Tajvan szigetén nemcsak a közönséget varázsolja el vármegyénk székhelyének csapata. A Szekszárdi Bartina Néptánc Egyesület fellépéseiről két helyi újságíró is lelkesülten tudósított. A szenvedély és erő szavak mindkét írásban szerepelnek.
Elragadtatott, lírai elemeket sem nélkülöző, helyi online tudósítások méltatják a Tajvan szigetén vendégszereplő Szekszárdi Bartina Néptánc Egyesület Ifjúsági Csoportjának fellépéseit. A csapatot nemrég a főváros, Tajpej látta vendégül és bemutatkozásukról két ifjú tajvani újságíró is beszámolt. Az alábbiakban ebből a két életképből idézünk néhány jellemző részletet.
„Mintha színes virágok nyílnának”
„Erőteljes magyar lendülettel érkeztek!” – írta Xue Shang’en, aki az eseményen készült fotóival is megerősítette a fiatalok kivételes teljesítményét. A Kárpát-medence népi szellője című cikkében még olyan, a távol-keleti olvasók számára bizonyára különlegességet jelentő részlettel is szolgál, hogy a vendégek Tolna vármegye és a Sárköz régió küldöttei. A táncosok pedig „markáns egyéni stílussal és kivételes improvizációs képességekkel” rendelkeznek.
A fiúk elegáns mellényt, bő ujjú inget és „sötét, fényesre polírozott csizmát” viseltek. Lépéseik „hol erőteljesek és csengők, hol könnyedek és fürgék voltak – szabad, szenvedélyes mozdulataik révén egy igazi erő és szépség ünnepébe merültem bele” – fogalmazott érzékletesen és költőien a tudósító, aki ugyanezt a stílust folytatta, sőt, erősítette a lányok láttán. „Amikor kéz a kézben kört alkotva forogtak és ugráltak, úgy tűnt, mintha színes virágok nyílnának ki a téren – a látványos kavalkád virágzó tavaszt hozott a fesztivál megnyitójára.”
Bartina Néptánc Egyesület, elismeréssel
Szenvedély, amit a lábak táncolnak ki. Ezt a címet már a másik újságíró, Li Yeh-Pin-Ju adta cikkének. A szerző többek között a viseletükről kérdezte a a bartinás fiatalokat. Egy lány elmesélte, hogy az ő ruhája százéves. „Végül arról is beszélgettünk, milyen érzés számukra Tajvanra jönni. Egy lány elmondta, hogy kilencévesen már járt Tajvanon a tánccsoporttal, bár sok részletre már nem emlékszik, az élmény nagyon szórakoztató és emlékezetes volt számára.” Egy fiú pedig közölte, hogy életében először kóstolta meg a dàcháng miànxiàn – csípős rizstésztaleves sertésbéllel – nevű helyi specialitást és kifejezetten finomnak találta. A szerző végül elismerően értékelte a Bartina teljesítményét és biztatta honfitársait az együttes előadásának megtekintésére: „A színpadon szenvedéllyel és erővel táncoltak, mozdulataik igazán megindítóak voltak. Aki teheti, mindenképp nézze meg őket – érezze meg Magyarország szenvedélyes ritmusait!"
Szeri Árpád
