Harmadik alkalommal nyerte el az elismerést. A nyíregyházi Demarcsek Dániel méltán lehet büszke a nem mindennapi eredményeire: Békéscsaba az egyik kedvenc városa, a néptánc az élete.
Komoly hagyományokkal bír az Országos Szólótáncfesztivál, amelyet ötvenegy esztendeje rendezték meg először. A célja az volt, hogy fórumot teremtsen a legkiválóbb néptáncos előadóknak arra, hogy számot adhassanak eredeti néptánc ismeretükről, valamint magas színvonalú egyéni előadásmódjukról, ezáltal segítve a magyar néptánckincs megőrzését, továbbörökítését. Az ötlet Vásárhelyi Lászlótól származott, aki Born Miklóssal, a Balassi Táncegyüttes vezetőjével karöltve 1974-ben közösen koordinálta az első fesztivált. A huszonhetediknek nemrégiben Békéscsaba otthont, és a viharsarki várost örökké a szívébe zárta Demarcsek Dániel, aki „örökös” lett.
Demarcsek Dániel édesapja nyomdokain
Harmadik aranysarkantyúja megnyerésével ő is belépett az Örökös Aranysarkantyús táncos címet nyert szólótáncosok exkluzív mezőnyébe, ahol édesapja, Demarcsek György is ott található. Az örökös titulus azzal is jár, hogy a versenyző többször már nem indulhat a versenyen, legfeljebb kísérőpartnerként segítheti valamely női versenyző bemutatkozását. Dániel a nyíregyházi Margarétában nevelkedett, majd a Nyírség Táncegyüttest is évekig erősítő szólista pályafutása az elmúlt években a Duna Művészegyüttesben teljesedett ki, ahol táncos párjával, Honvédő Eszterrel készültek a versenyre. Egyébként az idén először induló Eszter a zsűri különdíját nyerte el.
Dániel méltán lehet büszke a nem mindennapi eredményeire:
– Az idei versenyen a zsűri egyik tagja úgy fogalmazott, hogy ez a megmérettetés olyan, mint az olimpia, és ahogy láttam, hogy mennyire izgulnak a táncosok, hogy mennyire sokat készültek, mennyit gyakoroltak, tapintani lehetett a feszültséget a levegőben. Számomra nagy értéke van a címnek, és nem csak a minősítés elérése, hanem az odavezető út hasznossága miatt is.
Hogy először kiérdemelni „könnyebb”, vagy másodszor és harmadszor is rászolgálni az elismerésre? Jó kérdés. Valójában egyiket sem könnyű megszerezni. Sok-sok óra gyakorlás és készülődés előzi meg a versenyt. Mindegy, hogy éppen hányadikért indul az adott táncos, ugyanolyan felkészülten kell menni, ezt tapasztalatból tudom. Többször éltem át kudarcot is korábban ezen a versenyen, ám mindez sose törte le a kedvem vagy a motivációm, sőt! Szóval egyáltalán nem egyszerű kiérdemelni az Örökös Aranysarkantyús táncos címet.
– Az a tény, hogy elértem a célomat, egy hosszú utazás végét jelenti, ami hozzájárult a fejlődésemhez. Számomra 12 éves utazás volt ez, mely során 6 versenyen vettem részt, 18 táncanyaggal ismerkedtem meg, szereztem díjat párostánc és szólótáncos kategóriában is. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. Az aktuális zsűritagoktól minden versenyen kaptam olyan tanácsokat, kritikákat vagy dicséreteket, amelyeket sosem felejtek el. Azok a bizonyos mondatok mindennél többet érnek.
A Demarcsek név Nyíregyházán és országszerte is védjegy a néptánc világában. Vajon a családi kötelékek miatt szinte törvényszerű volt ez a pálya annak idején Dánielnek?
– Egyáltalán nem. A testvéreim is más hivatást választottak, ugyanakkor a mai napig szeretik a magyar néptáncot, és ha úgy adódik, akkor táncolnak is. Számomra szorosabb kötődés alakult ki a néptánccal. Örömömet lelem benne, és büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy milyen sokszínűt alkottak őseink itt, a Kárpát-medencében. A mai napig rácsodálkozom arra a tánctudásra és kreativitásra, amire képesek voltak elődeink. A családomnak mindig hálás leszek, hogy nem maradt ki az életemből ennek a tánckultúrának a megismerése. Mennyivel szegényebb lenne az életem, ha mindezt nem ismerném. Azt gondolom, hogy a néptánc alapfokú ismerete is sok örömet okoz az adott ember életében.
Nekem a néptánc megadta az önkifejezés egyik legszebb formáját. Esélyt adott arra, hogy szerepelhessek a legkisebb falunak kis színpadjától Budapest legnagyobb színpadjain keresztül tévéműsorokon át számos külföldi előadáson. Megismerhettem számtalan oktatót és barátot a táncon keresztül. Együtt tanulhattam magyarpalatkai táncokat a nagykállói Téka Népművészeti táborban a feleségemmel. Tanulhattam édesapámtól és édesanyámtól gyermekkorom óta, hasonlóan ahhoz, ahogy a régi faluközösségekben történt, de a mai napig tanulok tőlük. Adott még munkát, felelősséget, kudarcot, bánatot, örömet, kihívást, vigaszt, fájdalmat, tiszteletet és szeretetet.
Demarcsek Dániel büszke lehet arra, hogy felvételt nyert a Duna Művészegyüttes tánckarába.
– Ez már a negyedik év, hogy esélyt kaptam az együttesnél. Büszke vagyok minden egyes szólótáncos versenyemre, azokra is, amelyek nem díjjal zárultak. Ezek mind hozzájárultak a fejlődésemhez. A Fülöp Viktor-ösztöndíj elnyerése is nagyon fontos volt számomra. Szerepelhettem a Fölszállott a páva című műsorban az akkori párommal és a Nyírség Táncegyüttessel, és büszke vagyok a Táncművészeti Egyetemen szerzett pedagógus diplomámra is.
– A néptánc művelése és megélése szellemi és fizikai tevékenység egyben. Néha persze kell egy kis kikapcsolódás, de egy-két nap pihenés után már a szervezetem jelzi, hogy táncolna, és ez ellen egyelőre nem tudok mit tenni. Rászoktam arra, hogy vagy nézem, ahogy mások táncolnak, vagy én is táncolok. Amikor nézem a táncot, akkor gyűjtöm az inspirációt, és gyakran motivál is az, amit látok. Aztán nincs megállás.
A Duna Művészegyüttes mellett igyekszem minél több időt tölteni a szeretteimmel, a családommal és a barátaimmal, ugyanis ők a legfontosabbak, nekik köszönhetem, hogy azt csinálhatom, ami boldoggá tesz.
Demarcsek Dániel aranysarkanytús évei
2018
2021
2025
L. Tóth Lajos
