Tillinkó Luca már kicsi korában énekelt, zenélt. A horgosi lány óvodás korában kezdett néptáncolni, ebből adódóan ismerte meg a hangszereket, a népzenét és a népi éneket. Ötévesen hegedűt kért karácsonyra.
Küldetése a népi értékek megőrzése és továbbadása. A zenélés és éneklés mellett ékszereket is készít. Az üveglencsés technikával kidolgozott kiegészítőkön a modern minták mellett a magyar népi motívumok is helyet kapnak. Lucával a Hét Nap Plusz podcast adásában beszélgettünk.
Elmondta, a Tücsök zenekarban muzsikáltak, amikor Csonka Ferenc kezdett velük foglalkozni Horgoson. Később Kamrás Együttes lett a nevük, a tagok vajdasági fiatalok, akik nagyon szeretnek együtt zenélni.
— Sokat bulizunk is, építjük, ápoljuk a kapcsolatokat. A táborok által ismertük meg egymást, és az együttes is így alakult meg, mi ugyanis kis korunk óta nagyon sok népzenei táborban veszünk részt. A Kamrás Együttesben hegedülök és énekelek is, Szegeden a Dugonics András Piarista Gimnázium Alapfokú Művészeti Iskolában népi éneket tanulok, és a Bezere énekegyüttes tagja vagyok.
* Milyen sikereket értél el a népzene, illetve az ének terén?
— Legutóbb az Aranypáva nagydíjat nyertem el Magyarországon, de Juventus Pro Urbe díjban is részesültem Magyarkanizsa községben. Több más arany minősítést is kiérdemeltem már. Soha nem gondolom, hogy én lennék a legkiemelkedőbb, én csak csinálom, amit szeretek. Nemrég megtudtam, hogy az ükapám horgosi nótafa volt, kiadtak egy kötetet, ami által megismerhetem az ő dalait, gyűjtéseit. Igyekszem ezeket megtanulni, átadni a közönségnek, mert a népzene nagyon szép, és szívből jön. Próbálom átadni az embereknek azt az érzést, amit nagyon kevesen tudnak megtapasztalni. Annak nagyon örülök, hogy általában pozitív visszajelzéseket kapok a tevékenységemre.
* Mely tájegység dalai érdekelnek leginkább?
— Nagy-Magyarország egész területéről foglalkozom népdalokkal. Igyekszem mindent, ami populárisabb, megtanulni, de mostanában elkezdtem jobban szeretni a kisebb, elrejtett falucskákat, főleg Erdélyben. Vannak olyan tájegységek, amelyekről sokan nem is tudnak, vagy ha hallottak is róla, nem ismerik. Pontosan ezért kutatom ezeket a területeket, mert nagyon érdekesek a dalaik, kevesen játsszák őket.
* Mit jelent számodra a népzene, a népi ének?
— Az életem része. Nem tudnám nélküle az életemet elképzelni. Nincs olyan nap, hogy ne énekelnék. Muszáj népzenét hallgatnom vagy dúdolásznom. Akikkel együtt lakom most, a barátnőim, ők is népzenészek, szoktunk együtt zenélni, énekelni, vagy segítséget kérni egymástól. A népzenével foglalkozók társasága nagyon összetartó, éppen ezért határozottan kijelenthetem, hogy közösséget is épít a népzene.
* Most fejezted a harmadik osztályt a Szabadkai Zeneiskolában. Mesélj kicsit a tanulmányaidról, terveidről ezzel kapcsolatban.
— Klasszikus hegedű szakon fejeztem a harmadikat. A továbbiakban mindenképpen zenével szeretnék foglalkozni, de a felsőfokú tanulmányaimat már Magyarországon tervezem.
* A tanulmányaid végeztével hol látod magad? Itthon vagy az anyaországban?
— Ezt még nem tudom biztosan, de gondolkodtam azon, hogy visszajönnék Szabadkára, de majd úgy lesz, ahogy az élet hozza.
* Számodra fontos az is, hogy a népi értékeket óvd, őrizd, felhívd rájuk az emberek figyelmét.
