladatokat.”
A kurázsi közismert jelentésén túl egy mezőségi, magyarszováti tánckifejezés is, a sűrűmagyart nevezik így arrafelé. A kurázsisok első próbaterme a Táncsics Művház, az egykori úri kaszinó épülete volt. Egy év alatt állították össze első műsorukat, amelyet nagy érdeklődés mellett mutattak be ezen a helyszínen. Az első közös siker után a tagság, amely addig párhuzamosan két együttesbe járt, elkötelezte magát a Kurázsi Táncműhely mellett.
A következő évek a közös munkáról, új táncok, koreográfiák betanulásáról szóltak, amibe mindenki beleadta azt, amit tudott – ahogyan az egy műhelyben szokás.
Négy alkalommal, 1998-ban, 2000-ben, 2002-ben és 2004-ben is kiváló minősítést kaptak a szakmai megmérettetéseken, az ország tíz legjobb amatőr együttese közé tartoztak – mesélte Fantoly Gyula.
Az Erdei Ferenc Művközpontban adtak többórás műsorokat, adatközlők részvételével.
A Kurázsi vezetését 2008-tól Csuma Sándor vette át, Fantoly Gyula és felesége, Balogh Ildikó pedig megalapították a Kunság Táncegyüttest. A 30 éves jubileumi gálán már egy színpadon táncolt a Kurázsi és a Kunság, akárcsak a Kecskemét Táncegyüttes, melynek művészeti vezetője, Lukács László szintén éveket táncolt a Kurázsiban, miután 17 évesen csatlakozott a műhelyhez.
Lukács László visszaemlékezése
Mindig is jó szívvel gondolok a Kurázsi Táncműhelyben eltöltött időszakomra. Fiatalon kerültem a kezdő, alapító csapat tagjai közé, akik akkor felnőtt táncosként Kecskemét meghatározó néptáncosai voltak. Hét évig tudtam tagja lenni az akkori közösségnek, mivel felvételt nyertem a Magyar Állami Népi Együttesbe hivatásos táncosként. Ezáltal összeegyeztethetetlen lett a két együttesben való táncolásom. Később, a budapesti táncos pályafutásomat követően pedig a Kecskemét Táncegyüttes művészeti vezetője lettem, így utána emiatt nem tudtam visszacsatlakozni közéjük. Ha kérdeznék, hogy mi jut eszembe az akkori Kurázsiban töltött éveimről, akkor azt mondanám, hogy lendület, igényesség, szakmaiság, alázat és összetartás. Mindaz, amit én magam is következetesen képviselek, várok, illetve elvárok a mai napig művészeti vezetői és egyéb munkáim során.
Lukács László a lányait is megtáncoltatta a Kurázsi-gálán
A Kurázsi 2008 óta kevésbé koncentrál a szakmai minősítésekre és megmérettetésekre, nem a zsűriknek akar megfelelni. „Magunk elé tesszük a követelményeket” – fogalmaz Csuma Sándor. A pandémia előtt heti kétszer próbáltak, azóta egyszer. „A Covid azért fizikailag megfogott minket. Könnyű volt utána összerántani a bandát, de már csak egy próbával folytattuk hetente” – meséli.
A próbák helyszíne a régi kamaraszínház Erkel utcai épülete. Az állami tulajdonban lévő ingatlant kedvező feltételekkel sikerült használatba venniük. Saját próbáik mellett más tánccsoportoknak is kiadják, így itt próbál például a Szia Rozi néptánccsoport, valamint a Hírös Néptánctanoda Csutora csoportja, utóbbi oktatója Fantoly Gyula. Táncházaknak is helyet ad az épület, a Kurázsi évi négy-ötöt szervez, de például Karsai Andrásék is tartottak itt közös énekléssel és néprajzi előadással fűszerezett táncházat. Mindez élő zenével, ahogy egy táncházban dukál.
A Hungarikum Ligetben tartott november 9-ei gála igazi néptáncünnep volt. Megmutatta, sőt hirdette, hogy egy városban több tánccsoport is megfér egymás mellett. Nem is csak megfér, kiegészíti egymást.
Különböző élethelyzetek, életkorok, a néptánc iránti kisebb-nagyobb elkötelezettség, vagy épp a személyes kapcsolatok, a személyes bekötöttség dönti azt el, hogy valaki épp a Kurázsiban, a Kunságban, vagy a KTE-ben táncol. Vagy, tehetjük hozzá, a Tűzön-Vízen át Egyesületnél vagy épp a Szia Rozinál. Utóbbiak nem is szerveznek fellépéseket, „csak” a néptánc szeretete hajtja őket.
Mindhárom beszélgetőtársam, Csuma Sándor, Takács Zsolt és Fantoly Gyula is egyetértett abban, hogy felívelőben van a néptánc, a népzene Magyarországon. Egyre többen állnak föl táncolni a táncházakban, köztük nagyon sok a fiatal. A fiatal táncosok és zenészek túl is szárnyalják mestereiket – mondja Csuma Sándor.
„A fiatal oktatók már jobbak, mint mi, a fiatal zenészek is sokszor virtuózabbak mestereiknél. De ami fontos, hogy a géppuskaláb és -kéz mögött megmaradjon a méltóság és a hagyomány tisztelete”.
Fantoly Gyula pedig így fogalmaz: „Nem kell a fizikai határainkon felül táncolni. Úgy kell táncolni, hogy örömet szerezzen”.
Kecskeméten kifejezetten erős az utánpótlás, elég, ha a Kodály Iskola néptánc és népzene tanszakára, vagy épp a Szent Imre Iskolára gondolunk, ahol szintén több száz gyermek néptáncol. A Hírös Néptánctanoda is fontos bázisa a gyerekek oktatásának. Ugyanilyen fontos, hogy számos táncházat szerveznek Kecskeméten és környékén. Így minden adott ahhoz, hogy a magyar néphagyomány e fontos szelete élő maradhasson. Csak művelni kell – és mindenekelőtt élvezni.
Borda Máté
