A fiatal énekes három egymás utáni teltházas koncert után is tudott újat mutatni. Azahriah hangszere ezúttal nem a tőle megszokott gitár volt, meg is lepte a rajongókat, sokat azt se tudták, mit látnak, mit hallanak. A rögtönzött előadással percek alatt igazi közösségi élményt teremtett az órák óta várakozó rajongók között.
Azahriah minap az MVM Dome előtt várakozó tömeget egy spontán minikoncerttel lepte meg. Azahriah hangszere rögtön kitűnt a megszokott pophangszerek közül, különleges hangzásával. Az élmény felejthetetlen maradt azoknak, akik ott voltak, a videó pedig pillanatok alatt elárasztotta a TikTokot. Mindenki ugyanarra volt kíváncsi: mi ez a különös hangszer, amin Azahriah koncertje előtt játszott?
Azahriah hangszere ezúttal az ütőgardon volt, amellyel két zenésztársával együtt adott rögtönzött koncertet az MVM Dome előtt, elvarázsolva a rajongókat.
Azahriah hangszere meglepte a rajongókat
Mi volt Azahriah hangszere a koncert előtt?
Azahriah az elmúlt években a magyar popzene egyik legnagyobb hatású alakjává vált. Három egymás után telt házas MVM Dome koncerttel már beírta magát a hazai zenetörténetbe, a Puskás-tripla után. Ezúttal viszont félretette a látványt és a technikát. Nem volt füst, nem volt fényár, csak ő, két zenésztársa és egy ütőgardon. Ami, bár vonós hangszernek látszik az avatatlan szemnek, valójában ütős.
Mi az ütőgardon, amin Azahriah is játszott?
Az ütőgardon egy különleges, erdélyi népi hangszer, ami első pillantásra leginkább egy csellóra hasonlít, de a hangja egészen más. A zenész nem vonóval játszik rajta, hanem egy fapálcával üti a húrokat, miközben a másik kezével ritmusosan pengeti is őket. A végeredmény egy mély, lüktető hangzás, ami egyszerre idézi a dob és a basszus világát. A népzenében az ütőgardon mindig is a ritmus lelke volt. A hangja vitte a táncot, a mulatságot, a közösséget. A hagyomány szerint ez az ütős hangszer a sámándobok „utódja” lett, miután a dobolást egy időben tiltották, és az emberek más módon keresték a módját, hogy életben tartsák a ritmust.
A gardon így nemcsak egy hangszer, hanem a népzene egyik legkitartóbb kísérője lett. Nem véletlen, hogy ma is sokan választják első hangszerként. Egy fiatal komáromi zenész Joó Bence is ezzel kezdte a zenei pályáját. Tízévesen ütőgardonon tanult Horsa István komáromi népzenésztől, mielőtt más hangszereket is kipróbált volna. A gardony alapozta meg a ritmusérzékét és a népzene iránti szeretetét, ami azóta is elkíséri a kivételes zenei tehetségű fiút.
Duduj Rozália, akinek gardonja sosem némult el
A hangszer történetéhez szorosan kötődik Duduj Rozália neve, akit sokan a „csíkszentdomokosi gardonos asszonyként” ismernek. 1939-ben született, és már gyerekkorában belenőtt a zenébe. Édesanyjától tanulta a gardonozást és a cimbalmozást, és hamar kiderült, hogy különleges tehetsége van a ritmushoz. Rozália nemcsak zenélt, hanem élt is a zenéért. Ott volt minden falusi bálban, lakodalomban és táncházban, ahol a zene összehozta az embereket. Amikor a gardonja megszólalt, az egész falu érezte a ritmust. Saját hangszerét is egyedivé tette: több gardonja közül volt, amit maga alakított, és térdei között tartva szólaltatta meg. Ez a különleges játékstílus lett az ő védjegye.
Akik ismerték, azt mondják, nemcsak muzsikus volt, hanem egy igazi történetmesélő is. Minden ütésben ott volt a mosolya, minden ritmusban egy darab az életéből. Zenéjével generációkat tanított meg arra, mit jelent igazán együtt lenni a zenében. Ezt néhány éve a tatai kenderkések is megtapasztalhatták, amikor gyimesi kirándulásokun Duduj Rozália is zenélt nekik.
