A II. Pósfa Népzenei Táborban a résztvevők nemcsak zenét tanultak, hanem belecsöppentek a közös éneklés, a táncházak és az esti mulatságok hangulatába, ahol kicsik és nagyok együtt fedezték fel a magyar népzene szépségét. Néhányuk most először fogott a kezébe hegedűt, mások már magabiztosan játszottak brácsán, bőgőn vagy cimbalmon. A szervezők célja, hogy továbbadják azt az örökséget, amit generációk óta őriznek, és megmutassák, a népzene ma is ugyanolyan élő és szerethető, mint régen. Erről mesélt nekünk Iván András, a Pósfa zenekar brácsása és a tábor egyik főszervezője.
Idén másodszor telt meg dallal és jókedvvel a gellei alapiskola udvara, ahol a Pósfa Népzenei Tábor igazi nyári pezsgést hozott. Az Iván fivérek, köztük a főszervező Zoltán arra törekedtek, hogy a résztvevők ne csak hangszeren tanuljanak játszani, hanem közelebb kerüljenek a népzenéhez, és átéljék az örömzenélés élményét. Nem véletlen, hogy szívügyük ez a tábor, maga a Pósfa zenekar is egykor nyári népzenei táborokban kapta meg azokat az élményeket, amelyek végül összeformálták őket. Most ugyanezt az érzést szeretnék átadni mindenkinek, aki ellátogat ide, legyen az kezdő vagy tapasztalt zenész.
Milyen hangszereken tanulhattak a résztvevők, és milyen tudásszinttel lehetett jelentkezni?
A résztvevők a 2025 tavaszán elhunyt vajdaszentiványi prímás, Horváth Elek Maros menti muzsikáját tanulták vonós hangszereken, hegedűn, brácsán és nagybőgőn. A tábor különlegessége volt ezúttal a cimbalomoktatás, amire rögtön három jelentkező is akadt, ők barátunk, Gelencsér János vezetése alatt szintén vajdaszentiványi népzenével, továbbá dunántúli népzenével is foglalkoztak. A fúvós hangszerek iránt is nagy volt az érdeklődés. A hatlyukú népi furulya mellett klarinéton és szaxofonon is szép számban akadtak jelentkezők. Mind emellett harmonikán, de még – másik újdonságként – kobzon is voltak résztvevői táborunknak. A furulyások a moldvai csángók népi muzsikájával, a klarinétosok és szaxofonosok pedig a bukovinai székelyek tánczenéjével foglalkoztak. A harmonikások a hangszer univerzalitása szerint a vajdaszentiványi és a bukovinai anyaggal is foglalkoztak, míg a kobzos diák a hangszerre jellemző moldvai zene dallamait pengethette. Minél gyakorlottabb a választott hangszerén valaki, annál könnyebb az oktatóknak is, de természetesen egy minimális hangszerismeretet mindenkitől elvártunk. Ez alól két kivétel volt, a cimbalom és a koboz, mivel sajnos ezekkel a hangszerekkel nem találkoznak a diákok egy általános művészeti iskolában.
Milyen korosztály jelentkezett az idei táborba és honnan érkeztek?
A táborba a 2021 óta futó népzenei tanfolyamunk környékbeli részvevői mellett Rozsnyóról, de még Bajáról is érkeztek résztvevők, ill. a prágai magyar barátaink is ismét együtt táboroztak velünk, így tette ki a résztvevők száma a 34 főt, a több mint dupláját az első táborunkénak, korosztály szerint 10 évestől 49 évesig.
Voltak egészen kezdők is, vagy főleg már haladó növendékek jöttek?
A többség haladókból állt, azonban kezdők is akadtak szép számmal, ami jól jelzi az érdeklődési mutatót is. A kezdő vonós hangszeresek – egy csellista és 3 hegedűs – dunántúli népzenével foglalkoztak. Mint már említettem, a cimbalom és a koboz újdonság volt a táborunkban, ennek okán egy cimbalmost kivéve mindannyian kezdők voltak a hangszeren, ahogy a kobzos diák is. Tehetségük és elszántságuk azonban megmutatkozott és szép produkciókat hoztak össze a táborzáró gálára, de már az első tábori napjuk végére is.
Miért tartjátok fontosnak, hogy a fiatalok és felnőttek ilyen baráti légkörben tanuljanak népzenét?
Azt próbáljuk nekik megmutatni, hogy a zenének közösségépítő ereje van, hiszen a zenélés során egy zenekar tagjai egymásra vannak utalva és egy emberként kell zeneileg és emberileg is pendülniük, hogy egy zenekar – a banda – sikeres legyen. Nem mellesleg a népzenét funkciójánál fogva közelítjük meg és ezt a zenélés során észben kell tartani, ha tánc alá muzsikálunk, mindenképp. Ezért is lenne izgalmas, ha a zenetáborunk valamilyen formán tánctáborral is bővülne, ahol esténként a zenészek élesben ki is próbálhatják a tanultakat.
A tábor alatt a gyakorláson kívül milyen közösségi programok voltak még?
Közösségi program minden egyes muzsikálás, amikor csak lehetőség van rá egy táborban. A zenei foglalkozások mellett zeneelméleti és néprajzi előadások, beszélgetések, kórusgyakorlatok is voltak, mint kiegészítő programok, de a rövid négy napos tábori idő alatt senkinek sem támadt kedve mást csinálni, mint zenélni.
Milyen visszajelzéseket kaptatok a szülőktől, résztvevőktől?
Nagyon hálásak voltak a nyári program lehetőségnek és hogy a résztvevő gyerekek a tábor végére sokat fejlődtek zenei téren, vagy éppen ügyesen beletanultak számukra teljesen új dolgokba. Nagyon lelkesek voltak mind a résztvevők, mind a szülők, akik szintén kivették részüket a tábor támogatásában, ha éppen az esti sütögetésről volt szó. Nem egy kis táborozótól hallottam fél füllel, hogy „jövőre is tuti, hogy jövök”.
Tervezitek-e, hogy jövőre is megszervezitek a tábort?
Mindenkitől csupa pozitív visszajelzést kaptunk és mindannyian nagyon várják már mind a szeptembertől folytatódó népzenei tanfolyamunkat, mind a jövő évi nyári táborunkat. Évente szeretnénk egy nyári tábort tartani, ilyen lelkes jelentkezőkkel pedig mindenképpen meg is tartjuk a következő, III. Pósfa Népzenei Tábort, a terv szerint ismét július utolsó hetében.
Mit üzennél azoknak, akik talán még sosem próbálták ki magukat a népzenében, miért érdemes belekezdeni?
A saját zenekultúránk megismerése elsődleges fontosságú, mert ez a kulturális identitásunk egyik fontos pillére, s mert abból értelemszerűen következhet a szomszédos népek muzsikájának megismerése, tisztelete is. De egyszerűen azért is, mert zenélni jó. Aki nem hiszi, próbálja ki!
Bokros Bia
