|Illés Gábor, a Hárompatak zenekar vezetője mesélt az Új Szónak a népzenével való megismerkedéséről, a zenekar találkozásának körülményeiről és a közösen eltöltött évekről. 2007-es alapításuk óta egészen a mai napig aktívan zenélnek. A zenekar tagjai: Angyal Réka, Balázs Lilla, Pok Attila, Illés Gábor, Szendi Róbert és Takács Zoltán.
Hogy kezdődött a történetetek?
2007 nyarán kezdtünk együtt zenélni, az első táncházunk az év őszén volt. Jómagam 2005 óta foglalkozom népzenével, pontosabban a moldvai csángók, majd később a gyimesi csángók népzenéjével. Alapvetően táncosként kerültem kapcsolatba a népzenével, előtte gitározni még az alapsuliban kezdtem el, s természetesen egyáltalán nem volt célom, hogy zenész legyek, hanem egyszerűen szerettem a jó zenét. Édesapám révén a rockzenével találkoztam először, s muzsikálni is a tábortűz mellett és a gimis osztálykirándulásokon szoktam. Megjegyzem, a mai napig amatőr muzsikusnak tartom magam.
Hogyan jutottál el a népzenéhez?
Gimis voltam, amikor elkezdtem táncolni a Hajós Néptáncegyüttesben, Komáromban, miután egy sulis rendezvényen az egyik osztálytársam már az együttes tagjaként széki férfi táncokat mutatott be. A próbákon, a bemelegítéséken szólt a népzene, s nem mellesleg Hodorog András moldvai furulyás – aki később mesterünk lett – lemezét is hallgattuk. A moldvai egy lüktető ritmusú, repetitív, fülbemászó muzsika, ami azonnal megragadott. Ugyanazon osztálytársamtól, aki a táncba is belevitt, megvettem egy rézgyűrűs pásztorfurulyát, hogy aztán a próbákon hallott dallamokat otthon is lejátszhassam, kisilabizáljam. Nem sokkal később elmentem az évente megrendezett Csángó Bálba Budapestre, ahol szembe jött velem egy hirdetés az akkor még működő tiszadobi nyári táborról. Magam is jelentkeztem rá, itt tanított bennünket Hodorog András is, ekkor ismerkedtünk össze személyesen is. Kitárult ez a világ, megismerhettem több akkor már aktív, vagy később aktívvá váló moldvai zenészt is, jó barátságokat kötöttünk. Hamarosan szereztem egy kobozt is Erdélyből.
Milyen tagokkal kezdtetek és kik, milyen hangszerek alkottják a zenekart?
Miután a kobozzal is el kezdtem ismerkedni, meggyőztem az egyik táncos társamat, Pok Attilát, hogy vegye kézbe a furulyát, s muzsikáljunk együtt. Bele is ment, szépen haladtunk előre, heti kétszer próbáltunk együtt. Hamar jött a dobos is, Takács Zoli, akit a helyi keresztény ifjúsági közösségből ismertem. Kicsivel később, egy zenész barátom ajánlására Hodorog András megkeresett engem, aki abban az időben gyakran fordult meg Győrben, s keresett maga mellé kobzost, hogy tudjon a régióban muzsikálni. Megkérdeztem, hogy volna-e kedve Komáromba jönni és tanítani bennünket, hogy tiszta forrásból tanulhassunk. Szívesen fogadta a hívást, és hosszú évekig járt hozzánk havonta egyszer-kétszer, hogy együtt zenélhessünk, sőt, nagyon hamar elindítottuk a közös táncházakat is. Amikor fennállásunk 15 éves évfordulóját ünnepeltük 2022 decemberében, örömünkre vendégül láthattuk többek között őt is.
2007-től 2015-ig havi táncházakat tartottunk a komáromi Révben, és egymás után jöttek a további táncházas felkérések, felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt. Komáromon kívül Kassán, Pozsonyban, Rimaszombatban, Rozsnyón, Budapesten, Pannonhalmán és Nyalkán is. A 2010-es évek derekán csatlakozott hozzánk Szendi Robi, Zoli családalapítása és ritkább rendelkezésre állása okán, aki eleinte a táncok terén segített, majd teljes értékű zenésztársunkká vált.
