Táncoslányok, énekszó, népzene, össznépi folk csinnadratta, bryndzové halušky. Akár ezekben a címszavakban is összefoglalhatnám a jubileumi 70. Východnái Nemzetközi Folkfesztiválon megélt élményeimet.
Az alábbiakban szó lesz arról, hogy
Ezrek érkeztek ismét a fesztiválra
Vastapsot kapott a zselízi Kincső Ifjúsági Néptáncegyüttes
Milyen volt a fujaraszó, a sült kolbász és a juhtúrós galuska illata
És kiderül, miért ajánljuk mindenkinek Východnát.
Východná önmagában véve is egy csoda. Ha a fekvését nézzük ez rögtön egyértelmű, hiszen a ködös hegyek közé bújtatott kicsiny falucska azonnal magával ragad bárkit, aki erre téved.
Ne tévesszen meg azonban senkit a látszat, hiszen a parányi településen kerül immáron hetven éve megrendezésre a legnagyobb szlovákiai össznépi folk-csinnadratta. Emberek ezrei érkeznek a fesztivál színhelyére, hogy magukba szippantsák eleik kultúráját.
Odatettük magunkat
Ebben a szlovák népi térben volt szerencsém többedmagammal képviselnem a szlovákiai magyar kisebbséget a zselízi Kincső Ifjúsági Néptáncegyüttes tagjaként.
A péntek esti műsorban kaptunk helyet, ahol egy zoboralji és Vág-Garam közi fúziós számot mutathattunk be szlovák testvéreinknek. Azt hiszem, hogy méltóképpen képviseltük a magyarságot – ha más nem, hát a hatalmas vastaps a nézők részéről és a temérdek verejték a mi részünkről erről tanúskodik. Levegőért kapkodva, egyesek – gondolok itt magamra – hányingerével küzdve jött le a színpadról, ennyire odatettük magunkat.
Nyilván nem is volt más opciónk, az a hatalmas (5-10 ezer fős) tömeg hergelt bennünket, nem beszélve arról a tényezőről, hogy vezetőink és barátaink a Magyar Nemzeti Táncegyüttes kötelékéből (Paput Júlia, Juhász-Bari Ildikó, Csicsmann-Tomory Kinga, Fekete Sarolta, Juhász Bence Zsombor, Juhász Sándor, Csicsmann Dániel és Árva Tamás, aki Fekete Bencét helyettesítette) is velünk egy színpadon álltak. Nem volt mese, meg kellett mutatnunk, hogy milyen fából faragtak.
Törtmagyar bátorítások
Ha ugyan nem is abból, amiből a gyönyörű színpadot és a fesztivál területének állandó épületeit, de azért eléggé keményből. Különítményünk egyes tagjai szinte semennyire, vagy csak alig beszélték a szlovákot, de ez sem volt akadály, hiszen az országunkra olykor jellemző magyargyűlöletből itt fikarcnyi sem volt érezhető.
Törtmagyar bátorítások, baráti ölelések egy-egy „kamarát” felkiáltás mellett. Izgatott arcok és kérdések a származásunkkal, táncunkkal, vagy viseleteinkkel kapcsolatban. Szlovák testvéreink a folklórban egy pillanatra sem engedték, hogy kívülállónak érezzük magunkat.
Nem is éreztük, de lefogadom, hogy a Hawaii-ról, vagy a Brit Kolumbiáról érkezett vendég együttesek sem érezték magukat idegennek.
A fesztivál – táncosként
A fujaraszó; a jellegzetes szlovák dobhártyaszakító nótázás; sültkolbász és juhtúrós galuska illata; feketebalogi cigányzenészek egy sörsátor előtti rögtönzött koncertjének hangja, illetve a színtiszta folklór, ahogyan azt őseink is művelték. Ilyen volt hát az idei Východná nekem táncosként.
Öröm, hogy további felvidéki magyarok, a Pósfa Zenekar Szabó Júliával, a Generáció Táncműhely vagy épp Badin Szilárd és Kupec Zsófia is helyet kaptak a műsorban.
A jövőre nézve ajánlom mindenkinek, aki a népi hagyományokat kedveli, vagy csak szeretné megtapasztalni, hogy
milyen lehet a szlovák-magyar viszony egy ideális világban, látogasson el a fesztiválra. Könnyen lehet, hogy a hagyományainkkal hidalhatnánk át az ellentéteinket?
Meglehet, annyi viszont biztos, hogy egy východnái környezetben elköltött jó „bryndzové halušky” helyreállítja a lelki békét.
Riedly Miklós Kristóf