— Fontos, hogy a magyar népi kultúrát fenntartsuk, a fiatalabb generációknak továbbadjuk, hogy tovább tudjon élni, és minél több emberhez eljusson a népzene. Ezt szeretném átadni a kisebb gyerekeknek, hogy megtapasztalják, milyen sok barátot lehet így szerezni, mennyire összetartó ez a közösség.
* Hogyan éled a mindennapokat? A néphagyománynak mennyire jut hely a hétköznapokon?
— Igyekszem a hétköznapi öltözékeimbe is bevinni a néphagyományt, a népi motívumokat, ezt a célt szolgálják az ékszerek, a kiegészítők is. Próbálom minden napomat úgy alakítani, hogy gyakorolni is tudjak. Minden héten próbálok a zenekarral is, és jót szórakozunk minden alkalommal. Igazi örömzenét játszunk.
* Utaltál az ékszerekre, beszéljünk ezekről is egy kicsit.
— Néhány évvel ezelőtt, amikor a családdal nyaraltam, láttam üveglencsés ékszert. Vettem egy fülbevalót, amit utána apukám beporszívózott, én pedig nagyon sajnáltam. Elkezdtem nyomozni, hogyan lehetne elkészíteni, és bele is kezdtem, először csak magamnak. Aztán egyre többen érdeklődtek, hogy hol szereztem. Most már egy kisebb vállalkozásom lett ebből. Vajdaság-szerte, valamint Magyarországon is vannak ékszereim, de Finnországba, Dubajba is eljutottak.
* Ezeken is láthatóak a népi motívumok, de emellett igazán változatos a kínálatod.
— Igen, mert gondoltam azokra az emberekre is, akik nem hordanának népi motívumos kiegészítőket. Próbálok több stílusnak megfelelni. Vannak egyszínűek, műbőrrel bevontak is, sőt, nemrég övet is készítettem, azzal is kísérleteztem. Ha egy fellépésen több tájegységet zenélünk, akkor nincs idő átöltözni, ezért olyankor fekete karakterruhát viselünk, de azt az ékszerekkel fel lehet dobni. Ezért alkottam meg az övet, amelyet matyó motívumokkal díszítettem. Általában minden vajdasági rendezvényen ott szoktam lenni az ékszereimmel. Anyu adja el őket, mert én mindig fel is lépek, amikor ezek a programok zajlanak.
* Térjünk vissza kicsit a zenére, az énekre. Átsegít-e bizonyos életszakaszokon, jelent-e kapaszkodót?
— Teljes mértékben. Ha szomorú vagyok, és nem tudom magam felvidítani, akkor nagyon jólesik, ha népzenét tudok hallgatni. Vannak olyan dalok, szövegek, amelyek a mai világ történéseiről is mesélnek, vagy arról, hogy milyen volt régen az élet. Az szépen átlendít a dolgokon, és át tud segíteni a nehéz helyzeteken.
* Mit szeretnél elérni, megvalósítani a zene terén?
— Nemrégiben jelent meg egy lemezünk, Csonka Ferenc és zenekara, valamint a diákjai. Ez igazából egy műhelymunkáról szól. Nyolc éve dolgozik velünk Csonka Ferenc, a munkánk eredményét rápakoltuk egy hanghordozóra, hogy megmutassuk, mit értünk el. Ezzel megyünk koncertezni, bemutatókat tartunk.
* Mit tapasztalsz, a környezetedben mennyire éli reneszánszát a népzene és a néptánc a fiatalok körében?
— Nagyon felkapott lett a népzene, sok fiatal zenész van, egyre többen kezdenek néptáncolni, énekelni, rengeteg gyerek foglalkozik ezzel.
* Szerinted mi lehet az oka annak, hogy visszanyúlunk a gyökereinkhez?
— Talán az, hogy kevesen vagyunk magyarok, és próbálunk összefogni. Felfedezi mindenki, hogy milyen szép kincsei vannak Vajdaságnak, Magyarországnak. Szerintem azért nyúl vissza mindenki a népzenéhez, mert büszkék vagyunk arra, hogy nekünk van ilyen.
Szakáll Laura
LXXX. évf. 30. szám