Hogy ismerkedtetek meg az énekeseitekkel, akik ma már gyerekekkel is foglalkoznak?
Első énekesünk Balázs Lilla volt, akit egy táncház során ismertem meg emlékeim szerint, s hallottam meg szép hangját. Megszólítottuk, hogy volna-e kedve csatlakozni hozzánk. Ő is örömmel fogadta a felkérést, majd kis idő múlva egy évre távozott Angliába, ekkor érkezett hozzánk Angyal Réka, hogy helyettesítse őt. Miután Lilla visszatért, mindketten maradtak. Idővel a tánccal is kiegészítették a közreműködésüket, hiszen az óvodai, iskolai fellépéseinken szükség volt a tánc tanítására, gyerektáncház vezetésére. Mára elmélyedtek a kézművességben, népmesében és játszóház vezetésében is, ily módon adott esetben komplex „szolgáltatást” tudunk nyújtani egy-egy meghíváskor.
A moldvai mellett milyen dallamokat játszik még a zenekar?
Ahogy már említettem, az amatőr táncos „karrierem” során hallottam először gyimesi muzsikát is. Az egyes tájegységek tánczenéjét alapvetően hegedűvel és az azt kiegészítő hangszerekkel kísérik, ez természetesen jellemző Moldvára és Gyimesre is, ugyanakkor ez a két vidék őrizte meg leginkább a pásztorfurulyás hagyományt. Itt a furulyás megfér egy táncmulatságban talpalávalót játszani, még ha nem is olyan súllyal, mint a hegedűsök, vagy a Moldvára napjainkban annyira jellemző rezesek. Ez a fajta hagyomány Magyarországon még hangsúlyosabbá vált a revival mozgalom bő 40 éve alatt. Idővel tehát bevettük a moldvai mellé a gyimesi muzsikált is. Tímár Viktor felvételeit már ismertem, majd fogtam magam és kimentem hozzá Gyimesbe, Hidegségbe többször is, s ilyen alkalmakkor 4-5 napon keresztül tanultam tőle. Ez általában télvíz volt, mert akkor nem voltak munkák a földeken, így volt időnk muzsikálni. Örök élmény marad, Isten nyugtassa.
Jó pár évig kevésbé voltál aktív a zenekarral. Hogy alakult az életed akkor?
2015-ben a Kőrösi Csoma Sándor Program keretében kijutottam egy évre Franciaországba, Lyonba és Grenoble-ba. Itt helyi magyar egyesületekkel működtem együtt, kulturális rendezvényeket szerveztem a diaszpóra számára, népzenét tanítottam kobzon és furulyán is, fellépéseken vettem részt. Hazajövetelem után szakmai kitérőt tettem, Tatára jártam népzenét tanítani, magántanulóim is lettek. 2017-ben pedig párommal Brassóba, Erdély csücskébe költöztem két évre, s a Petőfi Sándor Program keretében folytattam hasonló tevékenységet, mint Franciaországban. 2019-ben született meg a kisfiam, ekkor ért véget ez a négyéves kitérő. A zenekar addig is létezett, ugyan ritkábbak voltak a fellépések, a helyemre vendégzenészeket hívtak. Közben a zenekarral együtt visszatértünk Franciaországba és egy több alkalmas koncertturnén vettünk részt.
Hol tart most a „nagykorú” zenekar?
A zenekar tagjai mára családot alapítottak, összesen hat gyermekkel gazdagodott a „zenekari család”. Jelenleg is van állandó táncházunk, a komáromi Borozóban játszunk negyedévente, illetve havi rendszerességgel tartunk zenebölcsit a Zichy-Pontban. Mindamellett már a kezdetekkor létrehoztunk egy polgári társulást, amely szinte már önálló életet él, rendszeres oktatásokat szervez, de egy időben filmklubot és ismeretterjesztő népzenei felvételek létrehozását is támogatta, és idén már hetedik alkalommal tartja meg a FolkFészek Polgári Társulással együtt a július 9-én kezdődő Tündérkert Népművészeti Tábort Komáromban.
Kürthy Judit