Habár nem ragadtak le a hagyományos cigányzenénél, a kulturális örökségük benne van a művészetükben. A magyar falvak szerinte kapálóznak, hogy ne fulladjanak meg, a kistelepüléseken felnövő fiatalok előtt pedig nincs jövőkép és kitörési lehetőség. Fontosnak tartja, hogy az emberek egymásért legyenek, örüljenek a másik sikerének, ne visszahúzzák azt. Nem hisz abban, hogy lesz olyan, amikor a boldogulás szempontjából nem számít, valaki cigánynak születik-e.
Július 16. és 20. között rendezték meg a tizenhetedik Campus Fesztivált Debrecenben. Kelet-Magyarország legnagyobb könnyűzenei eseményéről a Debreciner számos fotóval, több cikkben és videóban számolt be. Az eddig megjelent anyagaink itt találhatók.
A fesztiválon interjút készítettünk több előadóval is, a leghosszabban pedig Oláh Józseffel, a Parno Graszt zenekar vezetőjével beszélgettünk. Kérdeztük őt többek között arról, mennyire lehet a művészetüket beilleszteni egy fesztiválprogramba, milyennek látja a magyar falvak helyzetét – hiszen a Parno Graszt tagjai is egy kis szabolcsi faluból, Paszabról származnak –, az autentikus cigányzene jövőjéről, a boldogulás egyenlő lehetőségeiről, de arról is, milyen érzések kerítik hatalmukba őt, amikor hangszeren játszik.
Amitől könnyűnek tűnik az élet
Nemcsak Debrecenben, hanem más fesztiválokon is kakukktojás, érdekes színfolt a Parno Graszt, nem nagyon van a felhozatalban hozzájuk hasonló zenét játszó előadó – véli a zenekarvezető. Oláh József a várossal kapcsolatban elmondta, régen, amikor még kevésbé voltak ismertek, Debrecen volt az a hely, ahol előre tudhatták, telt házuk lesz. Az egykor a Kölcsey Központtal szemben lévő Kosárban tartottak rendszeresen olyan bulikat, ahová nem mindenki fért be. Ez ma már nagyobb színpadokon is általánossá vált a számukra.
Saját bevallása szerint három dolog tudja „lekapcsolni” a földi életről: a síelés, a motorozás és a zene. „Bármelyiket csinálom, megszűnik a külvilág, nem gondolkozok semmilyen problémán, nincsenek nehézségek a számomra. Olyankor könnyűnek tűnik az élet” – fogalmazott.
A Parno Graszt az elmúlt években számos más előadóval működött együtt, többek között a Bagossy Brothers Companyvel, Pogány Indulóval és Dánielfy Gergellyel is. Oláh József elmondta, mindig a dal dönti el, hogy kivel dolgoznak közösen, függetlenül attól, hogy mennyire ismert az illető. „Ha a zene jó, és megcsináljuk, a nem híres zenészeket majd azzá fogja tenni” – magyarázta.
Nincs kitörési lehetőség a falusi fiatalok előtt
Habár a zenekar Paszabról származik, Oláh már 2017 óta Budapesten él, és úgy látja, nem lehet összevetni az életszínvonalat a falvakéval. Szerinte a kistelepülések nincsenek könnyű helyzetben. „Én azt látom, hogy mindenki próbál a víz felett maradni egy kicsit, hogy ne fulladjon meg. Tényleg az van, hogy kezükkel, lábukkal kapálózniuk kell, hogy fenn maradjanak a víz felszínén” – szemléltette a helyzetet.
A zenekar vezetője szerint a falvakban felnőtt fiatalok nem ugyanott terveznek családot alapítani, hanem valamelyik nagyvárosban, esetleg külföldön. Úgy látja, a fiataloknak nincs jövőképe, a középiskola után nem látják, mihez kellene kezdeniük. Hozzátette, egy belterjes faluközösségből nincs kitörési lehetőség a fiatalok számára, hacsak a szülők nem tudják megfinanszírozni, hogy a gyerekük egy nagyvárosi jó iskolában tanuljon, és olyan szakmát választhasson, amelyen keresztül biztosíthatja a jövőjét.
