„A Tiszában már eltűntek a tündérmesék, mert megjöttek a gőzhajók” – Mondana mesét a barátainak, de nem tudja, hogyan? Itt a megoldás!
Februárban indul a Hagyományok Háza élőszavas mesemondásról szóló tanfolyama, melyre még várják a jelentkezőket. Agócs Gergelyt, az egyik alapítót és a tanfolyam vezetőjét kérdeztük.
Február 5-én indult a Hagyományok Háza hagyományos, élőszavas mesemondást tanító tanfolyama, melyre még lehet jelentkezni.
Ez a fajta mesemondás rajta van az UNESCO jó gyakorlatokat összegyűjtő listáján.
A Mandinernek a tanfolyam egyik alapítója és vezetője, Agócs Gergely kifejtette: „A mesemondó tanfolyam olyan narratív technikákat figyel meg és próbál átörökíteni, amelyek a mesemondás műfajában évszázadokon keresztül csiszolódtak. Aki megtanul így mesét mondani, annak egy kémia-tananyag leadása is könnyebben megy majd, ugyanis aki a tanfolyamon megtanul mesét mondani, az azt tanulja meg, hogy hogyan tudjon mondani egy szöveget úgy, hogy a hallgatóság semmi másra ne tudjon figyelni, csak arra, amit ő mond. Megfigyeljük a nyelv hangsúlyait, a hanghordozást, a beszéddinamikát, a melodikáját, megtanuljuk használni a beszédtempót, hogy milyen ereje és jelentősége tud lenni például a hatásszünetnek, hogy hol milyen fogalmi készlettel operáljunk. S mindezek arányait és mértékeit megpróbáljuk úgy átadni a hallgatóknak, hogy azok a lehető leghatékonyabban rögzítsék a történet cselekményét a hallgatóság tudatában.
Azért jobb mesét mondani és hallgatni, mert ha a moziban megnézzük a filmet ötször, minden másodpercében ugyanaz fog megtörténni. A mozi a történet vizuális feldolgozásán túl egy nagy bűntényt is elkövet, mégpedig konzerválja a mondanivalót.
Az élőszavas mesemondás ezzel szemben minden egyes alkalommal újraalkotja a történetet. Ennek az újraalkotásnak a folyamatában tudjuk igazán értelmezni, hogy a hagyomány a dinamikus, szemben a statikus és rögzített popkultúrával szemben.
Egy költő versét csak úgy lehet és szabad kiadni, elmondani, ahogy az pontosan van, mert védi a szerzői jog. A mesemondásban minden egyes előadó együttalkotója az adott történetnek, hiszen minden előadás alkalommal egyes saját pillanatnyi változatát hozzuk létre az adott narratívának.”
Mi történik a tanfolyamon?
Az öt hétvégés képzésén a hagyományos, „eszköztelen”, élőszavas mesemondás van a középpontban. Ennek ismérvei, hogy
nem olvassák, nem egy szóról szóra megtanult mesét mondanak el fejből, hanem a mesemondók a népmesék szüzséjét, a történetet színezik ki, „díszítik fel”, rögtönözve, a közönség igényeihez alkalmazkodva, velük interakcióba lépve, a környezetre reagálva és az adott szituációhoz igazodva.
Ezért is jelenthet az ismeretbővítés és a kiváló mesemondókkal való személyes találkozás élménye mellett hasznos készségfejlesztést a képzés mindenkinek, nemcsak a mesemondás, de bármilyen nyilvános megszólalás, kommunikáció terén is, főként azoknak, akik emberekkel foglalkoznak.
Az élőszavas mesemondás tehát a népmese hagyományos, improvizatív, változatokban és a szóbeliségben élő formája, ennek a hagyománynak az életben tartását tűzte ki célul a Hagyományok Háza, és ezt tanítja mesemondó tanfolyamain is. A képzés elméleti, gyakorlati és módszertani elemei egymásra épülve biztosítja a hallgatóknak azokat az ismereteket, amelyekkel hagyományos népmesék ilyen, vagyis szóbeli elmondására alkalmassá válnak.
A gyakorlati órákon a résztvevők hagyományőrző és színpadi mesemondókkal találkoznak (archív felvételekről és élőben is), közös foglalkozások során fejleszthetik narratív készségüket, mesemondó technikájukat, szóbeli és írásbeli feladattal mesei nyelvezetben való jártasságukat.
A képzés során minden résztvevő legalább egy magyar népmesét elmond, amire az oktatók azonnali visszajelzést adnak, tanácsaikkal segítve a további fejlődést. A képzés egy külön időpontban szervezett szóbeli elméleti vizsgával zárul.
Szilvay Gergely
