Hogy a télűzésnek mekkora lesz a hatása az időjárásra, nem tudjuk, de azt igen, hogy a dusnokiak megint egy jól szervezett, fergeteges bállal tisztelegtek őseik és a régi hagyományok előtt. Dusnokon a télűző préló, a horvát bál az egyik legjobb dolog a télben.
A rangos és színes kulturális programjairól és horvát gyökereinek őrzéséről ismert községben január 25-én, szombaton fergeteges télűző préló megrendezésével, azaz horvát bállal vette kezdetét a február 15-én, Rác Fonóval záruló programsorozat. A szombat este nyolc órakor kezdődő bált a Horvát Nemzetiségi Önkormányzat és a Tamaskó Péterné Éva vezette Biser tánccsoport felnőtt tagjai szervezték. A talpalávalót ezúttal is a kitűnő helyi horvát nemzetiségi zenekar, a Zabavna Industrija pengette.
Az alkalomra kreatívan feldíszített művelődési ház bejárata és a kiszűrődő délszláv zene már sejtette, hogy a szervezők idén is sok energiát fektettek a préló – eredeti jelentése fonó – megszervezésébe, amely minden év januárjában veszi kezdetét, és a hagyományőrzés, népmese, népzene, néptánc, fánkkészítés, eszem-iszom, dínom-dánom jegyében egészen február közepéig tart.
A télűző préló a hagyományaik részévé vált Erről szólva Tamaskó Péterné Éva főszervező elmondta.
– Magyarországon vízkereszt, január 6. a farsang kezdete, az ónaptárat használó keleti keresztény egyházak a Gergely-naptár szerint viszont január 19-én tartják. Dusnokon a prelót, fonót 2006 óta az utóbbi dátumhoz közeli hétvégén tartjuk. A horvátok lakta települések lakóinak a fonóban való együttléte mindig is társasági alkalom volt. Miután a fonás, szövés megszűnt, a bálokat megtartották. A feljegyzések szerint az első veliko prélót, tehát nagy prélót 1879. február 2-án tartották Szabadkán. Az alkalomra egy kalocsai kispap-növendék, Nikola Kujundzsity egy szép dalt írt. A dallamot, mely így kezdődik: Kolo igra, tamburica szvira (Járják a kólót, szól a tambura), a „bunyevácok himnuszának” nevezik. A dal ma is felcsendül a Felső-Bácskában megrendezett prélókban, így ma itt, nálunk is – mondta a horvát néptáncegyüttes vezetője.
– A prélót rendező horvát nemzetiségi önkormányzatok egymással egyeztetve szervezik a saját báljukat, hogy azok időben ne ütközzenek egymással. Ennek is köszönhető, hogy a horvát nemzetiségű bálozók legaktívabb magja hétről hétre másik településen vesz részt a prélón. Az idei dusnoki bálon sincs ez másként, sokan érkeztek Bajáról és környékéről, Hercegszántóról, Kecskemétről, Lórévről, Budapest vonzáskörzetéből, vagy éppen a közeli Bátyáról – mondta.
A szombati bál visszaigazolta azokat a véleményeket, hogy a horvát néptáncnak, a kólónak, amely alapvetően társastánc, egyfajta közösségteremtő ereje van. Ahogy megszólalt a vérpezsdítő muzsika, a bál közönsége szinte egy emberként pattant fel a vacsorára megterített asztaloktól és töltötte be a művelődési ház nézőteréből kialakított nagy táncteret. Hogy a télűzésnek mekkora lesz a hatása az időjárásra, nem tudjuk, de azt igen, hogy a dusnokiak megint egy jól szervezett, fergeteges bállal tisztelegtek őseik és a régi hagyományok előtt.
Zsiga Ferenc
