Augusztus 27-én megnyitja kapuit a Boglart, a Góbé zenekar által szervezett népzenei, világzenei fesztivál és népzenei tábor, ahol idén húsz hazai és nemzetközi formáció lép fel. Amit este meghallgat a közönség, arról nappal tanulhat is: a népzenei táborban moldvai és gömöri dallamokat sajátíthatnak majd el a táborozók, a tanárok gyakran a fellépő zenekarokból kerülnek ki. Az immár hatéves fesztivál idén egy showcase-szel is kiegészül, ahol külföldi és hazai szakemberektől szerezhetnek szakmai tudást a zenekarok. Czupi Áronnal, a Góbé zenekar tagjával és a tábor egyik szervezőjével beszélgettünk.
Hogy jutott eszetekbe olyan fesztivált szervezni, ahol az előadóktól tanulhatnak zenélni a látogatók?
Egy igazi ötletkavalkádból született ez a gondolat. Olyan eseményt szerettünk volna létrehozni, ahol a közönség tagjai fesztiválozhatnak, kurzus keretében zenélni tanulhatnak, vagy ha már zenélnek, zenekari építkezést és előrejutást segítő gyakorlati zeneipari információkkal gazdagodhatnak – hiszen a hazai felsőoktatásban és zenei képzéseken aligha kapnak ilyet a hallgatók.
A zenélés iránt érdeklődő vagy már aktívan zenélő vendégek mellett kiknek ajánlod a részvételt?
Azoknak, akik valami újra vágynak – akár kulturális, akár atmoszferikus értelemben. Én a magyar könnyűzenét is nagyon szeretem a nép- és világzene mellett, de kevés új színnel találkozom a már befutott előadók mellett, így hamar megcsömörlöttem attól, amit a hazai rádiók és fesztiválok adnak.
Mi nép- és világzenét kínálunk, és a hazai zenészek mellett számos külföldi előadó lesz a vendégünk: horvát, német, chilei és skandináv zenekar is van a repertoárban, sokuk először ad koncertet Magyarországon.
Az ő zenéjüket sem a YouTube, sem a Spotify nem dobja fel a magyar hallgatóknak, mert az algoritmus számításai szerint túl messze van a kultúrájuk a miénktől. Ebből fakadóan elképesztő dolgokat fognak látni és hallani a nyitott szívvel érkező látogatók.
A Boglart egyszerre fesztivál, népzenei kurzus és zeneipari fórum, ahol a koncertek élvezete mellett a zenetanuláson van a hangsúly. Hogyan tudtatok sokszínű, de túlzsúfoltságtól mentes, harmonikus programkínálatú eseményt létrehozni?
Nem tudom határozottan kijelenteni, hogy megtaláltuk a balanszot a sokszínűségben. Azt viszont merem mondani, hogy kereknek érezzük az esemény programpalettáját, amit nagyjából kétévente bővítünk. A kezdetekben kurzussal kiegészült fesztiválként indultunk, ez a két szegmens már harmonikusan, flottul működik. A zeneipari, kurzusos-workshopos szakmai rész is egyre inkább a medrébe kerül a fesztiválon. A szórakozási és tudásszerzési lehetőségeket is úgy kínáljuk fel, hogy azokkal jólesően, kényelmesen, töltekező jelleggel lehessen élni.
Miért szerveztek showcase-t az idei Boglartra?
A Boglarton megvalósuló showcase eltér a hagyományos showcase-ektől. Itt arról beszélnek majd a meghívott szakemberek, hogy miként tudja magát hatékonyan felépíteni egy, a pályája elején lévő zenekar, és hogyan érdemes képviselnie magát a külföldi showcase-eken. Ez egyfajta showcase-szereplésre felkészítő „elő-showcase” lesz, amivel nem törtetésre, hanem önmaguk önazonos külföldi képviseletére szeretnénk felkészíteni a zenészeket. Az elmúlt öt évben már egészen sokat járunk külföldre a Góbéval, ennek során sok olyan nehézséggel találkoztunk, ami egy új piacra törő, új lehetőségeket kereső zenekart érhet.
Egyértelművé vált számunkra, hogy a showcase-eken való részvétel – azon belül ismerkedés, kapcsolatépítés – több szempontból is fontos. Egervári Matyival, a Góbé cimbalmosával – akivel kettesben főállásban szervezzük a Boglartot, intézzük a Góbé Kulturális Egyesület és a zenekarunk menedzsmentjének ügyeit – rájöttünk, hogy akkor válunk igazán érdekessé a szakemberek számára, ha megemlítjük, hogy van egy egyesületünk és egy fesztiválunk. Tehát akkor figyelnek fel ránk, ha megmutatjuk, hogy mi az, ami egyedivé és különlegessé teszi a zenekarunk körüli világot.
Szeretnénk támogatni a magyar világzenei és népzenei szcéna zenekarait azzal, hogy rálátást adunk, mi kell ahhoz, hogy minél nagyobb szakmai közeget minél hatékonyabb és előnyösebb módon tudjanak megszólítani.
Mi is nagy hasznát vettük volna ennek a tudásnak a Góbéval tizenöt évvel ezelőtt. Most, harminc pluszos családos emberekként aligha tudunk élni minden lehetőséggel, de szeretnénk, ha más zenekaroknak lehetőségük lenne erre.
Mi a szervezőtársaiddal, Halász Rékával (Gyöngyvirágos Folkműhely) és a már említett Matyival közös missziótok?
Szeretnénk, hogy minél nagyobb zenei tudás legyen a fiatal pályatársaink birtokában, hogy ezáltal minél exportképesebbek legyenek.
Rivalizálás helyett egymás támogatását, a kultúránk éltetését érezzük természetesnek.
Hosszú távú célunk elérni, hogy a felsőoktatási zenei képzéseken is legyenek zenekari hátországgal foglalkozó tanórák.
Nagy Daniella