Oláh József elmondta, a fiatalok megszólításához nem lenne elég hagyományos cigányzenét játszaniuk, nem is akartak leragadni ennél a műfajnál. Mint mondta, az örökségük benne van a művészetükben, de haladni akarnak a korral.
Szájról szájra terjed a zene
Kérdeztük a zenekari vezetőt arról is, van-e valamilyen élő kapcsolatuk egymással azoknak a magyarországi, romániai, szlovákiai és ukrajnai zenészeknek, akik tradicionális cigányzenét játszanak. „Ez egy körforgás. Ha megíródik egy zene, akkor az elindul, körbemegy, és lehet, hogy 5-10 év múlva visszaér a szerzőhöz, de már valami egészen másként” – fogalmazott. Elmondta, sokszor adja magát, hogy a zenészek milyen akkordköröket használnak, ezekre pedig milyen dallamot énekelnek. Ő igyekszik eltérni attól, amit az emberek várnának, de ez nem mindig sikerül. Megjegyezte, ők is vettek át Romániából, Erdélyből dalokat, amiket aztán átvesznek Szlovákiában alkotó zenészek. „Ez szájról szájra terjed. Itt tesznek hozzá, ott elvesznek, mire visszaér a szerzőhöz, már nem ugyanaz a dal lesz” – magyarázta.
Azoknak a cigány fiataloknak, akik saját zenét írva szeretnének megélni, azt üzeni, sokan irigylik a zenészeket, de azt nem látják, hogy milyen sokat kell úton lenniük. „Ez egy családot őrlő dolog. Nagyon kemény áldozatokat kell hozni” – mondta, hozzátéve, a zenészeknek olyan párt kell találniuk, aki ezt elfogadja, támogatja őket ebben, és átveszi azokat a mindennapi terheket, amelyeket a munkájukból adódóan nem tudnak ellátni.
Egymás nélkül nincs élet
Oláh József hangsúlyozta, a Parno Grasztot a közönség tartja életben. „Az ötödik évem, hogy a közönség rugdos koncertről koncertre. Ezelőtt tíz évvel azt mondtam, hogy még ötöt bírok, aztán feladom” – sorolta, majd elmesélte, előző nap a Veszprém megyei Taljándörögdön játszottak, több ezren voltak, a koncert után pedig azt látta, a tömeg gyalog és stoppal ment vissza a 4,5 kilométerre lévő Kapolcsra. Mint mondta, ez mindent megér. „Olyan jól esett, hogy képesek arra, hogy átgyalogoljanak, aztán holtfáradtan vissza azért, hogy megnézzenek minket. Az egy nagy bizonyság volt, hogy igenis még ebben van öt évünk” – mondta.
Megkérdeztük, lesz-e szerinte olyan valamikor, hogy mindegy, valaki cigánynak vagy nem cigánynak születik Magyarországon, ugyanolyan esélyei lesznek a boldogulásra. Úgy érzi, nem lesz ilyen, méghozzá az emberekben lévő rosszindulat, a másik lenézése és az irigység miatt. „Rá kellene jönniük az embereknek, hogy egymás nélkül nincs élet. Lezenélhetem én a csillagos eget, ha nincs kinek. Lehetek én világsztár, ha nincs ember a koncertemen. Akkor kinek, minek?” – kérdezte. Szerinte egymásért kell lennünk, örülnünk egymás sikereinek és nem visszahúzni a másikat. Megjegyezte, nem úgy tűnik, hogy javulnának az emberek közötti viszonyok, hanem éppen egyre rosszabb a helyzet. „Nem a cigányt kéne látni az emberekben, hanem az embert, hogy milyen ember” – magyarázta.
Az Oláh Józseffel folytatott teljes beszélgetésünk megtekinthető az alábbi videónkban:
https://www.youtube.com/watch?v=sU7kqN_Nbdk
Polgár Tóth Tamás
